● news.bsdnet.hu

Bár ez a Lacipecsenyés nem az újabb gasztroiskolák egyikéből érkezett – nem találunk itt újragondolt fogásokat –, a pultban a legszebb hagyományok köszönnek vissza: r opogós rántott húsok , szaftos kolbászok , sültek, pörköltek és házias főzelékek , levesek sorakoznak. De árban verhetetlenek, és a minőségben még sosem kellett csalódnunk. Sokáig gondolkodtam, hová is menjek „étterembe”, amiről érdemes cikket írni, amikor bevillant a kézenfekvő válasz, a kedvenc kifőzdém, amire úgy találtam, hogy a mostani nagy melegekben nem volt kedvem a forró tűzhely mellett állni otthon és főzni a családra. Ezért kezdetben csak kényelmi szempontból fanyalodtam rá, hogy elvitelre vásároljunk innen főtt ételt, de amióta megkóstoltuk a rántott karajt, meg a töltött paprikát , na és a borsófőzeléket, nem is beszélve a pörköltekről, szinte nincs olyan hét, hogy ne térnénk vissza . A pörkölt szaftja pont annyira csípős és sűrű, ahogyan azt a nagykönyvben megírták. A töltött paprikában pedig akkora gombócok lapulnak, hogy egyetlen darabbal bőven jóllakik az ember. Látszik, hogy a tulajdonos odafigyel a minőségre. Mint egy igazi, régi vágású mestert, őt is az hajtja: ha nem jót készít, nem tudja eladni, ha kicsit is alább adna a színvonalból, a vevők elpártolnának. Ő maga szolgál ki, a legtöbb kuncsaft nevét ismeri. Nem tart óriási kínálatot, de amit elkészít, arról pontosan tudja, hogyan kell ízesíteni, és meg is adja a módját. Korrekt adagokat kapunk, és jók az árak is. A titok tehát a tisztességes iparosmunkában rejlik: minden alapanyag minőségi, nincsenek mesterséges ízek, és az ételek nincsenek szétvizezve, mindenben benne van az anyag. Hát így alakult, hogy egyre bátrabb lettem, és elkezdtem napokra előre bevásárolni nála. Amikor a konyhafőnök meglátta, hogy mennyi mindent veszek egyszerre, nem lepődött meg, gondolom, többen vagyunk így. Magamtól meséltem el neki, hogy két felnőtt gyereket látok el a nyári szünetben, és nincs kedvem a konyhában rabszolgáskodni, mosolyogva megjegyezte: én vagyok a kedvenc vendégtípusa. Kicsit beszélgetésbe elegyedtünk, és elmondta, hogy Miskolcról jött, és a munkamódszere: „csend, rend, fegyelem”, de nem szereti a reklámot, még a Google-re sem akart kikerülni. Viszont a vendégekkel szívesen beszélget, mindenkihez van egy-két jó szava is. Fotó: Agata Krisztina Az árak tekintetében a hely tényleg verhetetlen. A legtöbb, amit ott hagytunk, körülbelül hétezer forint volt – ezért háromféle kiadós fogást és két óriási szelet rántott húst kaptunk. Egyetlen adagból néha hárman is eszünk, de két felnőtt garantáltan boldogan és bőségesen jóllakik belőle. Először persze kételkedtem, mert az ember ennyi pénzért nem vár csodát. Aztán megkaptam a prémium minőséget egyszer, másodszor, és azóta is kivétel nélkül mindig. Becsüljük meg az ilyen megbízható segítőket, mert nagy szükségünk van rájuk a mindennapokban! Fotó: Agata Krisztina És ha valakit meggyőztem, még egy jó tanács: érdemes időben, legkésőbb fél 12-ig megérkezni, mert a legnépszerűbb fogásokat gyorsan elkapkodják. De ha később érünk oda, akkor is mindig akad valami finomság a pultban. Óbudai Piac Family Falatozó (A Szél utca felől az első kijárat mellett, a Verőfény utca felé) Saját mérce: 8/10