● news.bsdnet.hu

Kezdjük öt héttel korábbról. Június 29-én, hétfőn este fél 8 után új csúcson, 7488 megawatton tetőzött a rendszerterhelés – több mint 6 százalékkal a 2024 nyarán beállított rekord fölött. De mennyire volt kifeszített helyzetben a hazai nagyfeszültségű áramhálózat az extrém hőségben? Még a legszűkebb órákban is maradt minimum 800–900 megawattnyi mozgástér a rendszerben, vagyis tényleges fogyasztói korlátozás lehetősége nem merült fel - tudtuk meg iparági forrásokból. A dolgot két oldalról érdemes megközelíteni: Ezekből az adatokból a rendszerirányító folyamatosan számol egy úgynevezett maradó teljesítményt: az elérhető hazai termeléshez hozzáadja az importlehetőséget, és ezt a volument veti össze a rendszerterheléssel, vagyis a fogyasztói igények összességével - emelték ki lapunknak. A júniusi extrém hőhullámok során a legnagyobb kihívást jelentő esti csúcsidőszakban a MAVIR forrásoldali adataiban megjelentek a fűtőolajos erőművek is . Ezek az egységek 30 százalék körüli hatásfokkal dolgoznak, és a legdrágább energiahordozót égetik – a hazai rendszerben ma már gyakorlatilag csak akkor kapnak szerepet, amikor tényleg nincs más. EZÉRT A LEGDRÁGÁBB ÉS LEGROSSZABB HATÁSFOKÚ GÉPEK piaci alapú BEKAPCSOLÁSA ÖNMAGÁBAN IS ÁRULKODÓ JELZÉS A "HÁZON BELÜL" ELÉRHETŐ KAPACITÁSOK SZŰKÖSSÉGÉRŐL. Az árampiaci árak szempontjából sem mindegy, hogy milyen erőművet kell behívni termelni. A beszélgetés alapján ezeknek az olajos erőműveknek az önköltsége a mindenkori tüzelőolaj-ártól függően 60-100 Ft/kWh (277 euró/MWh) fölött van – attól függően, hogy beleszámolják-e a karbantartást és az egyéb fix tételeket. Ilyen költség mellett ezek az egységek csak nagyon magas csúcsáraknál lépnek be a piacra. Az is kiderült, hogy nem a tartalékként lekötött olajos erőművek termeltek, hanem a tisztán piaci alapon működőek, mert az 1000 euró/MWh-t elérő áramárak mellett már bőven megérte üzemeltetni ezeket. Augusztusban viszont, a sokkal súlyosabb kínálati hiány közepette, a forrásoldali adatokban alig látszott olaj. Ez elsőre ellentmondásos, de több magyarázat is lehet: De van még egy lehetőség, amire rámutattak lapunknak: felmerülhetett az is, hogy fentről megkeresték az érintett termelőket, hogy a rendszer szűkösségét kihasználó, extrém csúcsárakra épülő üzemeltetést - amely egyébként az árakat is tovább emelheti - nem néznék jó szemmel, és ezért maradtak kikapcsolva ezek az erőművek. A júniusi hőhullám alatt a Paksi Atomerőmű teljesítményét a Duna vízhőmérséklete miatt lépcsőzetesen csökkenteni kellett: június 27-én 243, 28-án további 320 megawattal, vagyis vasárnap estére már 563 megawatt hiányzott a rendszerből. Az előírások szerint 25 Celsius-fok fölötti vízhőmérséklet esetén naponta mérni kell a hűtővíz kibocsátási pontjától 500 méterre lévő szelvényben a Duna hőmérsékletét, amely a 30 fokot nem haladhatja meg. Ha a mérési ponton a víz eléri a 29,5 fokot, az operátorok 0,1 fokonként 80-80 megawattal kezdik lecsavarni a blokkokat. Rendkívüli, ellátásbiztonsági helyzetben az energiapolitikáért felelős miniszter engedélyezheti a határérték átmeneti túllépését. Ez történt június 29-én: Kapitány István gazdasági és energiaügyi miniszter a MAVIR javaslatára adott részleges felmentést – először június 29–30-ra, majd ezt július 3-ig meghosszabbították. A felmentés kapcsán kiemelték, hogy "ez tisztán műszaki és biztonsági kérdéskör". A téma kapcsán ki kell emelni, hogy a nukleáris erőműveket érdemes békén hagyni. Az ilyen technológiájú termelők sorozatos le- és felterhelése súlyos kihatással lehet azok élettartamára - amit már az atomnagyhatalom Franciaország is vizsgál. Augusztusra egy másik súlyos problémába ütközött az erőmű. A hűtővízszivattyúk szívócsonkjai kerültek magasabbra a folyamatosan apadó folyónál. Ez nem környezetvédelmi határérték, hanem üzemeltetési korlát – nincs hozzá miniszteri felmentés. Hogy ez miért más súlyú kiesés, mint bármelyik másik erőműé, azt a hálózat topológiája magyarázza. Paks nem egyszerűen a legnagyobb termelő, hanem az a csomópont, amely köré a hazai átviteli hálózatot felépítették - mutattak rá. A hálózati, atomerőművi biztonság ezért itt nem N-1 (általános szabály), hanem N-2 kritériumot követel meg. Ez a szabály azt jelenti, hogy ha két kritikus jelentőségű hálózati elem váratlanul meghibásodik, akkor is el kell tudnia szállítani az erőműből a villamos energiát. A júniusi hőkupola során az esti órákban 2000–2600 megawatt körüli importra volt szükség (ami a teljes rendszerterhelés nagyjából harmada), a rekorddöntés órájában a hazai felhasználás mintegy 40 százalékát fedezte behozatal . A kérdés kézenfekvő: honnan jött ez az áram, és melyik interkonnektor volt a legjobban kifeszítve? Az adatok alapján nem volt kiugró irány. Az ukrán és a szerb határ kivételével minden határon áramlásalapú kapacitáskiosztás működik, amely nem egyszerűen „szállítási igényeket" elégít ki, hanem egy európai szintű társadalmi jóléti optimumot számol: minden egyes ügyletnél megnézi, hogy az adott piacon milyen árhatást vált ki, ezt visszavetíti a hálózati szűk keresztmetszetekre, és ebből áll össze a végeredmény. Magyarország ilyen időszakokban jellemzően minden irányból hoz be villamos energiát. Az egyetlen említésre méltó sajátosság a román irány volt, ahol előfordul, hogy a Balkán próbál Magyarországon keresztül európai forráshoz jutni. Ez azonban nem a hőkupola sajátossága, hanem a normál működés része: az átlagostól extrém módon eltérő terhelés egyik határon sem alakult ki - tudtuk meg. Augusztusban a nagyságrend változott meg. A behozható mennyiség két dologtól függ: a környező országok szabad kapacitásától és az országok hálózati terheltségétől. Úgy tudjuk, hogy az elmúlt másfél hétben a rendszerirányítás szlovén, szlovák és román partnerekkel egyeztetett arról, hogyan lehet a karbantartáson lévő távvezetékeket visszahozni, illetve a következő hetekre tervezett munkákat elhalasztani. Ami nem volt csavarszintig szétszedve, azt visszaállították, hogy a hálózat minél erősebb legyen. - emelték ki lapunknak. Arra a kérdésünkre válaszolva, hogy mekkora a fizikailag behozható legnagyobb importmennyiség, ezt a választ kaptuk: 4000–4500 megawatt körüli import a reális sáv, ami nagyon szélsőséges esetben akár 5000 megawatt is lehet. Ezzel együtt az abszolút meleg- és nyári rendszerterhelési rekord mellett egy újabb is született augusztusban: A MINDENKORI LEGNAGYOBB nettó IMPORTMENNYISÉG 4077 MEGAWATT LETT. A kifeszített forrásoldal mellett kézenfekvő a kérdés: mi történt volna, ha az augusztusi rendszerterhelési csúcsban kiesik mondjuk egy nagyobb gázblokk? Bár a már említett N-1 kritériumot elsősorban hálózati elemekre alkalmazzák, de a forrásoldalra is értelmezhető. A legutóbbi krízis során nagyjából 500 megawattnyi felirányú szabályozási tartalék állt rendelkezésre, ami elegendőnek számít - tudtuk meg. De kiemelték lapunknak, hogy ha éppen az az erőmű esik ki, amelyik ezt a felirányt tartja, akkor nem egyszerűen a termelését veszíti el a rendszer, hanem a tartalékot is. Példával élve egy 200 megawatton termelő, 100–150 megawattnyi felfelé irányuló tartalékot fenntartó egység kiesése így dupla lyukat üt. Jelentős kiesés végül nem történt, a Dunamenti erőműben jelentkező szivattyúprobléma miatti rövid üzemzavart pedig kezelni tudták. A rendszerösszeomlás (blackout) kockázata elhanyagolható - emelték ki kérdésünkre. Magyarországnak hét szomszédja van, mindegyik irányban nagyfeszültségű távvezetéki összeköttetéssel, ami stabilitást ad a rendszernek. Rámutattak: nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedek nagy európai áramszünetei (Olaszország, Spanyolország) jellemzően a szinkronrendszer szélén történtek. Az idei nyári csúcsterhelést a rendszerirányító előrejelző modellje 7400 megawattra várta. A tényadat 7488 lett. A hiba 1,2 százalék, ami az extrém körülményekhez képest kifejezetten jó eredménynek számít - tudtuk meg. A nehézség máshol van. A modellezés valódi problémája nem az időjárás-előrejelzés, hanem az, hogy senki nem tudja, hogyan viselkedik a fogyasztás ilyen hőmérsékletben – egyszerűen azért, mert korábban soha nem volt még 42 fok - mondták lapunknak. Ehhez jön egy technológiai hatás. Minél melegebb van kint, annál inkább szeretne az ember bent 25 fokot – de éppen ilyenkor romlik a klímaberendezés hatásfoka is. Ugyanakkora villamosenergia-felvétellel egyre kevesebb hideg levegőt tud előállítani. A gép tehát pontosan akkor kezd el aránytalanul többet fogyasztani, amikor a legtöbben kapcsolják be. Augusztusban ehhez jött egy újabb bizonytalanság: a fogyasztói viselkedés menet közben változott meg. Volt olyan nap, amikor a másnapi adatokban közel 5000 megawattos import rajzolódott ki, aztán a nap végére 3800 lett belőle, ugyanis a kereskedés a kapuzárásig sokszor átírja a képet - mondták lapunknak. Kapitány István a hőhullám előtt arra kérte a lakosságot, hogy 18 és 21 óra között mérsékelje a klímahasználatot . A hivatalos kormányzati kommunikáció a nagyfogyasztói vállalásokat 600–700 megawattra tette, a tényleges fogyasztás pedig helyenként több száz megawattal maradt a tervezett alatt. A júniusi csúcshoz képest így közel ezer megawatt volt az eltérés. Csakhogy ennek a számnak a visszamérése módszertanilag nagyon nehéz - tudtuk meg. Ugyanis össze kellene hasonlítani egy adott napot egy másik, minden lényeges paraméterében hasonló nappal, és még akkor is marad bizonytalanság. Ennek ellenére kérdésünkre azt mondták, hogy az előzetes adatok alapján minden fogyasztói szegmensben csökkent a fogyasztás – az iparban nagyobb mértékben, a lakosságnál kisebben. Ugyanakkor augusztusban eleve alacsonyabb a fogyasztás, mint a nyár többi részében: ilyenkor állnak le a gyárak karbantartásra, mennek szabadságra a dolgozók. Ha egy vegyipari nagyvállalat amúgy is augusztusra tervezte a leállását, azt nem lehet fogyasztáscsökkentésként elkönyvelni - emelték ki, hozzátéve: "ráadásul sokan ilyenkor mennek külföldre nyaralni, ami alapvetően csökkenti a hazai rendszerterhelést". Egy dolog viszont egyértelműen látszik a szakértők szerint. Ahogy fogalmazott, "júniusban még a kelet-közép-európai reflex – én fizetem a villanyszámlát, márpedig én fogyasztani akarok, oldják meg – és a rezsicsökkentett árazás jelent meg a fogyasztói rugalmasság két fő akadályaként". Hiába volt akkor a másnapi piacon 1000 euró/MWh környékén a csúcsár, a lakossági számlán ebből semmi nem jelent meg. Augusztus első hete azonban megmutatta, hogy az ország képes tudatosabban fogyasztani. Ezért NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY MŰKÖDIK-E AZ ÖNKÉNTES FOGYASZTÁSCSÖKKENTÉS, HANEM AZ, HOGY MIÉRT KAPCSOLJUK VISSZA, AMINT ELMÚLT A BAJ. Iparági forrásaink rámutattak, hogy épp ez az egyik legfontosabb tanulság: ha egyszer bebizonyosodott, hogy az ország képes tudatosabban fogyasztani, miért ne tartanánk meg valamennyit ebből a válság után is? A költségoldali logika egyértelmű. Az áram nem olcsó, még akkor sem, ha a lakossági számlán ez nem látszik – a különbözet keresztfinanszírozásként, az árakban vagy a költségvetésben mindenképpen megjelenik. Azt gondolhatnánk, hogy 40 fokban a távvezetékek és a transzformátorok is könnyen túlmelegedhetnek. Ha egy vezetéken 2000 amper folyik, akkor a melegedés túlnyomó részét maga az áramerősség okozza, nem a külső levegő. A plusz 3-4 fok környezeti hőmérséklet ehhez képest elhanyagolható tényező - mondták lapunknak. Ami valóban problémaként jelentkezik, az a veszteség. A hálózati veszteség a hőségben megnő – a nagyságrend néhány tíz megawatt, terhelés- és kapcsolásfüggően –, ezt a villamos energiát pedig a hálózatüzemeltetőnek be kell szereznie, tőzsdén vagy bilaterálisan. A kis- és középfeszültségű elosztóhálózatokon a helyzet fordított: itt a vezetékhálózat hossza, a kisebb feszültség miatt a veszteség nagyobb, és a berendezések is közelebb vannak a terhelhetőségük határához. A hőkupola alatt az ország több pontjáról érkeztek bejelentések helyi áramkimaradásokról, kisebb transzformátor-meghibásodásokról. Azonban ezekben nem elsősorban a hőmérséklet a döntő tényező, hanem az egyidejűség. "A hálózatot nem arra méretezik, hogy minden fogyasztó egyszerre vételezze a csúcsteljesítményét – ha ezt feltételeznék, a hálózat többszöröse lenne a mainak" - mutattak rá. Éppen ezért okoz problémát, amikor a szokásosnál sokkal többen csinálják ugyanazt ugyanabban az időben: este 7 és 8 között bekapcsol a klíma, maximumon megy a hűtő, és "mindenki leül meccset nézni." Ez nem magyar sajátosság. Spanyolországban például jól látható a fogyasztási görbén egy El Clásico – a labdarúgás tehát mérhető rendszerterhelési tényező - mutattak rá szemléletesen. A hőkupola alatt feszültségprobléma gyakorlatilag nem volt - mondták kérdésünkre. Bár feltételezhetnénk, hogy ilyen magas terhelés mellett a hálózat is megszenved, mint megtudhattuk, a valóság fordított és az alacsonyabb terhelésű időszakok a nehezebbek. Amikor sok a napelemes termelés, amit felküldenek a hálózatra, de a hálózat egyes pontjain nincs vételezés. Ilyenkor „kergeted a villamos energiát a hálózaton" – és minél hosszabban kergeted, annál magasabb feszültségértékeket kapsz. Ez pontosan ugyanaz a jelenség, mint amikor egy utcában mindenki betáplál és senki nem vételez, és elkezd felmenni a feszültség. A napsütéses, alacsony fogyasztású hétvégék feszültségingadozás szempontjából nehezebbek, mint egy 42 fokos hétfő este - emelték ki. A hőkupola egyik nyertese az akkumulátoros energiatárolás volt. A hőhullám idején a piaci és MAVIR-os tárolók beépített teljesítőképessége már 577,2 megawatt volt, július 1-jével pedig 781,9 megawattra emelkedett – 2025 végén ez a szám még 146 megawatt volt. Fél év alatt tehát több mint 600 megawatt épült be, a tárolók részaránya a hazai beépített kapacitáson belül 4,6 százalékra nőtt. Lapunknak rámutattak, hogy ez már abszolút látható mennyiség rendszerszinten, és mindkét hőkupola alatt segített is. Ez pontosan arra volt jó, amire kellett: egy 2-3 órás esti áthidalásra, részben átvéve a gázos csúcserőművek szerepét - de a hiányzó zsínórtermelő alaperőművet (Paks) nem pótolja. A tároló nem termel, csak időben tolja el azt, ami van. A számok önmagukért beszélnek. Az idén januárban felállított téli rendszerterhelési rekord 8182 megawatt, a mostani nyári csúcs 7488 megawatt. A különbség alig 8,5 százalék, miközben a nyári csúcs két év alatt több mint 6 százalékot ugrott. A MAVIR hálózatfejlesztési terve azzal számol, hogy a n yári esti fogyasztási csúcs 2031-ig akár 11 000 megawatt közelébe emelkedhet . A hajtóerők ismertek: a hazai lakossági klímák száma a 2 milliót közelítheti, terjednek a hőszivattyúk, és az elektromos autók töltése is jellemzően az esti csúcsidőszakra esik. Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy mostantól két méretezési esemény van egy évben, a forrásunk nem adott egyértelmű választ. A megközelítése inkább az, hogy a hálózat- és kapacitástervezésben nem külön „hőségtételként" jelenik meg ez a kockázat, hanem egy általános igénynövekményként, amely nemcsak a hőmérséklettől függ, hanem a fogyasztói szokások változásától és az elektrifikációtól is. A nyári csúcs látszik a tervezésben, de nem feltétlenül a nagyobb hőség miatt - mondták el lapunknak. A hőkupola egyik legfontosabb tanulsága azonban nem a fogyasztási oldalon van. A tervezésben egyre komolyabban kell számolni azzal, hogy a vízhozam és a vízhőmérséklet erőműszintű kérdéssé válik. Azok az erőművek, amelyek a folyóból vételezik a hűtésükhöz szükséges vizet, elveszítik azt a tulajdonságukat, hogy adott pillanatban egy fix, tervezhető teljesítménnyel rendelkezésre állnak – nekik is lesz egyfajta "időjárásfüggésük" - mutattak rá. Ez nem magyar jelenség. Franciaországban a probléma nagyságrendekkel nagyobb kaliberű, és felmerül a szlovák atomerőművek helyzete is: a Garam a Dunához képest töredéknyi vízhozamú folyó, ami tartós szárazságban komoly kérdéseket vet fel. A közeljövő tehát a Dunán dől el. a jelenlegi várakozás szerint a jövő hét elején megkezdődhet a Paksi Atomerőmű visszaterhelése, de csak egy blokk erejéig. És hogyan tovább? A tervezhetőség gyenge lábakon áll: a vízügyi előrejelzések az elmúlt hetekben rendkívül pontatlannak bizonyultak – többször apadást jeleztek, aztán emelkedés jött, és fordítva. Ráadásul a nyár hátralévő része hagyományosan a legalacsonyabb vízállású időszak. Emiatt könnyen előfordulhat, hogy az erőmű még jó ideig névleges kapacitásának csak töredékén tud majd üzemelni, amit Magyar Péter is megerősített a kormányzati tájékoztatón . Címlapkép forrása: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images