Nem jó stratégia csak hitelből finanszírozni, de miért félnek a magyar cégek a tőzsdére lépéstől?

A magyar cégek viszonylag kis számban lépnek tőzsdére, ennek pedig számos oka van. A vállalkozások a fejlődéshez a banki finanszírozást választják, miközben részvénykibocsátással is tudnának tőkét bevonni a beruházásokhoz. Miért maradnak el az IPO-k, és milyen a hazai piacon a befektetői aktivitás? Gubis Balázst erről is kérdeztük a Forbes Money podcastban. Bizonytalan gazdasági helyzetben a vállalatok rákényszerülnek, hogy alternatív finanszírozási formákat keressenek és ilyenkor dönthetnek a részvénykibocsátás mellett. Emellett a banki finanszírozásnak vannak korlátai. Többek között a hitelkeretek, melyek korlátozhatják egy cég fejlődésének ütemét. Gubis szerint a vállalatok akkor kezdenek el általában IPO-ban gondolkodni, amikor ezekkel a korlátokkal szembesülnek. Ezt a jelenséget erősíti az is, hogy a banki finanszírozás esetében is látszik, hogy a cégek diverzifikálják a hiteleiket, hogy áthidalják az esetleges problémákat. Erről szól még a podcast Miért ódzkodnak a magyar cégek a tőzsdére lépéstől? Miért ilyen kevés a befektető a magyar tőzsdén? Miért ódzkodnak a magyar cégek a tőzsdére lépéstől? Gubis Balázs szerint több szempontból kell megvizsgálni, hogy a hazai vállalatok miért teszik meg nehezebben a tőzsde felé vezető lépéseket. Hazánkban viszonylag alacsony a pénzügyi edukáció, ami oda vezet, hogy a tőzsdét sok cégvezető egy komplex, túlságosan bonyolult világnak látja, ami tartózkodáshoz vezet. Gubis hozzátette, hogy ezt a nehézséget könnyen fel lehet oldani megfelelő szakmai segítség igénybevételével. Ennél fontosabb kérdés, hogy a magyar tőzsdéről képesek-e a cégek megfelelő tőkét bevonni. Az Equilor felmérései szerint a pesti parketten alacsony a likviditás, ami kétségessé teszi, hogy egy IPO a megfelelő tőkeinjekciót jelentheti a vállalatnak. Gubis kiemelte, hogy a tőzsdére lépésnek nagy a finanszírozási költsége, ami érthetően sok céget ijeszt el. Kevés a befektető a magyar tőzsdén Gubis Balázs szerint a magyar piac problémája az alacsony likviditás, vagyis kevés a befektető, és az intézményi kör sem aktivizálja magát. Ehhez hozzátartozik, hogy a pesti parkett viszonylag lassú, előfordulhat, hogy nehézkesen tudja valaki eladni a részvényét. A viszonylag kicsi forgalom miatt azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben egy intézményi befektető nagyobb mennyiségű papírt adna el, azzal jelentősen elránthatja egy részvény árfolyamát, amit mindenki próbál elkerülni. A likviditási probléma megoldását az jelentené, hogyha egy sokkal diverzifikáltabb befektetői kör kereskedni a magyar tőzsdén. Ehhez aktívabb intézményi befektetőkre lenne szükség, illetve a lakossági befektetők nagyobb számú megjelenésére. Gubis szerint a hazai vállalatok látják ezt a problémát, viszont a megoldására nem dolgoztak még ki egy átfogó stratégiát. Lehetőségből több is adott, például a likviditást lehetne serkenteni azzal, ha a tőzsdei cégek elengednék azt a kontrollkényszert, hogy a részvények 50 plusz 1 százalékát maguknál akarják tartani. A szakértő szerint ez a gondolkodás befektetői oldalról bizonytalanságot eredményez, miközben a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy ez elavult gondolkodás. A Gubis Balázzsal készült teljes beszélgetést megtalálod a YouTube- és a Spotify-csatornánkon, iratkozz fel!