● news.bsdnet.hu

A történet mindig pontosan ugyanúgy kezdődik. A fürdőszobában állsz a tükör előtt, és rájössz, hogy elfogyott a vattakorong. Semmi másra nincs szükséged, csak arra az egyetlen, párszáz forintos zacskós vattakarikára. Megfogadod magadnak: „Gyors leszek. Beugrom, leveszem a polcról, kifizetem, kijövök. Két perc az egész.” Aztán belépsz a boltba és mindennek vége. Mert akkor elindul a varázslat. Elsőként megcsap az az édes, púderes, szintetikus, mégis lehengerlően csábító illat. Bizony, valaki itt parfümöket fújkált. A fények tökéletesek, a polcok színesek, glédában állnak a szép üvegek, és mindegyik azt suttogja: „Vegyél meg, és az életed azonnal olyan rendezett és harmonikus lesz, mint egy hollywoodi filmben!” Öt perccel később már nem a vattakorongoknál állsz. Miután megvetted a “jajdeolcsóilyenmégnincs” parfümöt, máris a testápolós sornál guggolsz. Majd a pálcikás diffuzorok mintakollekcióját szimatolgatod, hogy landoljon is belőle egy bontatlan a kezdeben. Vagyis már a kosaradban, mert hát ennyi mindent ki képes ügyesen elvinni a pénztárig - főleg, ha még a mobilja is csörög. Amikor pedig a műanyag kosár füle a kezedbe kerül, megpecsételődött a sorsod. A kosár ugyanis vákuumot képez. Olyan, mint egy fekete lyuk: elnyel mindent, ami a közelébe kerül. Hirtelen olyan égető problémákra találsz megoldást, amiknek a létezéséről öt perccel ezelőtt még sejtelmed sem volt: landol a kosaradban a rózsavizes arctonic: Mert a bőrödnek most azonnal botanikus kert érzésre van szüksége, a llimitált kiadású, szilvás-fahéjas kézkrém (bár augusztus van, de mi lesz, ha karácsonykor már nem lehet kapni?!), az avokádós hajpakolás: mert a hajad vége tegnap mintha kicsit szomorúbban lógott volna a kelleténél. És még sorolhatnám. Ahol a ravasz marketingesek kihelyezték a végzet kis polcait: a mini kiszereléseket. A féltenyérnyi tusfürdőket, a mini szárazsamponokat és a mini kézfertőtlenítőket. „Jaj, de cuki, milyen pici!” – mondod magadban, és már dobod is be a kosárba a negyedik mini dolgot, amiről pontosan tudod, hogy soha, semmilyen utazásra nem fogod elvinni. Amikor végül a pénztároshoz érsz, a kosarad úgy néz ki, mint egy túlélőkészlet a szépségápolási apokalipszis esetére. A pénztáros hölgy monoton mozdulatokkal csipogtatja a tételeket, te pedig mosolyogva állsz, egészen addig, amíg ki nem jön a végösszeg. 28 490 forint lesz. Kártya vagy készpénz ? A pontokat gyűjtöd? Abban a pillanatban a belső hangod megszólal: „Várjunk csak... miért is jöttem be?” És ekkor veszed észre, hogy a szalagon ott lapul a legutolsó tétel: a nyomorult vattakorong. A tárgy, amiért ez az egész hadművelet elindult, és ami a végösszeg minimális százalékát teszi ki. Hazamész, kipakolod a zsákmányt a fürdőszobai polcra, ami már amúgy is úgy néz ki, mint egy drogéria raktára. A párod bemegy, ránéz a flakontengerre, majd megkérdezi: – Nem csak vattáért mentél? Tudjátok, mit felelek én ilyenkor? Magabiztos, mosolygós, lehengerlő pillantással rávágom: – De igen! De képzeld, akció volt, úgyhogy valójában spóroltam! Mert a végén a női logika mindig győz. És lássuk be: a csillámos testápoló és a fahéjas kézkrém nem luxus. Az mentálhigiéné.