● news.bsdnet.hu

A Duna nyári vízszintje a 21. század végéig tovább csökkenhet, de teljes, akár átmeneti kiszáradása a magyar szakaszon nem várható - legalábbis a klímamodellek szerint, amelyek alapján a felmelegedés és a kevesebb eső miatt a nyári és őszi hónapokban alacsonyabb vízszintek lesznek a jellemzőek. Ezzel együtt, bár a vízhozam esése miatt nyaranta sűrűbben alakulhatnak ki a mostanihoz hasonló helyzetek, akár új történelmi mélypontokkal, de a Duna alpesi és kárpát-medencei vízgyűjtője folyamatosan biztosít majd valamennyi vizet. Vagyis a klímamodellek szerint a meder teljes kiszáradása továbbra sem valószínűsíthető, mert a folyót tápláló esők és hegyi hóolvadások nem szűnnek meg teljesen. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építőmérnöki Karának vízmérnök kutatói (Négyesi Klaudia, Horváthné dr. Nagy Eszter Dóra és Honti Márk) által a Magyar Hidrológiai Társaság XLII. Országos Vándorgyűlésén 2025 júliusában bemutatott tanulmánya szerint a 21. század második felére jelentősen csökkenhet a Duna nyári és kora őszi minimális vízhozama. A modellek hektikusabb vízjárást és a nyári félév átlagos vízhozamának drasztikus, akár 20-40%-os visszaesését jelzik előre az évszázad végére, a történeti bázisidőszak megfigyelt átlagos vízhozamadataihoz képest. Ez azt jelenti, hogy az évszázad végén egy átlagos júliusi vagy augusztusi napon közel harmadával kevesebb víz folyik majd le a Dunán, mint amennyi a múlt század végén ugyanezekben a hónapokban megszokott volt. Így a rendkívül alacsony vízhozamú nyári napok száma megduplázódhat a század végére. A tanulmány arra is rámutat, a folyó hazai szakaszának szabályozatlansága fokozza az éghajlati sokkhatások közvetlen kitettségét. Hasonló eredményre jutott 2018-as tanulmányában a Datakart Mérnöki Tanácsadó Kft. is. A térinformatikai rendszerekkel foglalkozó cég regionális klímamodellek alapján végzett kutatása a téli időszakra a vízhozam 10-30%-os növekedését, míg a nyár végi hónapokra 20–40%-os csökkenést vetít előre a század végére az 1971–2000-es bázisidőszakhoz képest. A kutatás szerint a kritikus kisvízi időszakok minimum vízhozama 15–25%-kal süllyedhet, és a korábbi rekordalacsony vízállások a század második felére teljesen általánossá válhatnak. Mivel a Duna nemzetközi folyó, így a legátfogóbb klímamodellezési és hidrológiai vizsgálatok is országhatárokon átívelő, nemzetközi együttműködésekben készülnek. Az ICPDR (Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság) klímaadaptációs modelljei szintén azt mondják, hogy a 21. században a Duna vízhozamának szezonális átrendeződése várható, a nyári időszakban gyakoribbá váló, intenzív kisvizekkel. A modellek a nyári és őszi időszakban akár 75%-os vízhozam-csökkenést, míg télen, a havazást felváltó esőzések miatt, akár 75%-os növekedést vetítenek előre bizonyos területeken, a század végére. Az ICPDR a Középső-Duna-medence egészére fókuszáló elemzése szerint a legszélsőségesebb, 75%-os vízhozam-kilengések ugyan várhatóan nem lesznek jellemzőek a magyarországi szakaszra, azonban a klímamodellek itt is komoly kihívásokat, egyebek mellett 10–30%-os téli árvízi csúcsnövekedést jeleznek előre. E szerint a nyári aszályok intenzitása és a vízhiány kockázata jelentősen nő a század második felére, különösen a mezőgazdaság és az energiaipar számára. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által 2020-ban kiadott jelentés az előzőekkel összhangban szintén a hidrológiai szélsőségek intenzitásának és időtartamának növekedését vetíti előre. A tanulmány alapján a 21. században a nyári és őszi hónapokban a Duna-medence egészén 15%-kal szárazabb viszonyok és jelentős kisvízi vízhozam-csökkenés várható, míg a téli időszakban a hegyvidéki forrásvidékeken a lefolyás növekedése okozhat átmeneti vízhozam-emelkedést. A müncheni Lajos–Miksa Egyetem kutatóinak 2022-es tanulmánya szintén azt állítja, hogy a Duna magyarországi szakaszán a nyári és kora őszi hónapokban a vízszint tartósan kritikus szintre süllyedhet, de a folyam állandó utánpótlása biztosított. A tanulmány a 2031–2060-as időszakra a téli vízhozamok 5–15%-os növekedését, míg a nyár végi, kora őszi hozamok 10–20%-os csökkenését prognosztizálja a Duna középső szakaszán, a 21. század végére (2071–2100) pedig vonatkozóan a nyári vízhozam 20–40%-os csökkenését, valamint a téli vízhozam 10–30%-os növekedését vetíti előre az 1971-2000-es bázisidőszakhoz képest (a pesszimista RCP8.5 szcenárió szerint). A modellezés a következő évtizedekre az árvízi csúcsok 3-8%-os növekedését és a téli-tavaszi árhullámok gyakoribbá, korábbivá válását vetíti előre, és e szerint a kis vízállású napok is sűrűbben fordulhatnak elő a magyar Duna-szakaszon, főleg a nyár végi és őszi hónapokban. A század utolsó évtizedeire pedig az árvízi csúcsok 5–15%-os emelkedése és az alacsony vízállású napok számának 20–50%-os növekedése várható a hazai szakaszon. Egy, a teljes Duna-medencére kiterjedő másik szakpolitikai jelentés szerint a 21. század végére a téli vízhozam az Alpokban és a Kárpátokban akár 75%-kal is nőhet, miközben a tavaszi és nyári vízhozam a medence nagy részén hasonló mértékben, 75%-kal csökkenhet. A jelentés szerint az árvizek gyakorisága nő, így a 100 éves árvizek már 30–50 évente fordulhatnak elő, míg a nyári alacsony vízállásos időszakok időtartama 20–40%-kal hosszabbodhat meg a század második felére az 1981–2010-es bázisidőszakhoz képest. Az előzővel összhangban a nemzetközi Duna Bizottság 2025-ös előrejelzései szerint a medence keleti és középső részein a nyári vízmennyiség akár 75%-kal is visszaeshet a század végére az RCP8.5 forgatókönyv teljesülése esetén. Az anyag nem konkrétan a magyarországi viszonyokra, hanem a Duna teljes vízgyűjtőjére vonatkozóan azt írja, jelentős növekedés várható a nyári középfokú hőmérsékletben és a párolgásban , ezzel összefüggően pedig a vízhozamban is csökkenő tendencia mutatkozik az április–szeptemberi időszakban, míg az őszi/téli időszakban nem várható szignifikáns változás, legalábbis ez alapján. Összefoglalóan, bár a magyarországi vízügyi elemzések szerint a Duna éves átlagos vízhozama a 21. században várhatóan mindössze mérsékelten csökken a 1971–2000-es bázisidőszakhoz képest, viszont a szezonális eloszlása teljesen felborul, a téli bőség és a nyári vízhozam-elmaradás pedig drasztikus kisvízi periódusokat okozhat a hazai szakaszon. Címlapkép forrása: Andrei Pungovschi/Bloomberg via Getty Images