● news.bsdnet.hu

A Paksi Atomerőmű hűtőrendszerének szivattyúival kapcsolatos problémára létezik szakmai megoldás, de az nem egyszerű átalakítás, hanem jelentős beruházást igényelne. Aszódi Attila szerint a korábbi energiastratégia miatt nem készült el hamarabb egy ilyen léptékű fejlesztés, hiszen eredetileg a Paks II váltotta volna ki a jelenlegi blokkokat. A Paksi Atomerőmű hűtéséhez szükséges szivattyúk problémájára van részletes szakmai magyarázat és van lehetséges megoldás is, de a szükséges átalakítás nem egyszerű műszaki beavatkozás. Ezt Aszódi Attila atomenergetikai szakértő, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja mondta az InfoRádió Aréna című műsorában. Az elmúlt időszak rekord alacsony Duna-vízállása miatt sokakban felmerült a kérdés, hogy miért nem helyezték korábban mélyebbre a Paksi Atomerőmű hűtését biztosító vízszivattyúkat. Aszódi Attila szerint ennek oka, hogy egy ilyen átalakítás jóval összetettebb annál, mint amit elsőre sokan gondolnának. A szakértő hangsúlyozta, hogy ezek nem egyszerű ipari szivattyúk. A berendezések megawattos teljesítményű villanymotorokkal működnek, és jelentős vízhozamot biztosítanak az atomerőmű számára. Normál üzemállapotban nyolc kondenzátorhűtő vízszivattyú dolgozik, amelyek összesen mintegy 100 köbméter vizet mozgatnak másodpercenként. Egy-egy szivattyú teljesítménye így másodpercenként 12-13 köbméter körül alakul. A rendszer különlegessége, hogy a szivattyúknak a Duna vízszintjének jelentős változásait is kezelniük kell. A folyó minimum és maximum vízállása között akár 10 méteres különbség is lehet, ezért a berendezések kialakítása eleve összetett mérnöki feladat volt. Aszódi Attila szerint a megoldás nem az lenne, hogy egyszerűen meghosszabbítják a vízbe vezető szívócsonkokat. A valódi átalakítás során magukat a szivattyúk járókerekeit kellene lejjebb helyezni, ami jelentős szerkezeti beavatkozást igényel. A szakértő úgy fogalmazott, hogy a szivattyúk egy nagy betonépületben helyezkednek el, amelynek az alapját nem lehet egyszerűen mélyebbre helyezni. Ha tehát a berendezéseket jelentősen lejjebb kellene vinni, akkor gyakorlatilag új létesítményt kellene kialakítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs megoldás. Aszódi Attila szerint a szükséges feladatok már szerepelnek a szakmai vizsgálatok között, miután megváltozott a Paksi Atomerőmű jövőjével kapcsolatos elképzelés. Korábban az energiastratégiában az szerepelt, hogy a Paks II beruházás kiváltja a jelenlegi blokkokat. Emiatt egy olyan nagyszabású átalakítás, amely a Paks I hosszú távú működéséhez szükséges, nem került azonnal előtérbe. Az üzemidő-hosszabbításról szóló döntés azonban új helyzetet teremtett. Aszódi Attila szerint körülbelül három évvel ezelőtt vált egyértelművé, hogy a Paks II mellett a jelenlegi blokkok további működésével is számolni kell. Ezt követően kezdődött meg annak vizsgálata, hogy milyen fejlesztésekre van szükség akkor, ha a blokkok nem a korábban tervezett időpontban, hanem akár húsz évvel később állnak le. A szakértő szerint a szivattyúk és a járókerekek átalakításának kérdése is szerepel ezek között a feladatok között. A munka tehát megkezdődött, de a teljes beruházás nem készülhetett el egyik napról a másikra. A paksi helyzet megmutatta, hogy az atomerőművek hosszú távú működésénél nemcsak az energiatermelő blokkok állapota fontos, hanem az olyan háttérrendszerek fejlesztése is, mint a hűtést biztosító infrastruktúra. Így néz ki a Paksi Atomerőmű lecsavarása után az ország villamosenergia-importja: térképen mutatja be a szomorú valóságot az atomenergia-szakértő − "Magyarország villamosenergia-fekete lyukként viselkedik" Magyarország már napok óta feszülten figyeli, mi történik a Paksi Atomerőművel. A négy blokkból egy ugyan még részlegesen üzemel, de a kapacitáskiesés tetemes, aminek következtében hazánk villamosenergia-importra szorul . Egy ismert szakértő most arra világított rá, hogy a folyamatnak milyen ellátásbiztonsági és gazdasági kockázatai vannak.