● news.bsdnet.hu

– Nem azt mondom, hogy a fehér menyasszonyi ruhának nincs egyfajta varázsa. Amikor idén tavasszal puszta mókából részt vettem egy esküvői magazin fotózásán, konkrétan megelevenítettem a kétezres évek romkomjainak egy kihagyhatatlan jelenetét: amikor belebújtam az első, hatalmas tüllszoknyás, csipkével díszített, hófehér ruhába, amit eredetileg nem is akartam felvenni, és megláttam magam a tükörben, hirtelen elérzékenyültem a látványtól. Hogy a vőlegény szerepébe bújó pasimra is hatással volt a ruha, azt nemcsak a párás tekintete bizonyította, hanem az is, hogy valahol a második és a harmadik átöltözés között úgy döntött, hogy a fotózás végén tényleg megkéri a kezem. (Bár arról, hogy ebben mekkora szerepe volt a fehér tüllnek, és mekkora az ADHD-t fémjelző impulzivitásnak, a mai napig vannak kérdéseim.) A fehér ruha tehát kétségtelenül megcsiklandoz valamit az elménkben, de hogy „minden kislány erről álmodik”, azt talán mégiscsak túlzás lenne állítani – ha másért nem, már csak azért is, mert a világ egy igen jelentős részén ma sem fehérben mennek férjhez a nők, és ahol igen, ott is csak a 19. század közepe óta. Azaz, akárhogy számolom, idáig hét olyan generáció lehetett, akik – legalábbis a nyugati kultúrákban – fehérben képzelték el az esküvőjüket, ha elképzelték azt. A fehér ruhák térhódítása előtt a lányok és nők általában a legszebb, legdrágább ruhájukban mentek férjhez, ami természetesen nagyon különböző viseleteket jelentett. A kék, a piros és a zöld színek mellett Spanyolországban és Észak-Európa egyes részein a fekete is népszerű volt, mint esküvői szín, és bár a sok más árnyalat mellett ekkor is voltak természetesen fehér menyasszonyi ruhák is, ezek korántsem a tisztaságot vagy a szűziességet voltak hivatottak szimbolizálni, hanem azt, hogy a család megengedhette magának a nehezen tisztán tartható, emiatt luxuscikknek számító fehér textilt. (Érdekes, hogy később a nyilvánvalóan pénzalapú esküvőipar eltartott kisujjal fordult el az ötlettől, hogy a fehér menyasszonyi ruhákat azzal népszerűsítse, hogy sokba kerülnek, míg azt a gondolatot, hogy az „ártatlanság” valamiféle erény, ami befolyásolja egy nő értékét, gond nélkül nyelte le mindenki, és nem is fordult fel tőle senkinek a gyomra.) A nagy változást az esküvői ruhákról alkotott képben aztán Viktória brit királynő házassága hozta el 1840-ben. A királyi család esküvői egyébként mindig hatással vannak a ruhatrendekre: a ’80-as években Diana és Károly esküvője után megugrott a kereslet az elefántcsontszínű, hosszú uszályos taft ruhák iránt, míg a 2010-es években hirtelen mindenki olyan hosszú csipkeujjakat szeretett volna látni magán, mint amilyenben Kate Middleton vonult oltárhoz a Westminster-apátságban. De olyan maradandó nyomot, mint a fehérben frigyre lépő Viktória királynő, talán senki más nem tudott hagyni. Ehhez persze szükség volt a „tökéletes viharra”: egyrészt az illusztrált magazinok gyorsan átvették Viktória stílusát, így a fehér menyasszonyi ruha Európa-szerte ismertté és divatossá vált, másrészt az eszme, amit a királynő a fehér ruhával képviselt, remekül illett a romantika korához, amikor egyre népszerűbb lett a gondolat, hogy házasságot akár szerelemből is lehet kötni. Annak pedig, hogy Viktória nem a korabeli királyi szokásoknak megfelelő ezüsttel hímzett koronázási öltözetetben ment hozzá Albert szász–coburg–gothai herceghez, részben az is oka volt, hogy – amennyire ezt uralkodóként tehette – személyesebb esküvőt akart, ahol nem mint királynő, hanem menyasszony van jelen. Mindezzel nagyjából egyidőben berobbant a textilipar forradalma, és a fehér anyagok – legalábbis a korábbiakhoz képest – szélesebb körök számára is elérhetővé váltak, a 19. század végére pedig Nyugat-Európa felső- és középosztályában már a fehér menyasszonyi ruha számított a normának. Az 1920–1950-es évek között a konfekcióruhák és a tömegtermelés révén a fehér menyasszonyi ruha szinte minden társadalmi réteg számára elérhetővé vált, a viszonylag újkeletű divat pedig bebetonozta magát a köztudatba: férjhez menni márpedig fehérben illik! A hófehér menyasszonyi ruha persze csak hab az esküvői tortán, valójában a modern lakodalmaknak igencsak sok olyan eleme van, amit a marketing ültetett a tudatunkba – kezdve rögtön az eljegyzési gyűrűvel. Az eljegyzés és a gyémántgyűrű összekapcsolása ugyanis valószínűleg minden idők egyik legsikeresebb marketingkampányának eredménye: az 1930-as években jelentősen visszaesett a szikrázó kövek iránti kereslet, ezért a gyémántbányákat felügyelő De Beers megbízta az N.W. Ayer amerikai reklámügynökséget, hogy tegyenek valamit az ügyben.... Olvass tovább, és megtudod: Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat! Szükségünk van a támogatásodra. Zabolai Margó Kiemelt kép: Esküvő Classic magazin, fotó: AB Visual