● news.bsdnet.hu

1907. január 3-án a párizsi Moulin Rouge színpadán új pantomimet mutattak be. A Rêve d'Égypte („Egyiptomi álom”) cselekménye igen egyszerű volt: egy egyiptológus rátalál egy múmiára, aki életre kelve érzéki táncba kezd, majd megcsókolja megtalálóját. Egy színpadi csók önmagában talán nem okozott volna botrányt – a darabban azonban mindkét szereplőt nők alakították , s ez sok volt a párizsi úri közönségnek. Az egyiptológust Belbeuf márkiné , született Mathilde de Morny játszotta, művésznevén Missy. Az arisztokrata márkiné a Belle Époque korszakának egyik közismerten provokatív figurája volt; festő, szobrász és pantomimművész. Missy a társasági életben férfias öltözködésével, rövid hajviseletével és a szivarozással hívta fel magára a figyelmet – abban a korban, amikor a nők nadrágviselését még törvény korlátozta Franciaországban. A múmiát az írónő Colette alakította: róla ekkor már Párizs-szerte rebesgették, hogy valójában ő írta a Franciaországot lázban tartó pikáns történeteket egy iskoláslány, Claudine életének eseményeiről. A premiert füttyögés, bekiabálás kísérte, majd a felbőszült közönség soraiból szitkok és különféle tárgyak repültek a színpadra. Olyan tömegverekedés tört ki , hogy még rendőri beavatkozásra is szükség volt. Bár a francia mulatók látogatói számára a meztelenség és érzékiség nem számított színpadi újdonságnak (Colette például már egy évvel korábban meztelenül állt színpadra , a kritikusok pedig dicsérték testalkatát és merészségét), a nyílt színi csók két nő között elfogadhatatlannak bizonyult . Különösen annak fényében, hogy mindenki tudta: Colette és Missy a valóságban is szerelmi kapcsolatban állnak . Ennek helye a korabeli közerkölcs szerint pedig nem a színpad volt, hanem a szalonok félhomálya. Sidonie-Gabrielle Colette húszévesen ment férjhez a nála tizennégy évvel idősebb íróhoz, Henry Gauthier-Villars -hoz. Gauthier-Villars (közismertebb nevén Willy), a Párizs-szerte hírhedt szoknyavadász és szerencsejátékos bevezette feleségét a szabados felfogású művészkörökbe, s egy ilyen estén mutatták be Colette-t Missynek. Willy sikerkönyvek szerzője volt, akinek regényeiért éltek-haltak a nők. Hogy a művei iránti óriási keresletet ki tudja elégíteni, rendszeresen szellemírókat alkalmazott . Colette kezdetben férje levelezését intézte, majd pedig maga is beállt a szellemírók közé. A Willy számára legnagyobb sikert hozó széria, a Claudine valójában Colette elméjéből és élményeiből született. A négy részből álló, 1900 és 1903 között kiadott sorozat egy iskoláslány pikáns kalandjait mesélte el, s hatása igen jelentős volt: egész Párizs Claudine-lázban égett. A lányok Claudine-frizurát vágattak maguknak; de kalapot, gallért, szappant, cigarettát, parfümöt és púdert is reklámoztak Claudine-nal. A regény színpadi változatára tódult a közönség, az olvasók pedig epedve várták a soron következő köteteket. Ezeket mind Colette írta meg , amikor Willy bezárta a dolgozószobába , és addig nem engedte ki, amíg nem végzett az aznapi penzummal. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. Claudine kalandjai – illetve Colette későbbi regényei – elsősorban sikamlós témáik miatt váltak a közönség kedvencévé, ugyanakkor Claudine merőben új hangon szólalt meg: az öntudatos, kicsit szemtelen tizenéves lány hangján, amire korábban nem volt példa. A férj, mindazonáltal, sokáig megtartotta magának a szerzőséget és a jogdíjakat , arra hivatkozva, hogy a női szerzők könyvei nem eléggé kelendők. Colette és Willy házasságának nem tett jót sem a szerzőség rendezetlen kérdése, sem a házasságon kívüli kapcsolatok . Mind Willynek, mind Colette-nek akadtak kalandjai; sőt, a férj még biztatta is feleségét, hogy ismerkedjen – de kizárólag nőkkel. A párnak közös szeretője is akadt: egy gazdag francia bányamérnök amerikai feleségével mindketten viszonyt folytattak. A tapasztalat (természetesen) a negyedik, egyben utolsó Claudine-regénybe is bekerült. A házaspár 1906-ra elhidegült egymástól , Colette pedig a szalonokban és a színpadokon mind gyakrabban tűnt fel a fiús Missy oldalán . A válás után, 1910-től kezdve a Claudine-könyvek Willy Colette néven jelentek meg; de Colette, hogy anyagi gondjait megoldja, kénytelen volt varietékben fellépni. Életének ezen szakaszát La Vagabonde (A csavargó) című könyvében örökítette meg. Colette az 1910-es évektől kezdve foglalkozott komolyabban az újságírással; 1912-ben pedig feleségül ment a szerkesztőjéhez , Henry de Jouvenel-hez. Jouvenel egy 16 éves fiút vitt a házasságba. A következő évben megszületett közös lányuk, de az írónő nem volt jó anya : valójában soha nem akart gyereket . Sokáig azzal viccelődött, hogy ha valaha is szülne, egy csíkos, szőrös, karmos teremtményt hozna a világra. Ez a házasság sem tartott sokáig: a negyvenen túl lévő Colette viszonyt kezdett mostohafiával , amit később regényeiben is visszaköszön . A Chéri egy gazdag, visszavonult kurtizán és egy fiatal aranyifjú hat évig tartó, szenvedélyes és tragikus kapcsolatát mutatja be, a Zsendülő vetés pedig egy fiatal fiú szexuális beavatásáról szól. Az írónő életének legtermékenyebb időszaka az 1920-as évekre esett. Ekkor már saját neve alatt adta ki sokszor önéletrajzi ihletésű, a szexualitást a középpontba helyező és a nők hagyományos szerepeit megkérdőjelező regényeit. Műveiben dzsigolók, táncosok, prostituáltak, kitartottak, női és férfi testek érzéki leírásai szerepelnek. A korai évek kritikátlan, romantikus szerelemfelfogása helyett pedig a hatalmi dinamika és a kétértelműség izgatja . „A férfiak szörnyűek” – írja például, majd hozzáteszi: „A nők is”. Az 1930-as években már Franciaország legnagyobb női írójaként emlegették, a nemzetközi sajtó viszont fanyalgott a művein. A Time magazin 1934-ben „övön aluli” íróként emlegette , mondván, hogy „azokat szolgálja ki, akik szeretik a nyomtatott, enyhe afrodiziákumokat”. Azt viszont elismerték, hogy az olvasók 99, 44%-a ebbe a kategóriába tartozik. Colette reputációja a második világháború után megingott. Zsidó származású harmadik férjét a Gestapo letartóztatta, s bár sikerült kiszabadulnia, az ismételt letartóztatástól való félelem megviselte az idősödő írónőt. Ennek ellenére a Vichy-kormány alatt nácibarát újságok számára írt cikkeket, néhány regénye pedig antiszemita utalások miatt vált később vállalhatatlanná. 1948-ban Nobel-díjra jelölték , de a bizottság úgy vélte, munkássága „komolyan nem vehető figyelembe”. 1949-ben megfilmesítették egyik leghíresebb kisregényét , a Gigi t, amelynek címszerepére ő maga választotta ki a fiatal Audrey Hepburnt . Ekkor már betegeskedett: az 1940-es évek végétől kezdve ízületi gyulladásban szenvedett, utóbb gyakorlatilag mozgásképtelenné vált , s harmadik férje ápolta. Míg korai műveiben leginkább arról ír, amit Tolsztoj „az emberiség legkínzóbb tragédiájának – a hálószoba tragédiájának” nevezett, élete vége felé közeledve az élet apró örömei, a természet, a halállal való szembenézés és a saját sorsa kiteljesítése is előkerül. „Nem tartott sokáig, mire megértettem, hogy a nő életében eljön az a kor , amikor szépséges, világjárásra termett lábai, megnyugtató szavai, unalmas könnyei és perzselő, ám egyre rövidebb sóhajai helyett már csak az marad számára, hogy önmagát gazdagítsa ” – írta La Naissance du jour című könyvében. 1954-ben bekövetkezett halálakor ő volt az első nő, akit Franciaország állami temetésben részesített. Kapcsolódó : Nem csak Colette és Willy regényei számítottak tiltott olvasmánynak a századelőn Elveszett harmónia Megrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől. Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában! hirdetés