● news.bsdnet.hu

Falak, romvárosok, ősi írásjelek, kapuk, labirintusok és elfeledett civilizációk jelennek meg Ország Lili (1926–1978), a XX. századi magyar képzőművészet egyik legeredetibb és legkülönlegesebb alkotójának képein. Festészete egyszerre idézi fel a történelem emlékeit, a múlt titkait, a vallási és kulturális szimbólumokat, valamint az ember belső világát. Művei csendesnek és visszafogottnak tűnnek, de rendkívül gazdag jelentéstartalommal bírnak. Ország Lili Ungváron született 1926. augusztus 8-án. A második világháború és a holokauszt mély nyomot hagyott életében, és ezek az élmények később a festészetében is visszaköszöntek. „Az amúgy is érzékeny, magába forduló kamasz életében már az is nagy trauma volt, hogy ott kellett hagynia az Ungvári Gimnáziumot, és csak a zsidó gimnáziumban folytathatta tanulmányait, a legborzalmasabb emléke mégis a gettóhoz kötődik, ami egy téglagyár területén volt. Az egész családot oda deportálták, bár édesapja valahogyan megszerezte a szabadulást jelentő »kivételeknek« nevezett okmányokat, mégis bevagonírozták őket az Auschwitz felé tartó marhavagonokba: a papírjaiknak köszönhetően végül Kassán hagyhatták el a vonatot” – írja Both Gabi a  WMN -en. Szintén ő emlékezik meg arról, hogy Ország Lili anyja, Markovicz Aliz Mária híresen szép nő volt. Huszonegy éves korában hozta világra első gyermekét, Lilit, de az anyai érzések hiányoztak belőle. Ha valamilyen kívánságom volna, mint ahogy az a mesékben van írva, akkor azt kívánnám magamnak, hogy egy olasz gyermek legyek. Mert ahogy itt a papák és a mamák a gyermekeket szeretik, ilyet még sehol sem láttam. A gyerek itt tabu, szent és sérthetetlen. Ha ezt nem látom saját szememmel, nem hiszem el. Tudom biztosan, hogy egy ronda gyermekkor kísérti végig életemet, s a sok bizonytalanság, félelem innen ered – írta a festőnő 1968 szeptemberében Róbert Miklósnak, első mesterének, amikor Rómában volt tanulmányúton. Ország Lili a tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1945-1950 között. 1950-től kis megszakítással haláláig az Állami Bábszínház tervezője volt. Az intézményben ekkor számos, a rendszer által háttérbe szorított képzőművész dolgozott, és itt ismerkedett meg az Európai Iskola tagjaival is, és a munka mellett alkotott otthon. Képeinek alapmotívumai összefüggenek az utazásaival is: Bulgáriában a szláv miszticizmus és az ikonfestészet hatott rá, Prágában a zsidó temető sírköveinek látványa, Izraelben Jeruzsálem ősi falai és történelmi emlékei ragadták meg, míg az 1968 és 1974 közötti nápolyi és pompeji látogatások során az antik romvárosok világa inspirálta. Képein egyre inkább megjelent az időtlenség gondolata: hogyan őrzi meg az emberiség a múlt emlékeit, és miként élnek tovább a letűnt civilizációk nyomai. Az 1960-as évektől képeinek egyik legfontosabb témája a fal lett. A fal nála egyszerre jelentett védelmet, elzártságot, emlékezetet és történelmet. Festményein gyakran láthatók repedezett kövek, omladozó vakolatok, régi városfalak vagy ősi építmények. Ezek nem valós helyszínek, hanem képzeletbeli terek, amelyekben a múlt és a jelen találkozik. Életművének csúcspontját a Labirintus című, 48 festményből álló sorozat jelenti, amelyet 1973 és 1978 között készített. Ebben összegezte korábbi motívumait: a falakat, kapukat, romokat, ősi jeleket és az emberi emlékezet rétegeit. A labirintus nála nem csupán építészeti forma, hanem az emberi lélek, a történelem és az önkeresés szimbóluma is. Kolozsváry Ernő volt Ország Lili egyik első gyűjtője, az ő lánya, Kolozsváry Marianna, a Nemzeti Galériában megrendezett 2017-es, Árny a kövön című életmű-kiállítás kurátora mesél erről az alábbi videóban: Ország Lili egész életében egy egyszobás, sötét kis lakásban festett. 1978 júniusában végre kiutaltak neki egy világos és gyönyörű műteremlakást, de ezt már nem tudta sokáig élvezni. Szeptember közepén nem jelent meg a munkahelyén, így munkatársai a negyedik napon rátörték az ajtót. A már alig élő festőt szeptember 15-én szállították kórházba, ahol megműtötték. Utána még két hétig élt, de október elsején a szervezete feladta a küzdelmet. Ország Lili művészete különleges helyet foglal el a magyar festészetben. Nem követte a kor divatos irányzatait, hanem saját belső világából építkezett. Képei egyszerre titokzatosak és ismerősek, személyesek és egyetemesek. Halála után életműve egyre nagyobb elismerést kapott, ma pedig a XX. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotójaként tartják számon. Festményei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók, és ma is sokakat lenyűgöznek különleges hangulatukkal, gazdag szimbolikájukkal és időtlen szépségükkel. (Borítókép: Ország Lili kiállítás a Kiscelli Múzeumban 2024. december 4-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)