● news.bsdnet.hu

– Jacqueline Harpman 1929-ben született Belgiumban, zsidó családban. Gyerekkora nem sokáig maradhatott gondtalan: a náci megszállás elől családjával Marokkóba kellett menekülniük, miközben az apai ági rokonai közül többen Auschwitzban vesztették életüket. Azok közé a gyerekek közé tartozott, akik túlélték a legsötétebb évszázadot – de a menekülés, a veszteség és a bizonytalanság élménye egész későbbi életét és írói világát átszőtte. Hazatérve orvosnak tanult, de tanulmányait tuberkulózis miatt félbe kellett szakítania: két évet töltött szanatóriumban. Ez az elszigeteltség – a kényszerű bezártság, a testtől és a világtól való eltávolodás – olyan tapasztalat volt, ami később, ahogy sorra írta regényeit, újra és újra visszaköszönt: a bezártság, a kirekesztettség, a száműzetés érzése lett az életműve visszatérő témája. Első könyve 1958-ban jelent meg, alig harmincévesen, de a pályája ekkor nem lendült be. Időközben pszichológiát kezdett tanulni, majd 1980-ban pszichoanalitikusként végzett. Regényeinek zömét csak ezután, ötvenes, hatvanas, hetvenes éveiben írta meg. Legismertebb regénye az Én, aki férfit nem ismertem (magyar nyelven kiadta: Metropolis Media Group Kft., ford. Mézner Mariann) egy névtelen nőről szól, aki egy ismeretlen katasztrófa utolsó túlélőjeként írja meg az életét. A főhős gyerekkora egy föld alatti bunkerben telik, harminckilenc idősebb nővel együtt tartják fogva – nem ismeri a szüleit, nem tudja, milyen a szerelem, milyen íze van a kávénak, milyen illata van egy narancsnak, vagy hogy néz ki az ég. Amikor a fogva tartó katonák eltűnnek, a nők kijutnak a felszínre, de üres, kihalt világban találják magukat. Lassan elfogynak körülötte az emberek, végül a főhős teljesen egyedül marad. Már nemcsak a túlélésért küzd: azt próbálja megérteni, mitől lesz valaki igazán ember. Nehéz nem meglátni ebben a történetben magát az írónőt: a menekülő gyereket, a szanatóriumba bezárt fiatal nőt, később a pszichoanalitikust, aki egész szakmai életét azzal töltötte, hogy mások magányát és sebeit próbálta megérteni. A regény egyik legerősebb gondolata, hogy a magány nem egyszerűen mások hiánya – hanem annak hiánya, amit emberek együtt hoznak létre. A főhős egy elhagyott házban a bútorok, festmények, tárgyak láttán sírva fakad, mert életében először találkozik azzal, amit mások közösen alkottak. Műveiben gyakran visszatérnek az elzártság, az identitáskeresés és a vágy témái. Harpman számára az írás maga is a kapcsolódás egyik formája volt: egy üzenet valakinek, akit talán soha nem fog megismerni. „Talán azért próbáltam időt teremteni” – gondolkodik a regény főhőse, aki abban reménykedik, hogy egyszer valaki megtalálja a szavait. Harpman 2012-es halálakor még nem sejthette, hogy pár évvel később egy teljesen új, digitális közösség talál majd rá. 2022-ben egy amerikai kiadó, a Transit Books új fordításban jelentette meg a regényt, a BookTok nevű irodalmi TikTok-közösség pedig szárnyakat adott neki: a könyv azóta több mint 800 ezer példányban kelt el, Harpman posztumusz internetes híresség lett, még saját Google Doodle-t, azaz ünnepi emblémát is kapott a keresőben. Az Egyesült Királyságban is látványos volt a fordulat: 2024-ben már 45 ezer példány fogyott belőle, tizenegyszer annyi, mint két évvel korábban, sőt, volt olyan időszak is, amikor évente mindössze két-három példány talált gazdára belőle. Krajnyik Cintia korábban itt írt arról , hogy a BookTok már nem egyszerűen egy könyves rajongói közösség, hanem olyan erővé vált, amely egy-egy könyv sorsát is képes megváltoztatni. Idén nyáron a kiadó Harpman egyik novelláskötetét is megjelentette, benne olyan írásokkal, amelyeket korábban nem adtak ki angolul. A siker azért is különös, mert első pillantásra nehéz elképzelni egy ilyen művet a TikTok világában. A BookTok legnépszerűbb könyvei között gyakran romantikus regények és romantasyk szerepelnek, Harpman könyve azonban rövid, sötét és meglehetősen nyomasztó. A New Yorker szerint épp ez rezonál a fiatal olvasókkal. A regény a magányról beszél egy olyan korban, amikor emberek milliói vannak folyamatosan online, mégis sokan érzik magukat elszigetelve . „Én csak megitattam egy gólyát” – Billog Lacin keresztül fontos üzenetet küldött a tiszakécskei gólyasuttogó WMN Szűrő – 2026. augusztus 7. – NA Hali Brown, aki testvérével vezeti a Books on the Bedside nevű TikTok-fiókot, a Guardiannek korábban azt mondta: a regény azért is működhet ennyire jól, mert viszonylag rövid, könnyen olvasható, mégis „hihetetlenül erős”. Szerinte WMN Szűrő – 2026. augusztus 7. – NA a történet azért is szólíthatja meg a fiatal nőket, mert miközben a regény világa egyértelműen disztópikus, a női jogok visszaszorulásával és a bizonytalanság érzésével kapcsolatos mai tapasztalatokra is rá lehet ismerni benne. A fordító, Ros Schwartz maga is értetlenül állt a regény új sikere előtt. Szerinte egyszerűen „megérintette a fiatalabb generációt” – bár azt már nem lehet megmondani, hogy a siker a jókor érkező újrakiadásnak, a TikToknak, a politikai környezetnek vagy valami egészen véletlennek köszönhető. És talán éppen ez a könyvkiadás egyik legizgalmasabb része: soha nem lehet pontosan tudni, mikor találkozik egy történet azzal a közönséggel, amelynek éppen szüksége van rá. Nagy Andi Kiemelt kép: Wikimedia Commons/Michiel Hendryckx