● news.bsdnet.hu

2026. február 28-án Izrael és az Egyesült Államok megtámadta Iránt, az ország fontosabb vezetőit likvidálták, a légtér feletti uralmat gyorsan átvették, a perzsa állam azonban a mai napig ellenáll a katonai, diplomáciai és gazdasági nyomásnak. A háborúban rendkívül fontos szerepet játszanak az amerikai és izraeli légi eszközök: F-35-ös vadászbombázók szanálják a légvédelmet, Reaper drónok vadásszák az iráni rakétaindítókat, F-15-ösök hajtanak végre mélységi csapásokat, sőt, a Perzsa-öböl biztosítása során még a többször is kiselejtezésre ítélt A-10-es csatarepülőgépek is előkerültek . Az iráni légierőről igencsak keveset hallani, hiszen a perzsa állam légi képességének nagy része már a szárazföldön megsemmisült az első napok során, sőt, már a tavaly nyári, 12 napos háború során komoly ütést szenvedett az iráni repülőgépflotta. Ettől függetlenül nem mondható az ki, hogy az iráni légierő teljesen inaktív lett volna a háború során, a szinte totális ellenséges légi fölény ellenére több esélytelen, de mindenképpen bátornak mondható küldetést is megpróbáltak végrehajtani az iráni vadászpilóták. Egy ilyen, merész iráni pilóta lett az F-35-ös vadászbombázó-típus első légiharc-győzelmének áldozata is március 4-én , aki egy Yak-130-as sugárhajtású kiképző-repülőgéppel próbált szembeszállni az ötödik generációs vadászgépekkel. https://t.co/RGUX4x1bFK De nem ő az egyetlen. Három napja tartott a háború, amiko r a március 2-a hajnalban a levegőbe emelkedett két iráni Szu-24-es harcászati bombázó és Katar felé vették az irányt. Azt, hogy a gépek pontosan honnan szálltak fel, a mai napig nem tudni, annyi viszont szinte biztos, hogy a küldetés két célpont ellen irányult: az egyik a katari Al-Udeid légibázis volt, a másik pedig Rasz Laffan, egy katari iparváros. Az Al-Udeid támaszpont kulcsfontosságú szerepet játszik az Egyesült Államok közel-keleti műveleteiben, 10 ezer katona állomásozik itt , míg Rasz Laffanban számos fontos erőmű, gáztározó és olajfinomító található. A bombázók rendkívül alacsonyan, 80 lábon (24 méter) repültek, hogy radarszint alatt maradjanak. A metódus egészen addig működött, amíg a Perzsa-öblön átrepülve közel nem értek Katarhoz, itt a légvédelem kiszúrta a közeledő iráni gépeket és F-15-ös vadászbombázókat küldött az elfogásukra. A katari gépek próbálták felvenni a kapcsolatot az iráni bombázókkal, de azok semmilyen választ nem adtak, így végül Doha támadásként értelmezve a bombázók közeledését, tüzet nyitott az iráni gépekre. A régi, szovjet harcászati bombázóknak esélye sem volt a modern amerikai légiharc-rakétákkal szemben, mindkét gépet lelőtték a katari F-15-ösök. Ezzel a katari légierő is megszerezte történelmének első légiharc-győzelmét. Az incidenssel kapcsolatosan rengeteg a mai napig a tisztázatlan kérdés: a bombázók kétszer kétfős legénységéből mindössze egyetlen főt találtak meg, Madzsid Kazemi légierő-dandártábornokot, akinek a holttestét a múlt héten szállították haza Iránba. A holttest átvételével együtt Irán elismerte a támadás tényét, sőt, azt állították, hogy az  Al-Udeid légibázis ellen sikerült is „jelentős kárt okozó” csapást végrehajtani. Amerikai források szerint a küldetés sikertelenül zárult, de a bombázók valóban nagyon közel kerültek célpontjaikhoz. Az is érdekes, sajátos vonulata a katonai akciónak, hogy soha nem volt rá reális esély, hogy ha az iráni pilóták élve hazajutnak. Katar fejlett szárazföldi telepítésű légvédelmi eszközök garmadájával, korszerű radarokkal és vadászgépekkel rendelkezik, ezek egy viszonylag kicsi, 11500 négyzetkilométeres országot fedeznek, ráadásul az amerikai és izraeli légierő is aktív volt a műveleti zónában. Ezt a védelmet próbálták áttörni az iráni pilóták két 40+ éves, 17 méteres szárnyfesztávú szovjet bombázóval. Ilyen ellenséges ellenállás mellett soha nem volt esély a visszatérésre, mégis végrehajtották a feladatot az iráni pilóták. Ez az eset (is) jól mutatja, hogy az iráni katonai és politikai ellenállás megtörése nem pusztán technikai vagy hadműveleti kérdés: a rezsim, illetve az iráni fegyveres erők lojalitási és morálbeli tartalékait is figyelembe kell venni. Talán ez az, amivel kapcsolatosan az Irán elleni háborút tervező amerikai-izrael politikai és katonai vezetők a legnagyobbat hibáztak. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images