● news.bsdnet.hu

Pintér Janka , Janza Kata és Pintér Tibor lánya volt a Mokka vendége, ahol Proksa Szandrával és Istenes Lászlóval beszélgetett életének legfontosabb fordulópontjáról. A fiatal tehetség három évig tanult a jogi egyetemen, mielőtt meghozta volna a döntést, hogy otthagyja a katedrát, és szülei nyomdokaiba lépve a színpadot választja. Az újdonsült színművész, jelenleg már a Magyar Állami Operaház színpadára készül, mostanra a belső bizonytalanságokat is maga mögött hagyta, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát. A jogi karon eltöltött idő alatt folyamatosan érezte, hogy nem a saját útját járja, a megfelelési kényszer pedig fizikailag és mentálisan is megviselte: „M indenféle betegséggel, alvászavarral küszködtem, nem éreztem jól magam, elaludtam az órákon. Egyszerűen nem tudom azt letagadni, hogy színházi folyosókon nőttem fel, és én ott otthon éreztem magam. Ez a belső vágy mindig megvolt, csak sosem mondtam, mert mindig nagyon szorgalmas voltam. Sosem mertem hangosan kimondani, de mindig ott motoszkált bennem.  Arra jöttem rá magamtól, hogy egyszerűen rövid az élet, és nem érdemes olyannal foglalkozni, amit nem szeretsz.” A végső elhatározás egy kifejezetten filmszerű, drámai pillanatban született meg, amikor édesanyjával egy taxiban ültek a záródolgozat megírása előtt: Úgy voltam vele, hogy vagy végigcsinálom azt az egyetemet, vagy azt mondom, hogy ezt soha többé. Mondtam anyukámnak, hogy nem akarok bekanyarodni ebbe az utcába. Anya mondta, hogy jó kislányom, továbbmegyünk, de mondom, ha én most nem megyek be arra az egyetemre, akkor én soha többet nem fogok bemenni. A taxis hátraszólt, hogy akkor döntsék el végre, mi legyen! És tényleg, már ott voltunk a sarkon, mondtam, hogy menjen tovább – vallotta be. Előadás ajánlók és interjúk (@sznhz.ajnl) által megosztott bejegyzés A döntés óta Pintér Janka kiegyensúlyozottabb, mint valaha, bár elismeri, hogy a szülei által elért sikerek némi terhet és elvárást is rónak rá. A stúdióba belépve azonban a műsorvezetők sem tudták szó nélkül hagyni a döbbenetes genetikát és a családi vonásokat: „Mindenhol ezt hallom, hogy annyira hasonlítasz, főleg édesanyámat szokták egyébként mondani az utóbbi időben. Anya mondja, hogyha szembe állok vele, néha azt érzi, hogy a 20 éves önmaga jön vele szembe. A kollégái, akik vele dolgoztak a színházban, amikor még fiatalok voltak, mondják, hogy ú, hát mintha időutazás lenne" – zárta a gondolatait Pintér Janka, aki véleménye szerint csak külső jegyekben hasonlít a szüleire. Míg édesanyjáékat hedonista, életigenlő embernek gondolja, ő jobban szeret csöndes megfigyelő lenni.