● news.bsdnet.hu

2001-ben jártál először a Sziget Fesztiválon. Mesélnél arról, milyen emlékeket őrzöl róla? Emlékszem, hogy megérkeztünk, és egy erdős völgyben ültünk, amikor egyszer csak elsétált mellettünk egy nagy fúvósokból és dobosokból álló menet, hatalmas zajt csapva. Mindannyian zöldbe voltak öltözve, és az arcukat is zöldre festették. Rengeteg fotót készítettem a Lomo fényképezőgépemmel, ami még mindig megvan otthon egy dobozban, a korai turnéinkról készült képek között. Szürreális pillanat volt, és jó előjelnek bizonyult a nap hátralévő részére. Nagyon élveztük a koncertet, és emlékszem, azt gondoltam, hogy a Sziget ugyanolyan jó, mint a Glastonbury. Milyen volt a húszas éveitekben, 2001-ben turnézni, és milyen 25 évvel később? Mi lett rosszabb és mi lett jobb? Amikor fiatalok voltunk, minden maga volt a csoda, minden úgy állt össze a szemünk előtt, mintha varázslat lenne, és állandóan buliztunk. Most már nagyjából tudjuk, hogyan működnek a dolgok, és nem tudunk olyan keményen bulizni, mert másnap sokkal jobban megérezzük. De a mostani élményeinket is nagyon élvezzük. A testünk ugyan már sajog, fejben továbbra is fiatalok vagyunk! Nemrég Iggy Poppal és Grace Jonesszal játszottunk, ők ketten nagy inspirációt jelentettek. Ha ők a hetvenes éveikben is tudnak turnézni, akkor nekünk is van okunk reménykedni! Hogyan lehet ugyanazt a koncertet nap mint nap újra és újra ilyen lelkesedéssel eljátszani? Mi segít ebben a turnékon? Rendszeresen változtatunk a dallistán, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, és azt játsszuk, amihez épp abban a pillanatban kedvünk van. Néhány klasszikus dal, például a Trigger Hippie és a The Sea mindig ott lesz a műsorban, de szeretünk kevésbé ismert számokat is elővenni. Emellett mindig vannak új dalaink, és néhány kedvenc előadónktól származó feldolgozást is játszunk, hogy friss maradjon a műsor. Ha fesztiválon vagytok, megnézitek a többi zenekart is? Én általában csak sokat sétálgatok. Szeretem megtalálni a furcsa hippiket a fesztivál valamelyik eldugott sarkában, és megnézni, mi történik a valóság peremén. A nagy tömegekben nehéz közlekedni, úgyhogy mindig azt tanácsolom: maradj a széleken. A minap a Gorillazt néztük a Paleo fesztiválon. Jaega, Skye fia és a Morcheeba korábbi dobosa, most velük játszik, úgyhogy jó volt látni őket. Damont már a ’90-es évek óta ismerjük, mert ugyanaz volt a menedzserünk. Egy külföldi országban van időtök arra, hogy felfedezzétek a várost? Fontos ez számotokra? Mindig szeretek felfedezni, amikor turnézunk. Skye hosszú sétákra jár. Mindketten próbálunk találni valamilyen természetes fürdőzőhelyet, Budapesten ennek megfelelően, a szabadtéri fürdőkbe járunk. Azt hiszem, körülbelül 25-ször jártunk már Budapesten, úgyhogy elég jól ismerjük, és vannak kedvenc helyeink, ahová vissza-visszatérünk. Kicsit történelemrajongó vagyok, ezért szeretek régi erődöket nézni, illetve múzeumokat és művészeti galériákat látogatni. Melyiket szereted jobban: az albumokon dolgozni vagy koncertezni? Amikor megunod az egyiket, csinálod a másikat – ettől marad érdekes a zene. Néhány év stúdiózás után már alig várod, hogy útra kelj és élőben játszd a dalokat, aztán pár év turnézás után már alig várod, hogy hazamenj, felvehesd a papucsodat, és közben kitalálhass valami újat. Érdekes a dalszövegeitek világa. Vannak balladisztikus, történetmesélő dalok, mint a Blood Like Lemonade vagy a Fear and Love, és ott az absztraktabb számok, például a Parts of the Process. A dallam vagy a szöveg születik meg előbb? A régebbi dalok többségének szövegét a testvérem írta, de mióta 2015-ben kilépett a zenekarból, Skye írja őket. A dalok szövegei általában valamilyen személyes élményből vagy érzésből születnek, amelyek inspirálnak minket. Amikor Skye megismerte Pault és Rosst, mennyire volt könnyű számára egy testvérpárral dolgozni, akik fél szavakból megértették egymást? Szerintem eleinte egy kicsit félelmetesnek találta, de ez idővel enyhült. Az évek során voltak, akik csatlakoztak a zenekarhoz, aztán távoztak, úgyhogy ez egy meglehetősen dinamikus helyzet volt – túl összetett ahhoz, hogy egy rövid válaszban összefoglaljam. Voltak évek, amikor külön utakon folytattátok, de végül újra egymásra találtatok. Ross, mi az, amit Skye tud, amit senki más nem tud pótolni? Skye és én több mint 30 éve készítünk együtt zenét, úgyhogy ez mára teljesen természetessé vált számunkra. Sok teret adunk egymásnak, és próbáljuk megőrizni a közös munka örömét. Skye hangja nagyon is a zenekar identitásának része, ugyanakkor szeretünk másokkal is együtt dolgozni, és időnként instrumentális darabokat is készítünk. Milyen érzés volt Skye-nak azokat az albumokat hallgatni, melyek nélküle készültek? Skye korábban azt mondta, olyan érzés volt, mintha azt nézné, ahogy a férje épp egy másik nővel van. Mi változott meg bennetek a leginkább az elmúlt 25 évben, és mi az, ami továbbra is változatlan? Nem hiszem, hogy olyan sok minden megváltozott volna. Magabiztosabbak lettünk, de a zene továbbra is misztikum maradt számunkra. Egy absztrakt művészeti forma, amely mélyebb érzelmeket fejez ki, olyanokat, amelyeket semmilyen más módon nem lehet leírni. Melyik a kedvenc albumod, és miért? A kedvenc Morcheeba-albumom valószínűleg a Big Calm. Minden idők kedvenc albuma pedig az Electric Ladyland. A Morcheeba augusztus 10.-én, 19.45-kor játszik a Sziget Nagyszínpadán.