● news.bsdnet.hu

Havas Henrik neve évtizedeken át egyet jelentett a magyar televíziózással. Az ország egyik legismertebb műsorvezetőjeként és újságírójaként milliók ismerték meg, pályája azonban korántsem a média világában indult. Éveken át fizikai munkából élt, mielőtt a rádióhoz, majd a televízióhoz került. Bár a képernyő hozta meg számára az országos hírnevet, ma már úgy véli, túl sok időt töltött a televíziózásban, és túl keveset azzal, ami mindig is igazán közel állt hozzá: az írással. A Blikknek adott interjújában fiatalkoráról, a sorkatonaság éveiről, a betegségeiről, a családjáról, valamint a Mokka újraindulásáról is mesélt. Reményi Alexandra Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Sokszor mondta már, hogy utólag hálás azért, hogy az érettségi után nem vették fel az egyetemre. Miért? – Nem készültem sem az érettségire, sem az egyetemi felvételire. Olyan magabiztos voltam, hogy azt hittem, minden különösebb erőfeszítés nélkül menni fog. Az érettségi végül valahogy sikerült, az egyetemi felvételin viszont már elvéreztem. A szóbeli előtti este ugyanis egy székesfehérvári srác megkérdezte, nincs-e kedvem meginni vele valamit. Elmentünk, a végére alaposan berúgtunk, másnap pedig ennek meg is lett a következménye. A szóbeliről egyszerűen kirúgtak. Utólag azonban azt mondom, hogy óriási szerencse volt. Olyan világba csöppentem, amely addig teljesen ismeretlen volt számomra. Életemben először vettem fel munkásruhát, először fogtam csavarhúzót a kezembe, és először tapasztaltam meg, milyen a kétkezi munka. Olyan emberekkel találkoztam és olyan élethelyzeteket ismertem meg, amelyek később rengeteget adtak nekem, emberileg és újságíróként is. A sorkatonaság is meghatározó időszak lehetett. Hogyan élte meg, amikor megkapta a behívót? – Apám 1945-ben, a Budai Vár ostrománál esett hadifogságba, és csak 1947-ben, óriási szerencsével térhetett haza. Miután végigharcolta a háborút, és a hadifogságot is megjárta, számomra fel sem merült, hogy ne vonuljak be katonának. Egyszerűen szégyelltem volna, ha kibújok alóla. A mai napig lenézem azokat, akik annak idején különféle orvosi papírokkal próbálták megúszni a sorkatonaságot. Azt gondolom, aki erre képes volt, az más helyzetekben is könnyebben keres kibúvót. Hosszú út vezetett a televízióig, ahol az ország egyik legismertebb műsorvezetője lett. A Mokkát három éven át vezette Liptai Claudiával, aki most visszatér a reggeli műsorhoz. Önnek nem fordult meg a fejében, hogy újra mellé üljön, és ha nem, kit tartana méltó műsorvezetőtársának? – Hetvenhét évesen eszem ágában sincs visszamenni egy reggeli műsorba. Ha viszont azt kérdezik, kit tudnék elképzelni Claudia mellé a "helyemre", akkor Till Attilát mondanám. Dolgoztam vele a Sztárban Sztárban, és láttam, hogy hihetetlenül profi. Nagyszerűen kezeli ezt a műfajt, ráadásul humora is van. Lehet, hogy vannak nála felkészültebb újságírók, ilyen volt például Bethlen János is, aki rendkívül művelt és nagy tudású ember volt. Ugyanakkor hiányzott belőle az, ami Till Attilában megvan: a humor. Azt gondolom, hogy ha Tilla komolyan veszi a feladatot és felkészül, akkor ugyanúgy le tud ülni egy pénzügyminiszterrel interjút készíteni, mint én annak idején. Havas Henrik Till Attilát tartja alkalmasnak Liptai Claudia mellé műsorvezetőnek /Fotó: TV2 Beszéltek egymással azóta, hogy kiderült, Claudia visszatér a Mokkába? – Claudiával már nem vagyunk beszélő viszonyban, aminek egyszerű oka van. A férje rendkívül féltékeny ember. A Sztárban Sztár forgatásán történt, hogy egy cigarettaszünetben Claudia odaugrott hozzám, hogy megöleljen. Onnantól kezdve a férje minden cigarettaszünetben úgy helyezkedett, hogy még csak szemkontaktusba se kerülhessek vele. Egy féltékeny férj már csak ilyen. Nekem egyébként is volt már néhány kellemetlen tapasztalatom a féltékeny férjekkel... Havas Henrik és Liptai Claudia éveken át vezették együtt a Mokkát / Fotó: TV2 Korábban azt nyilatkozta, hogy már bánja, hogy túl sok időt töltött a képernyőn. Miért érez így? – Elsősorban azt bánom, hogy nem az írással foglalkoztam többet. Többször is megkerestek a Madách Színháztól és a Nemzeti Színháztól, hogy írjak színdarabot, de filmforgatókönyvekre is kaptam felkéréseket. A baj csak az, hogy alapvetően lusta természet vagyok. Nemrég hallgattam egy interjút, amelyben az interjúalany azt mondta, hogy egész életében a szenvedély hajtotta. Akkor elgondolkodtam rajta, és arra jutottam, hogy belőlem valahogy mindig is hiányzott ez a fajta szenvedély. Ha jött egy új felkérés, szinte mindenre igent mondtam. Riporterként bejártam az egész országot, dolgoztam bányában, voltam almaszüreten, sok mindent láttam, de a stúdióban való ülést már kevésbé élveztem. Ha nem a szenvedély hajtotta, akkor hogyan tudott ennyire aktív lenni a szakmában? – A sok rossz tulajdonságom mellett volt egy jó is: fegyelmezett voltam. Ezt az apámtól hoztam. Úgy nevelt, hogy a munkát el kell végezni, és ha van lehetőség pénzt keresni, akkor azt meg kell keresni. Soha nem csináltam titkot abból sem, hogy fiatalon a pénz sokat jelentett nekem. Korán megnősültem, megszületett a két gyermekem, gondoskodni kellett róluk. Bár úgy érzi, az írásra több időt kellett volna szánnia, így is rendkívül termékeny szerző: eddig harminckét könyve jelent meg. Ezek között több szokatlan témájú kötet is akad, köztük a pornóiparról szóló könyv . Hogyan viszonyult ehhez a világhoz? Amikor a pornóiparról írtam, nagyon érdekes emberekkel találkoztam. Maga a téma is rendkívül izgalmas volt, újságíróként nagyon vonzott ez a világ. A könyv megírása során két filmforgatásra is elmentem, de mindkét alkalommal öt perc után kimentem. Egyszerűen nem bírtam tovább nézni, az asszisztensem maradt bent, ő jegyzetelte végig a forgatásokat. Nekem nem volt hozzá gyomrom. Ennek ellenére a pornóipar szerintem elképesztően érdekes közeg. Olyan dolgokat tudtam meg, amelyek teljesen megleptek. Például azt, hogy a homoszexuális filmekben szereplő férfiak többsége valójában heteroszexuális. Volt olyan fiatalember is, aki a vállamon sírta el magát. Azt mesélte, hogy minden este együtt sír a menyasszonyával, mert csak azért vállalja ezt a munkát, hogy összegyűjtsék a pénzt, és egyszer megnyithassák a saját légkondicionáló szaküzletüket. Megrázó volt, ugyanakkor riporterként pont ez érdekelt. Havas Henrik éveken át dolgozott együtt Forró Tamással a rádióban / Fotó: Facebook Foglalkoztatja még egy új könyv gondolata? – Tele vagyok ötletekkel, csak azt nem tudom, lesz e még energiám megírni egy krimit vagy befejezni egy filmforgatókönyvet. Az ötletek ott vannak a fejemben, de köztudott, hogy soha nem írtam sem írógéppel, sem számítógépen. Nekem mindig kellett egy kellően motivált asszisztens, aki leírta, amit diktáltam. Már több évtizede Kisorosziban él, 2017-ben még önkormányzati képviselőnek is megválasztották. A következő választáson azonban már nem indult. Miért szállt ki a helyi közéletből? – Többen megkerestek a faluból, hogy induljak el, de rájöttem, hogy a településnek jót tesz, ha sokat beszélek róla, de a helyi ügyekbe és a különböző érdekcsoportok küzdelmeibe nem akartam belefolyni. Mindig is kívülálló szerettem volna maradni. Ez az egész szerepvállalás nagyjából másfél évig tartott. Korábban országos politikai felkérést is kapott. 1995-ben Horn Gyula a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs ügyekért felelős címzetes államtitkárává nevezte ki. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra? – Azért kért fel Horn Gyula, hogy segítsek helyrehozni a Bokros csomag körüli, elhibázott kommunikációt. Kedveltem őt, nagyon jó szakmai kapcsolat volt közöttünk, és amikor felkért, úgy éreztem, ennyivel tartozom neki. Számomra egyébként teljesen mindegy volt, hogy éppen ki a miniszterelnök, én ezt szakmai feladatnak tekintettem. Amikor azonban rájöttem, hogy politikailag számomra elviselhetetlen légkörben kellene dolgoznom, hat nap után lemondtam. Óriási megkönnyebbülés volt. Ha már a megkönnyebbüléseknél tartunk: az elmúlt években több komoly betegségen is átesett. Hogyan élte meg ezeket? – Én ezeket a kórházi beavatkozásokat soha nem betegségként fogtam fel. Amikor vastagbélműtétem volt, a sebész azt mondta, hogy ez egy baleset következménye, én pedig balesetnek is tekintettem. Később szívbillentyű-beültetésre volt szükségem, miután a sportkórházban egy vizsgálat során kiderült, hogy teljesen elmeszesedett a bal szívpitvarom. Kaptam egy új szívbillentyűt, de ezt sem éltem meg betegségként. Számomra a betegség egy hosszan elhúzódó állapotot jelent, de az én esetemben erről nem volt szó. Az életem legnyugodtabb időszaka az a tizenöt nap volt, amit a két műtét miatt kórházban töltöttem. A vastagbélműtét után tíz napot, a szívbillentyű beültetése után ötöt voltam bent. Nem csörgött a telefonom, nyugodtan beszélgethettem a takarítónőkkel, a nővérekkel, az ügyeletes orvosokkal. Ott is újságíró voltam, csak épp kórházi környezetben. Egy pillanatra sem éreztem magam betegnek. Most hogy van? – Jelenleg egy hormonkezelésen veszek részt, ami a prosztatarák utókezelésének része. Magából a prosztatarákból már meggyógyultam, ez azonban még nem a legkellemesebb időszak. Minden hónapban kapok egy injekciót a hasamba, és ebből még körülbelül egy év van hátra. Ezt leszámítva viszont jól vagyok. Az unokái már lassan felnőttek. Milyen nagypapának tartja magát? Közhely, de szerintem a nagyszülők azért olyan szerethetők, mert már tanultak azokból a hibákból, amelyeket a saját gyerekeik nevelése során elkövettek. A két unokánk életében sokkal aktívabban jelen tudtunk lenni, a másik kettőt ugyanúgy szeretjük, de a földrajzi távolság miatt az ő nevelésükben már nem tudtunk komolyabb szerepet vállalni. Nálunk egyébként soha nem volt hagyomány a névnapok vagy a születésnapok nagy ünneplése. Igazán mindig csak a szentestére figyeltünk, amikor együtt van a család. Ez ma már ritkábban fordul elő, de most, hogy az unokák is felnőttek, a születésnapok ismét jó alkalmat adnak arra, hogy összegyűljünk. Az egyik unokám nemrég jött haza a madridi egyetemről, a másik pedig 16 évesen most dolgozik életében először a nagybátyjánál. Fizikai munkát végez, persze nyafog miatta, de a nagybátyja rendesen megdolgoztatja. KERETES: Claudia a férjéről Abel Anita Nincs kamu című podcastjában Liptai Claudia férje féltékenységét megerősítette: „Őszinte leszek, ez egy nagyon nagyképű dolog, aztán lehet, pofára esek majd, de egyáltalán nem félek. Inkább azt érzem, hogy Ádám sokkal féltékenyebb, mint én. Ő ilyen típus is, én nem...” – szögezte le a tévés magabiztosan. Havas Henrik