● news.bsdnet.hu

Az alkoholizmus ma Magyarországon mintegy kétmillió embert érint, plusz a szerettek, hozzátartozók, akik maguk is megszenvedik ezt a betegséget. Mert ez betegség, szenvedélybetegség, olyan, mintha valaki cukorbeteg lenne. Mégis annyi él a fejekben erről, hogy aki alkoholista, az semmirekellő, csak púp a társadalom hátán, koszos és gyenge is, hiszen iszik, pedig csak le kéne tennie. Tomka Tivadar, a Blikk remek újságírója felépülő függő, addiktológiai konzultánsnak tanul és írt egy fantasztikus regényt egy sorstársával, Molvay Péterrel arról, milyen a rehabilitáció. Bejczi Szilvia Rovatvezető-helyettes (Életmód) Ezeket látta már? Ma már nem elvonónak hívják. Ezt szögezi le elsőként: terápia van, rehabilitáció, ami lelkileg megerősíti a szenvedélybetegeket. Mert az alkoholisták a rettenetes bélyeg ellenére betegek. Ez nehezen fér a társadalom fejébe, de a szenvedélybetegség nem simán akaratgyengeség, hanem betegség. Ebben szenved Molnár Gusztáv, aki ma már szintén nyíltan beszél állapotáról , de többször járt elvonón Kiss Tibi, a Quimby frontembere is. – Ennek a betegségnek a tünetét lehet kezelni azzal, hogy az ember nem iszik alkoholt – vág bele Tivadar, aki harminc éve dolgozik újságíróként. Ő maga már 2009-ben bevallotta magának, hogy gondjai vannak az alkoholfogyasztással. Vagy piával alapozva érkezett eseményekre, vagy ugyanannyi idő alatt kétszer annyit ivott, mint a többiek. Utána zugivóvá vált, senki nem volt tisztában azzal, hogy a mindennapokban megbízhatóan teljesítő munkatárs, apa, férj pontosan mivel is küzd. – Én úgynevezett gépszíjas alkoholista vagyok. Akár 2-3 hónapig nem ittam egy kortyot sem, utána 2-3 hétig megállás nélkül. A függőség miatt hangulatingadozásaim is voltak, amikkel a család nem tudott mit kezdeni, hiszen zugivó lévén előlük is titkoltam, mit és mennyit iszom – idézte fel Tivadar. – Amikor a barátaimnak említettem, hogy szerintem problémás az alkoholfogyasztásom, bagatellizálták, azzal jöttek, ennyit ők is megisznak, mint én. Ma már sejtem, hogy nekik is gondjuk van a függőséggel, de nem néznek vele szembe. Tomka Tivadar újságíró, felépülő függő Tivadar viszont 2023-ban rájött: baj van. Bevallotta a feleségének, hogy nem tudja megállni az ivást – ahogy fogalmazott akkor is és ma is, ha tudná, miért iszik, meg tudná állni. Így aztán megegyeztek, hogy elmegy terápiára. Tivadar körbenézett a neten, hogy milyen lehetőségek vannak, és az elérhető modellek közül a 12 lépéses Minnesota módszert érezte magához a legközelebb állónak. – Ez egy kognitív viselkedésre építő terápia, sok írással, sok olvasással. A rehab során rájöttem, hogy az alkoholfogyasztásom egy transzgenerációs probléma, már 4-5 generáció hurcolta ezt magával. Ma már a szüleimet bántalmazóknak mondanák, ami miatt én 6-7 évesen már parentifikálva voltam: vagyis kisgyerek koromtól felnőttként kezeltek, felnőtteknek való felelősséget akasztottak a nyakamba – sorolja az újságíró. – A rehabilitáción a főorvosnő azt mondta, nagyon sok 35-40-45 éves embernél szakad el a cérna ilyentájt, akik egész életükben csak vitték a vállukon a felelősséget, és soha nem ültek le átgondolni, kik is ők és mit is szeretnének. És mivel nem ismerik az utat magukhoz, isznak, ahogy én is tettem. Tivadar azt mondja, a rehabilitáción nagyon sok eszközt kapott, amikkel ki tudta váltani az alkoholt. Gondolhatnánk, hogy egy írásterápiára építő kezelés után egy könyv írása is maga a gyógyulás, de Tivadar elárulja, hogy amikről ír, azokat lélekben már megküzdötte, mint a veréseket, az elhanyagolást, az érzések kényszerű elfojtását. – A könyv nálam már nem a terápia része. Ha célom, célunk volt Molvay Péterrel a könyv írásának, akkor az az üzenetátadás, hogy mindenki merjen segítséget kérni. Pontosan tudom, hogy ez milyen nehéz, de én például sajnálom, hogy olyan sokáig vártam azzal, hogy lépjek. Tudom, hogy sokan félnek, hogy ha kiesnek a munkából a terápia ideje alatt, a család mellől, akkor mi fog történni. Semmi. Semmi sem fog történni. Volt, aki azért hagyta abba a terápiát, mert, noha az tb-támogatott, a család nem tudott meglenni a kereső nélkül. De segítséget mindenkinek kapnia kell, ha kér. Én hálás vagyok az önismereti útért, ami megnyílt előttem . Egy hálás felépülő alkoholista. Tomka Tivadar több mint harminc éve dolgozik a magyar médiában. Riporterként, rádiós szerkesztőként, műsorvezetőként, kommunikációs szakemberként és újságíróként számtalan ember történetét mesélte el. Most először azonban a sajátjához nyúlt közel. Első regénye, a 4-es szoba egy addiktológiai rehabilitációs osztályon játszódik, ahol néhány, egymástól teljesen különböző ember próbálja újra összerakni az életét. A könyv ugyan a függőség világában játszódik, mégsem elsősorban erről szól, hanem az emberi kapcsolatokról, a családi örökségről, a veszteségekről, a megbocsátásról és arról, hogy vajon lehet-e valóban újrakezdeni. A 4-es szoba A történet különlegessége, hogy a szerző nem kívülállóként írta meg. Tomka Tivadar és Molvay Péter (a könyv másik szerzője) maga is felépülő függő, aki rehabilitációja után ma már a Válaszút Misszió segítő munkatársaként dolgozik, miközben addiktológiai konzultánsnak tanul. A regényben megjelenő érzések, dilemmák és emberi helyzetek ezért egyszerre hitelesek és mélyen személyesek, még akkor is, ha a szereplők és a történet fiktívek. A könyv nem önéletrajz, nem is vallomáskönyv, és szakirodalom sem. Egy szépirodalmi regény, amely egy olyan világról mesél, amelyről Magyarországon ritkán beszélünk őszintén. Az ajánlót hozzá Rácz Zsuzsa újságíró, Kovács András Péter KAP, a függőségek kitárgyalását felkaroló humorista, akinek a munkája volt a függősége, és Tilla, az alkoholizmusáról nyíltan beszélő műsorvezető írta. Rácz Zsuzsa, KAP és Tilla írt ajánlót a könyvhöz A szerző hisz abban, hogy a függőség nem erkölcsi bukás, hanem emberi történet, amelynek része lehet a felépülés is. Regényével nem tanítani szeretne, hanem párbeszédet indítani azokkal, akik valamilyen módon már találkoztak a függőség, a veszteség vagy az újrakezdés kérdéseivel – akár saját életükben, akár családtagként. A szerző jelenleg a Blikk újságírója, a Válaszút Misszió segítő munkatársa, és addiktológiai konzultáns tanulmányait végzi. alkoholizmus