● news.bsdnet.hu

A nyár elején még csak a kiszáradó folyómedrek, a repedező földek és a sorra dőlő hőmérsékleti rekordok jelezték, hogy rendkívüli időszak előtt áll Magyarország. Néhány hét leforgása alatt azonban egyre világosabbá vált, az aszály következményei messze túlmutatnak a mezőgazdaságon. Mostanra a Duna történelmi vízállása már az ország legfontosabb energiatermelő létesítményének működésére is hatással van, miközben olyan folyamatokat indított el a villamosenergia-rendszerben, amelyek korábban legfeljebb elméleti kockázatként szerepeltek a szakértői elemzésekben. A Paksi Atomerőmű teljesítményének visszafogása, a rekordalacsony dunai vízszint és az ugrásszerűen növekvő importigény egyszerre rajzolják át Magyarország energetikai térképét. Ennek hatásai jóval túlmutatnak az árampiacon, a dráguló energiaimport növelheti az inflációs nyomást, befolyásolhatja a forint árfolyamát, és végső soron a vállalkozások működési költségeiben, valamint az állam finanszírozási feltételeiben is megjelenhet. Tehát egy olyan láncreakciót indíthat el, amelynek első jelei már most is láthatók. A kialakult helyzet ugyanakkor egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb folyamatra is rávilágított. Azokon a napokon, amikor a paksi blokkok csökkentett teljesítménnyel működtek, a villamosenergia-rendszer gerincét a naperőművek adták. Hétfő délben az ország közel 5000 megawattos fogyasztásának mintegy 95 százalékát hazai erőművek fedezték, ebből a nagy ipari naperőművek mintegy 3600 megawattot termeltek. A valós napenergia-termelés ennél is magasabb lehetett, mert ezek az adatok nem tartalmazzák a saját célra termelő ipari rendszereket és a lakossági háztetőkre telepített napelemek jelentős részét. Az energetikai összkép azonban napnyugtakor néhány óra alatt gyökeresen megváltozik. Ahogy a naperőművek termelése visszaesik, a magyar villamosenergia-rendszer szinte azonnal importra szorul, ezzel párhuzamosan pedig a villamos energia piaci ára is meredeken emelkedik. Ez a néhány esti óra talán minden korábbinál élesebben mutatja meg, milyen törékeny egy olyan energiarendszer, amely egyszerre támaszkodik az időjárásra, a Duna vízállására és a nemzetközi energiapiac kiszámíthatatlan mozgásaira. A kialakult helyzet viszont nemcsak az ország energiarendszerének sérülékenységére világított rá, hanem egy régóta élő lakossági tévhitre is. Sokan úgy gondolják, hogy ha egy háztetőn napelemek és akár akkumulátor is működik, akkor egy áramszünet idején automatikusan biztosított marad az otthon energiaellátása. A paksi blokkok teljesítményének visszafogása és az ellátásbiztonságról szóló hírek nyomán azonban ez a kérdés hirtelen több százezer háztartás számára vált valóságos problémává. A jelenlegi helyzet kidomborította, hogy megfelelő műszaki fejlesztések nélkül a napelem önmagában még nem garantálja az energiafüggetlenséget. A paksi blokkok teljesítményének visszafogásáról és az ellátásbiztonsággal kapcsolatos hírekről nemcsak az energetikai szektor kezdett intenzíven beszélni. Az információk néhány óra alatt eljutottak a lakossághoz is, amely szinte azonnal választ keresett ugyanarra a kérdésre: mi történik, ha egy komolyabb üzemzavar vagy hálózati probléma miatt hosszabb időre megszűnik az áramszolgáltatás? Egy, a lapunknak nyilatkozó iparági szereplő, Szenyán Endre, az A1 Solar egyik tulajdonosa szerint a helyzet szinte kísértetiesen emlékeztetett arra az időszakra, amikor néhány évvel ezelőtt bejelentették a szaldóelszámolás kivezetését. Akkor is percek alatt felizzottak a telefonvonalak, záporoztak az e-mailek és az üzenetek. Ezúttal azonban már nem a megtérülési számítások vagy az elszámolási szabályok érdekelték leginkább az embereket, hanem egy sokkal alapvetőbb kérdés: hogyan lehet biztosítani, hogy egy családi ház akkor is áramhoz jusson, ha a közcélú villamosenergia-hálózat átmenetileg kiesik. Ugyanis – ahogy arra a G7  részletesen felhívta a figyelmet – áramszünet esetén a lakossági napelemes rendszerek döntő többsége – biztonsági okokból – automatikusan lekapcsol a hálózatról. A Magyarországon működő mintegy 350 ezer háztartási napelemes rendszer nagy része ilyenkor akkor sem képes ellátni az ingatlant villamos energiával, ha a panelek éppen teljes kapacitással termelnének. Ennek oka az inverter működésében keresendő. Ez az eszköz alakítja át a napelemek által termelt egyenáramot a háztartásban használható váltóárammá, miközben folyamatosan szabályozza az energia útját. Elsőként mindig a háztartás fogyasztását szolgálja ki, a hiányzó energiát a hálózatból pótolja, a többletet pedig visszatáplálja a villamosenergia-rendszerbe. Ehhez azonban szüksége van a közcélú hálózat feszültség- és frekvenciajelére. Ha ez a jel megszűnik mondjuk egy áramszünet esetén, az inverter biztonsági okból automatikusan leáll. Ezzel nemcsak a visszatáplálás szűnik meg, hanem maga a háztartás is áram nélkül marad. Kivételt csak azok a rendszerek jelentenek, amelyek hibrid inverterrel, akkumulátoros energiatárolóval és a hálózatról fizikailag leválasztó backup vagy vészeseti üzemű megoldással is rendelkeznek. Ezekből azonban egyelőre csak elenyésző számú működik Magyarországon. Szenyán Endre szerint ezért most ismét előkerült egy olyan fogalom, amelyet még sokan félreértenek: a szigetüzem, amit a szakmában egyébként nem így, hanem tartaléküzemnek – vagy angol elnevezéssel backup – nevezik. A valódi szigetüzem azt jelenti, hogy egy ingatlan nem kapcsolódik a közcélú villamosenergia-hálózathoz. Ez Magyarországon rendkívül ritka megoldás, inkább olyan helyeken fordul elő, ahol eleve nincs kiépített hálózat – például távoli vadászházaknál vagy elszigetelt tanyákon. „A leggyakoribb félreértés, hogy ha egy háznál van napelem és akkumulátor, akkor áramszünetben is automatikusan minden tovább működik. A valóságban a hálózatról való biztonságos leválasztást és a tartaléküzemet külön meg kell tervezni és ki kell építeni” – magyarázta a háttérbeszélgetésen Szenyán Endre. Tehát a lakossági napelemes rendszerek döntő többsége ezzel szemben folyamatosan csatlakozik az országos hálózathoz. Ezek egy része nem képes arra, hogy hálózati hiba esetén automatikusan leváljon róla, és kizárólag a saját napelemek, illetve az akkumulátoros energiatároló segítségével biztosítsa az ingatlan villamosenergia-ellátását. Ennek nemcsak kényelmi, hanem komoly biztonsági oka is van. A jelenleg működő inverterek úgy vannak kialakítva, hogy amint megszűnik a hálózati feszültség, automatikusan leállnak. Ennek célja, hogy ne tápláljanak vissza villamos energiát egy olyan vezetékhálózatba, amelyen a szolgáltató szakemberei éppen hibaelhárítást végeznek. Egy feszültség alatt maradó vezeték életveszélyes lehet a javítást végző szerelők számára, ezért ezt a működési logikát szigorú biztonsági előírások szabályozzák. Az újabb, úgynevezett hibrid inverterek ugyanakkor már ennél többre is képesek. Megfelelő kiegészítő berendezésekkel úgy tudnak leválni a közcélú hálózatról, hogy közben az ingatlan egy része vagy akár egésze továbbra is működőképes marad. A rendszer ilyenkor fizikailag is elszigetelődik a hálózattól, vagyis semmilyen energiát nem táplál vissza, így a működése biztonságos marad. A gyakorlatban kétféle megoldás terjedt el. Az egyszerűbb vészüzemi (EPS) kialakításoknál jellemzően az inverter külön vészüzemi kimenetére előre kijelölt áramköröket kötnek, vagy a legegyszerűbb esetben – megfelelő védelmi elemekkel kialakítva – néhány fali dugaljat. Áramszünet esetén ezek tovább működhetnek a napelem és – rendszertől függően – az akkumulátor energiájából. Ilyen áramkör lehet például a hűtőszekrény, a világítás, az internet vagy a fűtésvezérlés. Ez általában egyszerűbb és olcsóbb kialakítás, mint a teljes házas backup, ugyanakkor nem feltétlenül biztosítja az egész ingatlan megszokott működését. A fejlettebb, úgynevezett teljes házas backup rendszer ezzel szemben az egész ingatlan – vagy annak döntő része – számára képes tartalékellátást biztosítani. Ennek kiépítése azonban jóval összetettebb feladat. A nagyobb teljesítményű berendezések mellett sok esetben az elosztótábla, a kábelezés, a fázisok és a teljes villamos hálózat felülvizsgálatára, illetve átalakítására is szükség lehet. Különösen régebbi épületeknél ez jelentheti a beruházás egyik legjelentősebb költségét. A teljes házat kiszolgáló backup funkcióhoz ugyanis egy külön vezérlőegység – gateway – beépítésére is szükség van, amelynek használatát a hálózati engedélyesek külön jóváhagyáshoz kötik. Úgy tudjuk, hogy jelenleg egyetlen gyártó rendelkezik beépített, illetve további egy-két gyártó olyan külső vezérlőegységgel, amelyet az elosztóhálózati társaságok hivatalosan is elfogadtak. Szenyán Endre szerint viszont több más gyártó berendezése is teljesíti ugyanazokat a műszaki követelményeket, de ezek még nem kapták meg a szükséges engedélyeket. Ez az egyik oka annak, hogy a lakossági érdeklődők jelentős része ma is bizonytalan abban, milyen tartaléküzemi megoldást építhet ki jogszerűen és milyen lehetőségek közül választhat. A jelenlegi szabályozás és a piaci gyakorlat nincs összhangban. Tehát a technológia már rendelkezésre áll, a teljes ház ellátására képes tartaléküzemi rendszerek kiépítése azonban továbbra is szigorú engedélyezési feltételekhez kötött, de az ilyen helyzetek nem ismeretlenek a gazdaságban: amikor egy piacon a kereslet nő, de a szabályozás nem alkalmazkodik ehhez, szinte törvényszerűen megjelennek a félhivatalos, sokszor szabálytalan megoldások. Egyes kivitelezők az engedélyezési eljárást megkerülve kötik be a rendszereket, hogy azok az ingatlant kiszolgálják áramszünet esetén. Az iparági szereplők szerint pedig ez már évek óta fennálló probléma. Több gyártó benyújtotta a szükséges dokumentációt, a jóváhagyási folyamat azonban rendkívül lassan halad. Ez jelentősen gátolja a backup rendszerek elterjedését. Pedig szerinte ma már minden adott lenne a szélesebb körű elterjedéshez. A technológia adott, az eszközök elérhetők, a kivitelezők felkészültek, és a lakosság is egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy akár saját zsebből növelje energiafüggetlenségét. Miközben a legnagyobb akadályt jelenleg nem a műszaki lehetőségek vagy a finanszírozás jelentik, hanem az engedélyezési folyamatok. A költségek ugyanakkor jelentősen eltérnek attól függően, hogy milyen megoldásról van szó. Egy egyszerű vészüzemi (EPS) csatlakozás néhány tízezer, legfeljebb százezer forintos beruházással kiépíthető. A teljes ház energiaellátását biztosító backup rendszer ezzel szemben jellemzően 600–800 ezer forintos többletköltséget jelent, de egy új építésű, előkészített ingatlannál ennél kedvezőbb is lehet. Régebbi épületeknél viszont, ahol az elektromos hálózatot is át kell alakítani, a végösszeg akár az egymillió forintot is meghaladhatja. A háttérbeszélgetésen az is elhangzott, hogy a backup funkció kialakítása sok esetben invertercserét is igényel. A hagyományos, úgynevezett on-grid inverterek erre nem alkalmasak, helyettük hibrid inverterre van szükség. Ez azonban nem feltétlenül jelenti a kedvező szaldóelszámolás elvesztését: amennyiben az új inverter teljesítménye megegyezik a korábbival, a jelenlegi szabályok szerint a fogyasztó továbbra is a szaldóelszámolásban maradhat. A kedvezmény jellemzően csak akkor szűnik meg, ha a csere teljesítménynöveléssel is jár. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy áramszünet esetén a hibrid inverter intelligensen választja szét az energia útját. Ilyenkor megszünteti a hálózat felé történő betáplálást, miközben a napelemek által megtermelt energiát és az akkumulátorban tárolt villamos energiát továbbra is a háztartás ellátására használja fel. Amikor a hálózati feszültség helyreáll, a rendszer ezt automatikusan érzékeli, újra csatlakozik a közcélú hálózathoz, és normál üzemmódban folytatja működését. A következő nagy változást az okosmérők szélesebb körű elterjedése hozhatja. Ezek első körben nem a háztartásoknak, hanem az elosztóknak jelentenek komoly előnyt: jóval pontosabb képet adnak arról, hogy egy adott trafókörzetben mikor, hol és mennyi villamos energiát termelnek vagy fogyasztanak. Ez a napelemes rendszerek terjedésével egyre fontosabb. Minél több a helyi termelés, annál nehezebb pusztán korábbi fogyasztási adatok alapján megmondani, mikor terhelődik túl egy hálózati szakasz, hol lehet újabb visszatáplálást engedélyezni, vagy éppen hol kell beavatkozni. Több százezer okosmérő adataiból már egészen más pontossággal lehetne irányítani a hálózatot. Hosszabb távon ennél is többről lehet szó. Egy megfelelően szabályozott rendszerben akár a lakossági akkumulátorok is bekapcsolhatók lennének a hálózat kiegyensúlyozásába: amikor túl sok energia jelenik meg egy körzetben, a szolgáltató – az ügyféllel kötött megállapodás alapján – tölthetné az otthoni tárolót, majd más időszakban visszanyerhetné annak egy részét. Ettől Magyarország még messze van, az okosmérők tömeges telepítése azonban ennek az infrastruktúrának az egyik alapja lehet. A fogyasztó számára az okosmérő önmagában még nem jelent megtakarítást. Mérni képes, vezérelni nem. Ehhez már külön otthoni energiamenedzsment-rendszer kell, amely összehangolja a napelemet, az akkumulátort és a nagyobb fogyasztókat. Egy ilyen rendszer például eldöntheti, hogy az elektromos autó vagy a mosogatógép akkor induljon el, amikor a napelemek éppen többletet termelnek. Ez jól mutatja, merre tolódik a piac. Néhány éve még az volt a kérdés, érdemes-e napelemet telepíteni. Utána az akkumulátor került a középpontba. A következő lépcső már az lesz, hogyan lehet a megtermelt és eltárolt energiát a lehető legjobban felhasználni. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan azonban az ágazat egy jóval prózaibb problémával küzd: a bizonytalansággal. A szakember szerint az ügyfelek jelentős része most érdeklődik ugyan az akkumulátoros és backup megoldások iránt, de a beruházással kivár, amíg nem derül ki, mi lesz a lakossági energiatárolást ösztönző állami programok sorsa. Ez a kivárás az egész piacot fékezi. A háttérbeszélgetésen elhangzott becslés szerint a napelemes ágazatban mintegy 50 ezren dolgoznak, és közülük több tízezren érdemi megrendelés nélkül maradhattak. A piaci szereplők ezért nem feltétlenül újabb támogatást sürgetnek, hanem kiszámítható döntéseket. Kulcsfontosságú lenne, hogy az Otthoni Energiatároló Program sorsáról mielőbb megszülessen a döntés, függetlenül attól, hogy a támogatás folytatódik-e vagy sem. A bizonytalanság ugyanis a piacot bénítja, a nyertes pályázók nem tudják megkezdeni beruházásaikat, a támogatásból kimaradók pedig kivárnak a saját forrásból megvalósítható fejlesztésekkel. Ha azonban a döntés még időben megszületne, egy esetleges, a mostanihoz hasonlóan nehéz 2027-es nyáron már több tízezer háztartási energiatároló segíthetné a villamosenergia-rendszer kiegyensúlyozását, csökkentve az importigényt és a csúcsterheléseket. Ez javítaná az ellátásbiztonságot, mérsékelné az importkitettséget, könnyebbé tenné a hálózat üzemeltetését, miközben a háztartások számára is nagyobb energiafüggetlenséget és biztonságot teremtene. A következő változás ráadásul már nem magában a termelésben, hanem az elszámolásban és az energia felhasználásának időzítésében jöhet. Ugyanis már nem az a kérdés, hogy egy háztartás tud-e áramot termelni, hanem az, hogy mikor használja fel, mikor tárolja el, és mikor adja át a hálózatnak. A szakma ezért régóta szorgalmaz olyan időalapú tarifákat, amelyek követik a villamosenergia-rendszer terhelését. Itt a logika egyszerű: amikor dél körül bőséges a napenergia és olcsó áram, akkor legyen érdemes akkor tölteni az autót, elindítani a mosást vagy más rugalmas fogyasztást; az esti csúcsban pedig legyen erősebb ösztönző a fogyasztás visszafogására. Ehhez azonban már nem elég önmagában a napelem: akkumulátorra, okosmérőre, vezérlésre és mindenekelőtt kiszámítható szabályozási környezetre is szükség van. (Borítókép: Napelemek egy ház tetején 2026. júliusában. Fotó: Patrick Pleul / picture alliance / Getty Images)