● news.bsdnet.hu

Nemcsak Európában, de az egész világon is egyedülálló mutatvány (truváj) lenne, ha bármelyik ország – banánköztársaságtól despotizmusig – élcsapata (parlamenti képviselői), mint a vakond, föld alatt járna hazát szolgálni. Hasonló képtelenség ahhoz, mint ha egy nemzet minden oldaláról egykori önmagával volna határos. Mindössze három hónapja Budapest központtal létezik ilyen náció. A Magyar (Brüsszel) Péter-féle tiszás parlamenti légió bokorugrói, akár Rejtő Jenő rejtélyes afrikai hősei, a főváros Kossuth Lajos téri metrómegállójánál, titkos körülmények között hagyják el az Országházat, akár a szénbányászok a napszintet, és stikában, láthatatlanul igyekeznek vissza munkába. Miután, fittyet hányva a klausztrofóbiának, elérik a bázist, akkor pedig, hogy ott se kelljen a sajtónyilvános teremben mutatkozni, mert mi lesz, ha kapnak néhány kérdést, lemennek a lifttel egy szintet. Arról a folyosóról ugyanis, amely a Tisza torkolatáig, a frakcióirodáig vezet, már ki van tiltva a nyilvánosság, a sajtó. A titkos, gyáva és faramuci bújócskázás dzsípíesszel sem egyszerű. Még hogy hazudik a tévé! Nekik nincs is! Hónapokra szándékosan sötétítették el, éppen azért, hogy ne kelljen a partizán módra elfoglalt, despota tévéjükben az egész ország előtt magyarázkodni, miféle ígéreteikkel ellentétes népnyúzó, országot kiárusító döntéseket hoznak naponta. Facebookon kormányoznak! Kérdés nincs! E sorok írója is volt a Híradó és A Hét főszerkesztő-helyettese; hát tíz riporterrel öt nap alatt fél kézről szólna az a híradó, jönnének a felképezett hírek, kénytelen-kelletlen kérdések. Na, ezt nem akarják! Sötétségükkel vakítják a parasztot. Akkor ki fél és menekül itten a kérdések elől, rejtőzködő tiszások? Aki nem tudja vagy nem akarja tudni a választ például a szánalmas gyógyszerkönnyítésre, az igazságtalan, érzéketlen iskolakezdései zsebpénzre, a Kapitányok gazdagodására, az ársapka kivezetésére, a madárvilágot kiirtó, termőföldet elpusztító haszontalan szélkeréktornyokra, a vármegye Rákosi Mátyást meghazudtoló kommunista történelemhamisító eltörlésére vagy a szintén poraiból Magyar főnixként újjászülető, népnyúzó ávóra? Nagy kihívás lenne megindokolni például a tiszás szavazó- és tapsgép legionáriusainak, miért olyan pokróc Kedves Vezetőjük, mikor ők nem mind hasonlóan tahó pokrócok? Mégis úgy tesznek, mert úgy kell tenniük. Más kérdés, ha nem tudják a válaszokat, hogy van merszük dönteni (szavazni) róluk? A parancs, az parancs. Meddig tart ki a bégetve tapsikoló nyájszellem? Meddig tűrik a főkolompos meg a tiszás szavazók pár ezernyi mocskos szájú, elcseszett sorsú uszítóit, akik kommentjeikben naponta végzik ki az országot talpra állító Orbánokat, Szijjártókat és mindenkit, a Mészárosokat is, akik pedig sem külföldre (Brüsszelbe), sem a sírba nem viszik magukkal a hasznot? Kendteket úgy hajtják, kényszerítik a Kossuth téri titkos alagútba, mint szeppent nyájat a birkafüredőbe, már ha tudják, mi az. Csak amíg az állatokról a parazitákat akarta így lemosni gondos gazdájuk, addig az önökével maradék neveltetésüket, tisztességüket, no pláne igazságérzetüket szeretné lesikálni kendtekről gondatlan, despota juhászuk. Mikor melyik pártszamár hátáról. Ha hagyják. Másszanak ki abból a mérgező Tisza-füredőből, amíg nem késő! Már megtehetik. Fordult a felállás. Eddig pártelnökük turkált, akár finnyás rabszolga-kereskedő, maguk között, mint drogos suhanc az anyja pénztárcájában, most viszont önök a frakció, csaphatnak mosdatlan kezére, szájára. Hatalma csak addig tart(hat), amíg akik odaemelték, abban megtartják. Nem pedig fordítva. Gondoltam, szólok időben. Hogy miért? Aggódva hozom emlékezetükbe, hogy akik most kéjesen levadásznak, azokat idővel ugyanígy levadásszák. Sokszor a sajátjai. És még valamiért. Látva önöket, mégis bízom abban, hogy 141-en, akik Deák, Jókai, Mikszáth, Kossuth, Antall József helyén tetszenek ülni, nem olyan aberrált, beteges hajlamú despoták, mint akit áprilisban a vállukon oda becipeltek. Legyen ahhoz is bátorságuk, hogy miután menthetetlen az alany, kényszerzubbonyt húzzanak rá és toloncolják ki onnan. Vagy, ha majd üt az óra, inkább belebújnak az áldozati bárányka irhájába? Annak ellenére bízom néhány tucat tiszás képviselő vízi jártasságában, hogy rendelkeznének lábjegyzetnyi tapasztalattal, evezőgyakorlattal és annak ellenére, hogy némelyikük zavart tekintetében legalább 200 könyv elolvasásának hiánya sötétlik. Szomorúan mulatságos látni, amint vitustáncos Hegedűsük meg brüsszeli udvari bohócuk mögött ficánkolva viháncolnak, Amodenttel mosott fogsorral nevetgélnek, balgán bólogatnak, tapsikolnak, aztán szavaznak. Mindegy, miről, az úgyis csak jó lehet. Nem az! Vásártéri cirkuszi mutatvány, parasztvakítás, amikor például Solymár Rózsája (Rost Andrea), Mátyásföld Bársonyvirága, közismert néven Büdöskéje (Szabó Alexandra) vagy Mezőkövesd Náthás Pacsirtája (Csézy Erzsébet) önfeledten grimaszol, kacag, csóvál és felállva éljenez (Észak-Korea, ó) derékig cikornyás vállkendőben. Ők a Tisztítótűz hős egri női, akik jellemtöpörtyű Kedves Vezetőjük válla felett ülve, állva lelkesednek, de úgy ám, hogy Kim Dzsong Un is csak irigyen cicceghetne. Kevés lesz majd a végén, az elszámolásnál picsogva énekelni: azt sem tudtam, kérem, mert jól eltitkolták, hogy a világon a legszebb, az Magyarország. Félművelt lánykákból meghasonlott asszonyok. De a Tisza-bandériumba verbuvált férfi légiósok sem remekelnek, hiszen miközben állandóan hátrafelé nyilaznak, fejjel vágtatnak a falnak. Közben, csak még a győzelmi gőgtől nem látják előre, eltiporják a saját nimbuszukat a gyerekével, a famíliáéval, szűkebb környezetéével, választóiéval, végül az egész országéval együtt. Ennyit ér a pünkösdi királyos vitézkedés. Ki áll majd mellétek, amikor az olaj, a kenyér, a fehér por, a villany ára a csillárig ér, miközben Kárpátalján diszkófényes hohol mulatságban húzzák el a maradék magyar nótáját? Mikor a Duna német szakaszán Passaunál 4, Pozsonynál 2,72 méter a vízállás (?) Budapestnél viszont csak 57 centiméter (vízszintmérési adatok: július 30.). Hová lett a vizünk? Csak nem visszatartják, Paksnak meg annyi? Sebaj, lesz szélerőmű. Hol van a külügy- és környezetvédelmi miniszter, hol a miniszterelnök? Miért nem röpködnek, tárgyalnak, kérnek, követelnek, mint elődeik? De ki áll velük szóba? Felfogjátok ti ezt, tiszás hazafi képviselők, kik csak leszavazni tudtok, meg járatni a néppel a bolondját? Árad a Tisza, szikkad az ország. Hogy meddig, azért elsősorban a Tisza-légió felelős. Nektek igazán tudni kell, ti intéztétek úgy, hogy a mai országrombolásért holnap meg azután visszamenőleg is felelni fogtok. Ez olyan biztos, mint az, hogy a parlamentben csücsültök. Most még! És ez nem csak fenyegetés, észre térítés akar lenni, hanem figyelmeztetés, mert nekünk, magyaroknak történelmünkből adódó reakciónkat utolsóként nem a tapintat szokta jellemezni. Miután meggyőződünk róla, hogy becsaptak, átvertek bennünket odafent a nagyságos képviselő hölgyek, urak, nem ismerünk pardont. Nincs az az alagút, amit a nép, ha kell, a két kezével, ki ne kaparna, és nincs az a bujdokló gyáva légió, melyet egyenként napszintre ne hozna, felelősségre ne vonna. Most még úgy tetszenek lenni ezzel az egésszel, Magyar (Brüsszel) Péterrel az élen, mint P. Howard Sir Oliver Yollandja: mindegy, kicsodákból, csak álljon össze a csapat, a légió. Van benne iparos, patikus, kikopott énekes, csepűrágó, gazdag bankos és még gazdagabb olajos, meg olyan is, aki munkát sosem látott. Abban egyformák: mindegyikük azt hiszi a másikról, hogy aki mellette ül a patkóban, az legalább ért hozzá. Ez a szedett-vedett légió föld alatt menetel, egyelőre birkafüredőből birkafüredőbe.