● news.bsdnet.hu

Történelmi válságban van a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, egyben a jobboldal vezető ereje, a nemzeti radikális Jog és Igazságosság (PiS). A szervezet sokáig képes volt Mateusz Morawieckitől egészen Antoni Macierewiczig és a Magyarországon menedékjogot kapó volt igazságügyi miniszterig, a PiS-ből még 2011-ben kizárt, majd új pártjával együtt később visszatérő Zbigniew Ziobroig, azaz a centrumtól a radikális jobboldalig összefogni az embereket. A PiS még a tavalyi elnökválasztás után is joggal hihette, hogy egyenes úton halad a hatalomba való visszatérés felé. A pártot közben egyre komolyabb kihívás elé állította a tőle jobbra álló radikálisok megerősödése. A Konföderáció (Konfederacja) és a Lengyel Korona Konföderációja (KKP) együttes támogatottsága jelenleg ugyanis már megközelíti a PiS-ét. Ez a helyzet, a népszerűség már-már történelmi mélységekbe zuhanása kiélezte a párton belül már régóta jelen lévő – Morawieckit miniszterelnöksége idején rendre támadások érték a saját jobbszárnyáról – frakciók harcát. A két kormányzati ciklust követően 2023 októbere óta ellenzékben politizáló párton belül egy ideje két frakció harcol egymással, a volt kormányfő Mateusz Morawiecki vezette mérsékeltebb, centrista és a Jarosław Kaczyński fémjelezte radikálisabb, az Európai Unió jelenlegi vezetésével szemben szkeptikusabb irányt képviselő vonal. Az új helyzetre reagálva Kaczyński márciusban a keményvonalas Przemysław Czarneket nevezte meg a PiS miniszterelnök-jelöltjeként a jövő évi választásra. Morawiecki erre áprilisban új szervezetet alapított Fejlődés Plusz (Rozwój Plus) néven azzal a céllal, hogy megszerezze a jelenlegi jobboldali politikai oldal – azaz a Jog és Igazságosság párt, valamint a radikális Konföderáció és az ultranacionalista Lengyel Korona Konföderációja – tevékenységével elégedetlen választók támogatását. Míg a pártelnök abban bízott, hogy Czarnek jelölésével szavazókat csábíthat át jobboldali radikális pártoktól, addig Morawiecki azzal érvelt, hogy a PiS-nek inkább újra egy nagy jobbközép pártként kellene pozicionálnia magát. A volt miniszterelnök a PiS tovább gyengülő közvélemény-kutatási eredményei és a Konföderáció növekvő támogatottsága láttán elérkezettnek látta az időt a lapok kiterítésére. Morawieckinek emellett kétségkívül fájhatott az is, hogy Kaczyński a párton belül mind látványosabban háttérbe szorította. Ez annál is inkább érzékenyen érintette, mert az ő kormányának objektív sikerei voltak, amelyekkel büszkélkedhetett, míg Czarneknek oktatási és tudományos miniszterként nem voltak ilyen adui. Morawiecki így meg van győződve arról, hogy erősebb lapokkal rendelkezik. A volt miniszterelnök ezért a napokban bejelentette, hogy a hozzá húzó mintegy 40 képviselővel saját parlamenti csoportot alakít. Hivatalos megalakulása után ez a képviselőcsoport a szejm harmadik legnagyobb frakciója lehet. A képviselőcsoport létrehozása nem jelenti azt, hogy kilépnének a Jog és Igazságból, ugyanakkor a PiS frakciója „már nem kezeli őket a tagjaiként”. Morawiecki közben azt mondta, hogy csoportja továbbra is kész együttműködni a PiS-szel, de arra utalt, hogy a jelenlegi vezetés más irányba halad. Mint fogalmazott, a platform Lengyelország fejlődéséért és konzervatív identitásáért akar dolgozni. Ehhez még hozzátette, nem fog részt venni a párt belső játszmáiban, ehelyett arra akar koncentrálni, hogy Donald Tusk centrista kormányának kihívójává tudjon válni. A bejelentésre reagálva Kaczyński a párt előre eltervezett kettészakításáról beszélt, és ultimátumot adott a szakadároknak. A pártelnök taktikázni próbált a fegyelmivel. Egyrészt nem szeretne saját formációjának sírásója lenni, másrészt megértette, hogy Mateusz Morawiecki látványos kizárása visszaköszönne a PiS támogatottságában is. Így inkább arra játszik, hogy a mérsékelt szárny képviselői maguk lépjenek ki a pártból. A közvélemény-kutatások szerint a Donald Tusk kormányfő vezette Polgári Koalíció jelenleg 32 százalékon áll, míg a PiS 21 százalékra zuhant vissza a tavaly év végén mért 28-ról. A Konföderáció 14, míg a belőle kiszakadt Lengyel Korona Konföderációja 11 százalékot kapna. A szejmbe 18 fős frakcióval bejutó, az Európai Parlamentben hat taggal képviselt, 2018 végén választási együttműködésként létrejött, a lengyel jobboldalon belül a piacpárti, libertárius-konzervatív és nemzeti-konzervatív irányzatokat összefogó Szabadság és Függetlenség Konföderációból (röviden Konföderáció) 2025 végén lépett ki a szélsőségesebb Grzegorz Braun vezette szárny. Tusk bajban van, mert pártja hiába vezeti a népszerűségi listákat, koalíciós partnerei közül a szejmbe csupán az újbaloldali Lewica jutna be 8 százalékkal. A Lengyelország 2050 még az év elején kettévált, és nincs esélye a parlamenti küszöb átlépésére. Így a jelenlegi trendek alapján kétséges, hogy a jelenlegi koalíció többséget tudna szerezni a szejmben. A jobboldal összességében erősebb, ám nagy kérdés, hogy képes lenne-e koalíciót alkotni. Ebben a helyzetben értékelődhet fel Morawiecki frakciójának szerepe. Amennyiben ugyanis a Fejlődés Plusz nevű, jelenleg potenciálisan hét százalékra mért formáció párttá alakul és ringbe száll, akkor akár királycsinálóvá is válhat. Nagy ugyanis a bizonytalanság a jövő évi választások körül a jobboldal szakadása után. A fő kérdés pedig az lesz, ki kivel hajlandó szövetkezni. Mennyire nyitna a hatalomba visszatérés érdekében Kaczyński a radikális jobboldal felé, vagy egymásra találhat-e a PiS-ből kiszakadóban lévő volt miniszterelnök és a mai kormányfő, Donald Tusk. A Morawiecki fémjelezte platformban több elemző is komoly fantáziát lát. Az egyelőre nehezen képzelhető el, hogy Morawiecki beülne egy Tusk vezette koalícióba, azt azonban a viták ellenére sem kizárni, hogy a parlamenti többség létrehozása érdekében teljes szakítás esetén Kaczyński kénytelen lesz leülni Morawieckivel, Kosiniak-Kamyszsal és a Konföderáció vezetőivel is. Persze, csak akkor, ha a Polgári Platform képtelen lesz többséget összehozni. Irányadó lehet, hogy egy friss közvélemény-kutatás alapján amennyiben a Jog és Igazságosság pártja feloszlik, a válaszadók húsz százaléka szerint akkor is Jarosław Kaczyński marad a jobboldali vezető politikusa. A válaszadók 18 százaléka nevezte meg Karol Nawrocki államfőt, míg 9 százalék Mateusz Morawieckit tartja erre a leginkább esélyesnek. A lengyel jobboldal vezető erejének szakadása közben ismét rávilágít a szuverenista erők belső problémáira. A közép-európai példa azt mutatja, hogy amennyiben nem tudják összefogni a konzervatív erők jelentős részét, nincs esélyük a győzelemre. Ha viszont sikerül, akkor az előbb-utóbb elkerülhetetlen vereség felszínre hozza a hatalmi helyzet által sokáig eltakart belső megosztottságot. Ezt mutatja a PiS szakadása, és ennek a jeleit látjuk a Fidesz esetében Magyarországon is. Persze, mint a lengyel és a kormányzó koalíción belüli erjedés mutatja, ez kihívás a másik oldanak is. Örök dilemma tehát, hogy az azonos értékeket valló erők egy pártba tömörüljenek-e, avagy a belső különbségeiket megmutatva több hangon szólaljanak meg, majd koalícióra lépve közösen kormányozzanak. Adott esetben a hatalom érdekében még az értékekből is engedve. Az egyik út mellett szól a politikai stabilitás, míg a másik mellett a dinamikusabb közélet. Persze, ezt eleve behatárolják a politikai hagyományok és a belőlük fakadó választási rendszer. A kritikus helyzetek, így egy választási vereség azonban kérlelhetetlenül megmutatják a különbségeket. A két ország politikai kultúrája, berendezkedése közötti különbségek mellett a Fidesz és a PiS – sok tekintetben egymástól is tanulva – hasonló utat járt be. Most mindkét erő választás előtt áll. El kell döntenie, hogy jobbra vagy középre nyisson-e, melyik irányban van nagyobb politikai mozgástér. De ha már a lengyel–magyar párhuzamoknál tartunk, akkor a magyar hatalomváltók éppen Tuskéktól igyekeznek ellesni az elszámoltatás vagy éppen a leszámolás eszközeit, forgatókönyveit. Kísérteties a hasonlóság, a lengyel példa azonban mutatja – igaz, Tuskéknak nincs kétharmados többségük –, hogy nem egyszerű végigcsinálni a Magyar Péter által ígért „rendszerváltást”. Sőt, az erőszakos, a klasszikus demokrácia szabályait felrúgó módszerek sem garantálják az ellenfél eltörlését, de akár még a hatalom megtartását sem.