● news.bsdnet.hu

„ Anya, én kertész leszek ” – mondja elszántan a hatévesem, miközben épp néhány paprika és paradicsom palántát gondoz, a számára kialakított kiskertben. Amikor látogatóba jön az egyik barátja, citromfűvel és mentalevelekkel kínálja, együtt szaglásszák a levendulát, és büszkén mutatja az egyre terebélyesebb rozmaringot is. Az unokatestvérekkel gilisztakereső-versenyt rendeznek, a cseresznyeszüretet pedig azért imádják, mert jó magasra lehet mászni a létrán, és még a fülükről is lóghat a friss, finom gyümölcs. Ezek az életképek néhány generációval ezelőtt még teljesen átlagosnak, megszokottnak számítottak – napjainkban azonban már külön öröm, ha sikerül valahogy kicsalogatni a gyerekeket a képernyő mögül. Az elmúlt évtizedekben annyit változott a világ, hogy a rohanó hétköznapoknak egyre kevésbé része a kertgondozás, és a digitális eszközök térhódításával a természetben töltött idő is lerövidült. Vidéken valamivel jobb a helyzet, ám miután a gazdálkodás már nem létszükséglet, így a kertművelés ott is jelentősen háttérbe szorult. Az agglomerációs településeken is gyakran térkövezett, gyepszőnyeggel és formára nyírt sövénnyel ellátott látványkertekkel találkozhatunk. „Annyira eltávolodtunk a természettől, hogy a környezeti nevelés a mai gyerekek életében sajnos már hiányként jelenik meg. Pedig a kertészkedés nemcsak hasznos időtöltés, hanem a gyermekek fejlődését és a tanulást is komplex módon támogatja ” – mondja Balogh-Oláh Eszter gyógypedagógus. Az egyik legfontosabb hatása az idegrendszeri érés segítése, különösen az érzékszervi integráció területén. A különböző ingerek – például az eltérő felületek tapintása, illatok felismerése vagy hangok megkülönböztetése – segítik az agyat abban, hogy hatékonyabban szervezze és értelmezze az érzékszervi információkat. Ezért kimondottan hasznos sajátos nevelési igényű gyerekeknél, például érzékszervi feldolgozási nehézségek esetén. Mindemellett fejlődik a kognitív működés is: a gyerekek tapasztalati úton tanulnak, megfigyelnek, összehasonlítanak, következtetéseket vonnak le. A felelősségvállalást is megtanulják, hiszen a növények gondozása rendszerességet és odafigyelést igényel. „A vidéki élet lehetőséget teremtett arra, hogy megtaláljam önmagamat” Nem véletlen, hogy a kertpedagógia ( garden-based learning ) nemzetközi szinten is hangsúlyossá vált az utóbbi években. Ebben a módszerben a tanulás élményszerű és tapasztalati alapú, a kert – legyen az óvoda- vagy iskolaudvar – egyfajta „élő tanteremként” működik, ahol egyszerre jelenik meg a természettudományos megismerés, a környezeti nevelés, valamint a szociális és érzelmi fejlődés támogatása. A kertpedagógia segít megérteni az ökológiai összefüggéseket, az élelmiszer-termelés folyamatát, és hozzájárul a fenntarthatósági szemlélet kialakulásához is. „ Figyelem, türelem, érzelmi intelligencia, finommotorika, nagymozgások, szem-kéz koordináció – ezeket mind fejleszti a kerti munka és a természetben töltött idő” – mondja Balogh-Oláh Eszter gyógypedagógus, aki nemcsak tanulja a kertpedagógiát , hanem munkája során a komplex korai fejlesztéssel is összekapcsolta. Célja a különböző képességprofilú gyermekek élmény alapú, természetközeli fejlesztése, amihez hozzájárul többek között a szenzoros kert, a mezítlábas tanösvény, vagy a szabadtéren, természetes anyagokkal végzett kiscsoportos foglalkozások. „ A szegedi Odú Központban korai fejlesztéssel foglalkozunk, különböző képességprofilú, sajátos nevelési igényű és korai gondozott státuszú gyermekeket látunk el, jellemzően újszülött kortól hároméves korig. Itt a korai fejlesztés részeként a kollégákkal együtt tematikus foglalkozásokat, kirándulásokat is szervezünk, amelyek egy-egy természeti témát, vagy az évszakok változását dolgozzák fel, miközben a gyerekek rácsodálkozhatnak arra, hogy milyen sokféle módon, és hány érzékelési csatornán kapcsolódhatunk a minket körülvevő világhoz” – mondja a szakértő, aki szerint a kertpedagógia minden korosztály számára előnyös, hiszen tapasztalati úton kínál fejlődési lehetőséget. „ A pici gyerekek először megismerik az élőlényeket - a különféle növényeket, bogarakat -, és láthatják, hogy ők is változnak, fejlődnek, növekednek, valamint róluk is gondoskodni kell. Az érzékszerveken keresztül szerzett információk is nagyon lényegesek. Ilyen a különböző textúrák tapintása, az eltérő színű és formájú növények látványa, a természet hangjainak megfigyelése a madárcsicsergéstől az esőkopogásig, a fűszernövények illata, a friss, kerti zöldségek ízlelése – ezek mind nagyon fontosak az idegrendszeri érés szempontjából, és a szenzoros integrációt segítik. A közösségi kertek titkai: Így hozza össze a városi embereket a természet ereje Az óvodásokkal, kisiskolásokkal már lehet rovarhotelt készíteni, virágot ültetni, magaságyást gondozni, és egy rendszerbe foglalni mindezt: megismertetni őket a természet körforgásával, az évszakok változásával. A nagyobb iskolások pedig komolyabb feladatot is kaphatnak, az osztályoknak lehet egy-egy saját ágyása, amit ők gondoznak csapatmunkában, majd együtt szüretelhetik le az érett terméseket. Közben megtapasztalják, hogy mennyi erőfeszítéssel jár a növénytermesztés, fejlődik a türelmük, kitartásuk. Ahogyan megtanulnak figyelni a növények igényeire, sokat változik az érzelmi intelligenciájuk, ami az emberi kapcsolataikra is kihat” – mondja a szakértő. Ahhoz, hogy a gyerekeket a természetből jövő ingerekkel megismertessük, nem kell feltétlenül saját udvar, ezt nagyon egyszerűen és nagyon kicsiben is el lehet kezdeni. „ Ha sétálni megyünk a közeli parkba, akkor kitalálhatunk játékos feladatokat, mint például a ’kincskeresés’, amikor különféle terméseket, botokat vagy leveleket gyűjtünk, melyek eltérő tapintásúak, színűek és formájúak. Ezekből hazaérve készíthetünk egy szenzoros tálat, amit később is elővehetünk. ’Szenzoros kertet’ akár az erkélyen néhány balkonládában, vagy az ablakpárkányon is kialakíthatunk. A lényeg, hogy ez egy tudatosan megtervezett, aktív, megtapasztalható környezet legyen, ahol minden érzékszerv szerepet kap. Az ültetést a gyermekkel közösen végezzük, hiszen már ez a tevékenység is fejleszti a finommotorikát és a koncentrációt, az észlelés és érzékelés számos területét. Tegyünk a cserepekbe, balkonládába színpompás virágokat, illatos fűszernövényeket, ízletes eper vagy paradicsom palántát, és helyezzünk fakérget, köveket a növények köré” – javasolja a szakértő. Ez a tevékenység, és az így kialakított környezet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is kedvező lesz. Egy növényekkel teli, zöld otthon ugyanis hatékonyan hozzájárul a mindennapi feszültségek oldásához és a mentális egészség megőrzéséhez. A természetes ingerek a felnőttek esetében is segítik az idegrendszer megnyugvását, csökkentik a stresszt és szorongást , valamint támogatják a figyelem helyreállítását. Nem véletlen, hogy a kertterápiát világszerte alkalmazzák az Alzheimer-kór és más demenciák esetén, mert javítja a közérzetet és támogathatja a kognitív funkciókat. „Édesanyaként magam is tudom, hogy a hétköznapokon nehéz ezekre időt szakítani, viszont a rendszeresség sokat segít. Elég, ha 15-20 percet foglalkozunk a növényekkel, de ezt tudatosan tervezzük be a napjainkba. Ráadásul ez egy olyan minőségi időtöltés, aminek a szülő-gyerek kapcsolatra is pozitív hatása van” – mondja Balogh-Oláh Eszter, aki szerint egyéb kreatív dolgokat is ki lehet találni, ha a környezeti nevelést fontosnak tartjuk. „ Például egy szülinapi zsúron vagy baráti összejövetelen a gyerekek festhetnek virágcserepeket, majd ültethetnek bele növényeket, ami egyszerre lesz élmény, játék és egy emlék, amit hazavihetnek magukkal.” Sárban játszás, egy ágyban alvás: ezek a legmegosztóbb nevelési kérdések? Mindamellett, hogy a szegedi Odú Központban az élmény alapú, természetközeli fejlesztés fontos szerepet kap, az intézményben a gyerekek egy másik nagyszerű újítással is találkozhatnak. Nemrégiben elkészült ugyanis a mezítlábas ösvény, ami hamar a kicsik kedvencévé vált. „ Az ösvény szélét téglával raktuk ki, hogy stabil legyen, és a sétányt több egyforma részre osztottuk. Minden területen más-más természetes anyagot helyeztünk el, pl. különböző méretű kavicsokat, fakérget, homokot, fahasábokat. Az ösvény elején le kell venni a cipőt, és mezítláb kell végigsétálni rajta a gyerekeknek. Ilyenkor a kicsik rengeteg taktilis ingert kapnak, ráadásul a mezítlábazás a láb fejlődéséhez is hozzájárul, és segít az egészséges járás kialakításában ” – mondja a gyógypedagógus, aki szerint fontos lenne, hogy minél többször járjunk mezítláb, akár otthon, a közeli parkban, vagy bárhol a természetben, ahol erre biztonságos módon lehetőség nyílik. A mezítláb járás ugyanis visszavezeti a testet a természetes működéséhez: erősíti a láb izmait, javítja az egyensúlyt, és újraéleszti azt az érzékelést, amit a cipőviselés letompít. A talp érintkezése a talajjal gazdag ingereket ad az idegrendszernek, ami nemcsak a mozgáskoordinációt, hanem a testtudatot is fejleszti. A mezítlábas ösvények ezt az élményt még izgalmasabbá teszik azzal, hogy különféle felületeken vezetnek végig. „ Akár otthon a lakásban is kialakíthatunk hasonlót. Készítsünk kartondobozokból kis tálcákat, majd ezeket töltsük meg pl. babbal, rizzsel, termésekkel, kavicsokkal vagy puha levelekkel. Engedjük, hogy a gyerekek, járkáljanak benne vagy kézzel turkálják, a lényeg a különféle textúrák érzékszervi megtapasztalása.” Nem kell tehát nagy udvar vagy sok idő ahhoz, hogy kapcsolódjunk a természethez – elég, ha teret adunk a kíváncsiságnak, a tapasztalásnak és a közös jelenlétnek. Ezek az egyszerű élmények nemcsak az idegrendszeri fejlődés fontos segítői, hanem abban is támogatják a gyerekeket, hogy természetes módon ismerkedjenek meg azzal a világgal, amelynek mi magunk is részei vagyunk. Így kialakulhat bennük a mélyebb figyelem, a felelősség és a természetközeli szemlélet, amelyre a mai digitalizált világban hihetetlenül nagy szükség van.