● news.bsdnet.hu

Midőn ezt írom, egy turbina még működik. Kedd hajnalban drámai hangon posztolta a miniszterelnök, hogy fél kettő körül pár milliméterre jártunk a paksi atomerőmű teljes lekapcsolásától. Ám akkor valami csoda történhetett, mert mire felébredt az ország, két centit emelkedett a Duna vízszintje. Ennek örömére az önmagát alakító filmszínészünk elviharzott Paksra. Állítólag azért, hogy megköszönje a szakemberek áldozatos munkáját, és csak az ellenzéki rosszindulat mondatja sokunkkal, hogy azt a látszatot akarta kelteni, nélküle mindez nem jöhetett volna létre. Mindenesetre abból, amit eddig Paksról összehordott, nem lehet kihámozni, mi a helyzet. Órákat képes úgy beszélni aszályról, kánikuláról, energiaválságról, hogy tulajdonképpen nem mond semmit. A szájából ömlő szózuhatag elsodor mellőle szóvivőt, minisztert, szakértőt, és egyedül küzd az elemekkel, a nemzeti összefogásra képtelen árampazarlókkal, a mértékletességre képtelen fideszes vízpocsékolókkal, a semmire fel nem készülő előző kormánnyal és az egész vészhelyzetet a nyakunkra hozó Orbán Viktorral. Ő már hétvégén bezárta Paksot, olyan fenyegetően, hogy sokan úgy gondoltuk, soha többé nem akarja újraindítani. Valaki szólhatott neki, hogy ez nem túl szerencsés az egyre szűkülő európai kínálat mellett, ezért kedden már csak egy hónapos leállással riogatott. Végül is Paks teljes kapacitásának kiesése jó teszt lett volna arra, összeomlik-e a térség áramellátása, és ha nem, büszkén jelenthette volna Ursulának és Weber nagyúrnak, hogy mi – túlteljesítve minden ránk tukmált idióta előírást – az orosz gáz és kőolaj mellett a nukleáris fűtőanyagról is leváltunk egy laza mozdulattal. De erről sem tudtunk meg ez idáig semmit. Most állítólag közösen imádkozunk a mindenhez is értő miniszterelnökkel a lapunk megjelenésének idejére jósolt eső megérkeztéért. A lakájmédia pedig időutazásra hív, félelmetes eredetiséggel idézve fel a kommunista diktatúra filmhíradóinak hangulatát: A rendkívüli hőség, az aszály és az ezekhez kapcsolódó vízügyi, valamint energetikai intézkedések az elmúlt napokban a közélet meghatározó témáivá váltak, miközben milliók követik figyelemmel Magyar Péter miniszterelnök rendszeres videós bejelentkezéseit. A kormányfő szinte folyamatosan úton van, és az ország különböző pontjairól jelentkezik be, hogy ismertesse a legfrissebb fejleményeket. Így számol be a paksi túráról valami Liner nevű portál, de természetesen a Tisza-propagandán kívül az ő tudósításukból sem derül ki semmi a helyzet súlyosságáról és a kezelés módjáról, inkább azt domborítják ki, hogy már közel ötmillióan nézték meg a kormányfő legújabb performanszát a közösségi médiában. De vagyunk itt pár millióan, akik szerint az, hogy a miniszterelnök összevissza rohangál, majd kisvideókat gyárt az ámokfutásáról, még nem válságkezelés. Ugyanakkor irigykedve nézzük a románokat, akik sziklát robbantanak, kövekkel rakott uszályokat süllyesztenek, így terelik az atomerőművükhöz a Duna vizét. Fico is csak annyit mond, Szlovákiá­ban olyan, mint nálunk, soha elő nem fordulhat, majd a rossznyelvek szerint intézkedett, hogy Bősről több víz jöjjön át legalább két centivel. Közben pedig azt kell hallgatnunk, hogy a melegtől önuralmát vesztett Magyar Péter Mészáros Lőrinc cégeit vegzálja, azt hazudva, nem vesznek részt az önkéntes energiakorlátozásban. Pedig az elsők között jelentették be vállalásukat. Egy válsághelyzetben a pártpolitikai csatározásokat fel kell váltania a nemzeti összefogásnak, mondta hétfőn a miniszterelnök, majd két órán keresztül gyalázta, sértegette az ellenzéki frakcióvezetőket és pártjai­kat a Sándor-palotában. Azt is mondta, aki ilyen helyzetben dezinformációkat terjeszt, zavart kelt, akadályozza a védekezést, pánikot kelt, az nem azt teszi, amiért a választók megválasztották. Istenem, szólna neki valaki, hogy ez rá is vonatkozik?