● news.bsdnet.hu

Kétszer is hajszálon múlt, hogy Halmaiék kezében maradhatott az édesapa által a rendszerváltás óta építgetett fűszergyártó családi vállalkozás. Eleinte csak Halmai Zoltán látta meg a lehetőséget Bogyiszlón az üres és gazos paprikamalomban, majd berobbant a húsiparba. Egyik lánya, Judit a gasztró vonalon és különleges kávéfűszereivel találta meg magát a cégben. Még többet olvasnál családi vállalkozásokról? Elindult a Forbes legújabb hírlevele, a családi vállalatokkal foglalkozó Forbes Family Business, amire itt iratkozhatsz fel! Miért szeretnénk rájuk irányítani a figyelmet? Mert nincs jól működő gazdaság erős családi cégek nélkül. „Élénken él az emlékeimben az őszi fűszerpaprika-szezon, transzban és lázban égett mindenki. Tudtuk, hogy apa imádja csinálni, rengeteget utazik és dolgozik” – mondja Halmai Judit, a fűszercsomagoló és -gyártó Eximpo Kft. egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Ő és ikerhúga, Eszter gimnazisták voltak, bátyjuk, az ifjabbik Zoltán egyetemista, amikor nem sokkal a rendszerváltás után édesapjuk megvette Bogyiszlón az öreg paprikamalmot. Az 1938-ban a Hangya Szövetkezet által épített fagerendás téglaépületek túlélték a magyar történelem egyik legsúlyosabb dunai árvizét, az 1956. márciusi jegeset is. Halmaiék cége máig itt működik, ragaszkodnak a helyhez, mondja Zoltán, Judit édesapja, az alapító. A földszint és az emelet között a lépcsőházban két-három embernyi magasságban egy vonal és tábla emlékeztet a március 15-i rekordvízszintre. Ebben a háromszintes épületben darálják és őrlik a fűszerpaprikát, a felső szinten beleívódott a padlóba a paprika vörös színe. Megépülésekor a malom Tolna megye és a tágabb környék legmodernebb paprikamalma volt. Ekkorra már működött Szegeden a később Ausztriában fűszerdinasztiáját továbbvivő Kotányi János 1881-ben megnyitott paprikamalma, de hatalmas termőterületeivel Bogyiszló is fűszerpaprika-nagyhatalom volt. A szedési és öntözési nehézségek miatt ma már csak háztáji gazdálkodásban van fűszerpaprika, de a bogyiszlói étkezési paprikák, például az almapaprika máig híresek. Olyannyira, hogy az almapaprika miatt Zoltánt pár éve még Kotányi nagymama is felhívta, hogy az unokája Budapesten kóstolta, és imádta, kellene nekik indulásképp röpke háromkamionnyi. Ennyi sajnos már nem terem, így ebből nem lett üzlet, „csak” egy kiadós dicséret Ausztria legnagyobb fűszergyárosaitól. Erről szól még a cikk Honnan szerzik be a fűszerpaprikát, és mit gondolnak a kínai paprikáról? Mit mondtak a gyerekek, amikor Zoltán először kérdezte meg őket, át szeretnék-e majd venni a családi céget? Hogyan változott meg a családfő kötődése a céghez, miután életmentő műtéten esett át? Mi hozta el Judit fordulatát, és milyen újításokat vezetett be? Bogyiszló, a fehérbors-nagyhatalom „Úgy, hogy közöltem vele, hogy megvettem” – válaszolja a mérnök-közgazdász Zoltán nevetve arra a kérdésre, hogyan tudta rábeszélni a feleségét a régi paprikamalomra. Akkoriban Szekszárdon éltek, és a családi legendárium szerint Judit édesanyja sírógörcsöt kapott a gyomos telek és a lerobbant épület láttán, amikor a férjével először jött el Bogyiszlóra a malomhoz. „Én meg azt láttam, hogy vannak hatalmas üres termek, egy vödör malterral ki lehet javítani a hibákat, partvissal szépen kimeszeljük, és máris van egy vakító fehér helyiségem.” „Apukám beleálmodta a birodalmat” – mondja Judit. Az önkormányzat tulajdonában lévő céget Zoltán és egy barátja vették meg a csőd elől 1992-ben, az üres paprikamalom – korábban a Paksi Konzervgyárhoz tartozott, és a rendszerváltáskor széthordták a berendezést – a csomag része volt. A fűszerpaprika gyártásához szükséges gépeket hely hiányában nem is tudták egymás mellé tenni, így Zoltán gépészmérnöki tudását hasznosítva függőlegesen terjeszkedtek. Zoltán korábban is fűszerekkel foglalkozott, mert megkereste a legnagyobb európai fűszerkereskedő, az osztrák Moguntia magyarországi képviselője azzal, hogy tudják, hogy van külkereskedelmi joga (az Eximpo név is innen jön), vállalna-e fűszerimportot Ausztriából. A cég így szépen növekedni kezdett, a nagy belépő pedig az volt, amikor a Pick Szegednek lettek a beszállítói, mástól ugyanis a Pick nem tudta beszerezni a nekik nélkülözhetetlen fehérborsot. Székesfehérvár, Pécs, Szeged – Zoltán felsorol még vagy egy tucat magyarországi húsipari központot. „És egyiknek sem volt borsa, de Zoltán bácsinak volt” – idézi fel. Eleinte húsipari cégek fűszerellátására szakosodtak, a piac pedig pörgött, mert ezek látták el húsipari termékekkel a 300 milliós szovjet piacot. „Ha nem volt pénzük, olajjal vagy gázzal fizettek. Kell ennél jobb?” Ekkoriban húszan dolgoztak a cégnél, kamionok jöttek-mentek a telephelyükön, a kamionsúlymérő még látható az egyik épület előtt. Zoltán már akkor beleálmodta a birodalmat a malomba, amikor még a családja sem hitt benne. Fotó: Ránki Dániel Az Eximpo több mint harminc éve szállít fűszereket a Gyulai Húskombinátnak is, itt a bekerüléshez komoly pályázaton és színteszten verték meg a szegedi paprikát csemege és csípős kategóriában is. „Mentem Dömsödtől Bajáig a Duna vonalán: Harta, Miske, Dusnok, aztán Baja után Hercegszántó, majd beljebb az Alföld felé Mélykút, Szeged környékéig.” Zoltán rengeteget utazott, hogy a környék legjobb termelőivel szerződhessenek, felesége, Judit pedig a stabil otthoni hátteret biztosította. Saját termesztésük nincs, de amit lehet, itthonról szereznek be, bár van kínai paprikájuk is, mert van alacsonyabb árfekvésű fűszereket kereső megrendelőjük. A 90-es évek közepére a másik, kisebb épületben elindult a csomagolás is, miután Zoltán egy megszűnt ausztriai gyárból megvásárolt néhány csomagológépet. Az osztrák partner mesterszakácsától kapott pár fűszerkeverék-receptúrát, utóbbiakra szintén gyorsan nagy kereslet lett itthon. Zoltán hátrébb lép „Idehívtam a három gyereket, hogy ha én beruházok, az hosszabb távon térül meg, mit szólnak hozzá, mik a terveik. Magas ívben lesajnált mind a három” – mondja Zoltán, de Judit közbeveti, hogy ez nem teljesen így volt. Bátyjuk közgazdász-jogász, korábban két évig dolgozott a cégben, és segített bevezetni az ISO minőségirányítási rendszert, de aztán továbbment, jelenleg compliance igazgató az ING Banknál. Judit, és ikertestvére, Eszter a Külkereskedelmi Főiskolára jártak, inkább Budapesthez kötődtek, és az akkori húsipari fókusz nem keltette fel eléggé az érdeklődésüket. A – jó kondíciókkal, állami támogatással tervezett – beruházás így elmaradt, a már engedélyezett tervek azóta is az irattárban pihennek, de Judit azt reméli, hogy az uniós pályázati lehetőségek később akár lehetővé is tehetik a fejlesztéseket. „Tudtam, hogy fiatalok, jogosan bízhattak benne, hogy Pesten több lehetőségük van. Ha valaki nem akarja csinálni, mert nem érez benne valamit, azt nem kell erőltetni” – mondja az édesapa. Vagyis nem okozott neki csalódást, hogy akkoriban egyik gyerek sem akart beszállni a cégbe. Juditot 2010 körül, amikor egyébként is végigfutott az országon egy gasztroforradalom, egyszer csak megtalálták a fűszerek. Addigra Eszter és ő is édesanya lett, közelebb került hozzájuk a főzés, a fűszerek világa. „Apa teremtő, én meg újító, fejlesztő típus vagyok” – mondja Judit. Leültek az apjukkal, hogy lennének ötleteik a cég gasztroüzletágának és B2B kapcsolatrendszereinek kiépítésére. Juditot vitte a lelkesedés, bár akkor még kevés üzleti tapasztalata volt, mert a külkerdiploma után kommunikációs területen dolgozott (később ennek is nagy hasznát vette). Zoltánnal összerakták a portfóliót, kiszélesítették a termékskálákat, a kiszereléseket, új gyártási technológiák és beszerzési vonalak születtek, hiszen a húsipar mást igényelt, mint ez az új irány. 2010-ben így született meg az Eximpo új üzletága. A Fűszerbár fő profilja a fűszerpaprika, a monofűszerek és a saját know-how alapján gyártott fűszerkeverékek csomagolása és forgalmazása. Húsipari vállalatok, éttermek, szállodák, üzemek, közétkeztetők, édességgyártó cégek, kis- és nagykereskedések is vannak az ügyfeleik között, például a Don Pepe hálózat, az Egészségkonyha, az Interfood, a Melódin hálózat, az Ázsia Bt., a Kolping Alsópáhok, a Hotel Európa Fit, a Govinda Étterem, a Svábhús vagy a Profi Hentes webáruház. Nemrég munkatársaiknak is elmondták, hogy Zoltán hátrébb lép, Judithoz forduljanak a jövőben. Zoltán azért szinte naponta kimegy a telephelyre, Judit Budapestről ingázik, és legalább heti két napot Bogyiszlón dolgozik. „Ez az első év, hogy arra kértem apát, elsősorban egyfajta erős mentorként, szupervizorként felügyelje a munkánkat. Adjon át sok kisebb feladatot is, és csak figyeljen, támogasson” – mondja Judit. „Ha bármi történne velem, a lányom simán tudná vinni a boltot” – így Zoltán. 2026 az első év, amikor Judit már gyakorlatilag teljesen átvette a cég vezetését. Fotó: Ránki Dániel/ Forbes Hajszálon múlt Az előbbi mondat nem véletlen, bő tíz éve Zoltánnak váratlanul életmentő műtéten kellett átesnie hasi aneurizma miatt. „Nem voltunk rá felkészülve. Halhatatlannak gondolta magát, és mi is őt. Nagyon súlyos helyzet volt” – mondja Judit. Zoltán a kórházi ágyon átértékelte az életét, és azzal is számot vetett, hogyan támogathatná feleségét és három gyermekét, ha mondjuk eladná a céget. Bár Judit és az elején Eszter vitték a gasztro vonalat a Fűszerbárral, Judit azt mondja, akkor még olyan szemléletben élt, hogy ő az édesapja cégében dolgozik, csak fél lábbal volt benne a cég ügyeiben. 2018-ban ebben a helyzetben jelentkezett egy komoly izraeli vevő, és a család elkezdte átgondolni a cég eladásának lehetőségét. Hosszas tárgyalások után a vevő végül támogatási-finanszírozási problémák miatt visszalépett, majd a covid is berobbant. „Az én áttörésemet a covid nyara hozta meg – mondja Judit. – Mindentől függetlenül összeállt bennem a vízió, hogyan tudnám elképzelni magam a cégben.” Átgondolta, mi lenne az az irány, amihez nagyon lenne kedve, amit igazán a magáénak érezne, hogyan alakítaná a portfóliót, és építene brandet. Kocsiba pattant, és elment a szüleihez Szekszárdra. „Bekopogtam, és mondtam, hogy nem adjuk el a céget, mert én ebben látom a jövőmet. Főzzünk egy kávét – nekünk ez a családi rituálé nagyon fontos –, és mondom a terveimet.” Zoltán örült, de Judit csak a számok átnézése után kapott szabad utat.  Judit 2010 óta részben már a cégben dolgozott, de utána tíz évvel találta meg benne igazán magát. Fotó: Ránki Dániel/Forbes „Engem ez a cég megvárt – mondja Judit. – Megvárta, amíg beleérek, és át tudom venni a vezetését.”  „Örültem – így Zoltán –, mert csak-csak életem jelentős része volt ennek a felépítése, láttam is benne fantáziát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar összeomlanak a húsipari cégek.” Az új piaci helyzet azért nem rázta meg az Eximpot, mert addigra felfejlődött a nagykereskedelem, és Judit is hozta az ötleteit, elkezdtek a piaci igényeket és trendeket szem előtt tartva fűszerkeverékeket fejleszteni. Ma több mint 120 féle van. 2020-ban a covid farvizén a kiskereskedelmi webshop is elindult erős kínálattal és saját fűszerdizájnos ajándék verziókkal.  Sok étterem, delikátesz és cég is megtalálta őket, innen nőtt ki a csomagolásmentes-üzletáguk is. Eladási volument tekintve még mindig a fűszerpaprika vezet, utána jön a nagyker a fűszerkeverékekkel, ezekből egyedi megrendelésre is fejlesztenek. A hagyományos ízvilágok mellé behozták a modernebb és nemzetközi trendeket, fűszereket, legalább százféle monofűszerrel dolgoznak. Harminchat év alatt a cég mindig nyereséges volt, partnert csak úgy vesztettek, ha megszűnt az adott cég, mondja büszkén Judit. Rózsaszirom, ginzeng, fahéjvirág Legújabb fejlesztése a kávéfűszer-üzletág, a My Spicy Cup, a gyártásra külön kis üzemet rendeztek be Bogyiszlón. Allergén- és mindenmentesen állítják elő a fűszerek és virágok alkotta, kávéba szánt egyedülálló keverékeket. Judit erre külön céget alapított üzlettársával, Podpácz Dorottyával. Legnagyobb partnerük a Shell magyarországi leánycége: minden hazai Shell benzinkúton kapható a külön nekik fejlesztett kávéfűszerrel feldobott kávé, a Spicyccino. „Sokat jelent, hogy a Shell bizalmat szavazott ennek a teljesen új italkategóriának” – mondja Judit hozzátéve, hogy gőzerővel zajlik a márka horeca szektort célzó értékesítése. A HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség támogatásával „Egy csészényi kultúra” néven országok gasztronómiáját bemutató specifikus kávéfűszereket is fejlesztenek – jelenleg a magyar, az olasz és a ciprusi keverék kapható –, ezekkel is elkezdtek külföldi kávézókban terjeszkedni, mondja Dorottya. „Egy csészényi kultúra” néven országok gasztronómiáját bemutató specifikus kávéfűszereket is fejlesztenek. A Dolce Flavore az olasz verzió. Fotó: Ránki Dániel/Forbes Ő tíz éve Csillaghegyi Megálló néven nyitott kávézót (Forbes, 2021/9), ami egyben a My Spicy Cup fűszereivel ízesített kávék bemutatóhelye. Sokáig ellenálltak, hogy ízesítsék azt a prémium kávét, amivel dolgoznak, főleg nem szerették volna cukros, adalékanyagos szirupokkal felönteni. A vendégek ugyanakkor keresték az új ízeket, így miután Dorottya találkozott Judittal, először az igazi vaníliával ízesített kávéval kezdtek kísérletezni úgy, hogy a már lefőzött kávéba tették a fűszereket, mert így bomlik ki legjobban az íze. Míg klasszikusan – például az arab világban – monofűszerekkel ízesítették a kávékat, a My Spicy Cup abban is újat hozott, hogy keverékeket fejlesztettek ki, ezek száz százalékban természetesek, és azt mondják, élettani hatásuk, például antioxidáns-tartalmuk is kedvező. „Judit édesapja sokat segített az indulásban – mondja Dorottya –, a fűszerkeverékekben Halmaiék tudása jól egészítette ki kávés szakértelmünket.” „Nem feltétlenül könnyű apával dolgozni, mert megvannak a maga elképzelései, de az utóbbi tizenöt évben kiderült, mennyire hasonlók vagyunk egy csomó mindenben. Meg is beszéltük, hogy oda-vissza látjuk magunkat a másikban. Voltak bőven összeszólalkozások, de azok előbbre vittek” – mondja Judit. „Már nincsenek olyan nagy vitáink, mint régen. Én már csak azt csinálom, ami jólesik.” Zoltán is megszokta, hogy Judit jön mindenféle új dologgal. „A legnagyobb különbség közöttünk a kávéfűszerek kapcsán volt, ez apától nagyon távol áll, én meg jöttem, hogy ki kéne keverni tíz gramm rózsaszirmot, öt gramm ginzenggel és fahéjvirággal” – nevet Judit. Zoltán meg – akit azért az eladási számok és a Shell partnersége meggyőzött – rávágja: „Hát igen, nekem elég a Nescafé!”