● news.bsdnet.hu

Rubint Réka hónapok óta példát mutat kitartásból és pozitív hozzáállásból. Miután tavasszal nyilvánosan beszélt arról, hogy rosszindulatú daganattal küzd, egy ország kezdte el figyelemmel követni a gyógyulásáért vívott harcát. A Fókusznak adott interjújában most arról mesélt, hogyan érzi magát, hol tart a kezelésekben, és mi ad neki erőt a legnehezebb pillanatokban is. Rubint Réka szerint a hozzáállás rengeteget számít , ezért is kapaszkodik egy olyan gondolatba, amelyet Rafael Nadaltól hallott. „Rafael Nadal mondta azt, hogy ha van egy utolsó esélyed, akkor van esélyed a győzelemre is” – kezdte Réka. A fitneszedző elárulta, hogy június elején újabb komoly beavatkozáson esett át, miután a korábban diagnosztizált daganatos betegsége áttétet adott. „Jelenleg ott tartok a gyógyulásban, hogy június 1-én egy műtéti beavatkozáson estem át a májamat illetően, mert az alapdaganat, ami a mediastinumban volt, amit négy évvel ezelőtt diagnosztizáltak rosszindulatú daganatként, ez áttétet csinált a tüdőbe, illetve később a májba.” A következő kontrollvizsgálatok eredményeire még várnia kell, de azt mondja, az elmúlt négy év megtanította arra, hogy a gyógyulás nem sprint, hanem hosszú folyamat. Most abban az állapotban vagyok, amire megtanított az elmúlt négy év, türelmesen várni. Sem a várakozás, sem a türelem nem volt jelen a szótáramban. Na, most ez a feladat vagy betegség, ez megtanított arra, hogy türelmesnek kell lenni, várni kell. Meg kell várni az adott terápiának, az adott kezeléseknek a hatását, úgyhogy majd részletesebben szeptember második felében fogok tudni beszámolni. Egy biztos, hogy határozottan érzem, hogy jó úton vagyok. Mert mind fizikálisan, mind energetikailag érzem, hogy egyre erősebb vagyok. Azt szoktam mondani mindig Norbinak, hogy: Kicsim, jön belém vissza a Réka energia. Áprilisban azért döntött úgy, hogy a nyilvánosság elé áll a betegségével, mert a kezelések miatt kihullott a haja, így már nem szerette volna tovább titkolni, min megy keresztül. Azóta rengetegen írnak neki biztató üzeneteket. „Nagyon sok olyan pozitív üzenetet kapok, akik már gyógyultak. Rengeteg üzenetet kapok, és van, hogy csak egy szívecskével válaszolok, de most így szeretném jelezni, hogy nagyon-nagyon sokat jelent.” Persze a rosszindulatú kommentek sem kerülik el. Sokan megkérdőjelezik a betegségét, mert szerintük túl jó formában van. „Olvasok ilyen kommenteket is, hogy kemoterapia után nem így kellene lenned, rosszul kellene lenned, de ne felejtsük el, hogy kemoterapia és kemoterapia között is van különbség. Minden kemoterapiának és minden egyénnek más a mellékhatása, és más ahogyan egy egyén, egy személy erre reagál.” Viszont azok az emberek, akik azt mondják, hogy nem vagyok beteg, azt elfelejtik, hogy én ezt a feladatot négy évvel ezelőtt kaptam. A négy évvel ezelőtti állapotomhoz képest én fényévnyire jobban vagyok. Szóval ők csak azt látják, hogy április és augusztus között én egyre-egyre jobban épülök fel. De hát ez a cél. Réka azt sem titkolja, hogy az elmúlt évek során voltak olyan pillanatok, amikor egy-egy rossz vizsgálati eredmény lelkileg nagyon megviselte. Éppen ezért a fizikai kezelések mellett a mentális egészségére is nagy hangsúlyt fektet. „Természetesen én is kaptam olyan köztes eredményeket a kezembe, amikor összeomolhattam volna, amikor láttuk, hogy például annak a kezelésnek, amitől kihullott a hajam, nem pozitív, hanem negatív eredménye lett. Tehát mondhatni azt, hogy szinte semmit nem ért. Tehát voltak itt köztes olyan eredmények, amik lelkileg nagyon-nagyon megviseltek volna akkor, ha közben nem járnék terapeutához, légzésterapeutához, hangtálra, és a többi. Tehát közben mentálisan nagyon-nagyon sok időt és energiát fordítok arra, hogy amikor kapok esetleg egy nem túl jó eredményt, akkor ne zuhanjak be.” A betegség lelki terhéről is őszintén beszélt. Aki ebben nincs benne, az nem is tudja, hogy ez iszonyú megterhelő. Minden éjszaka, amikor kimegyek a mosdóba, akkor mindig arra gondolok, hogy ezt álmodom, hogy ez velem történik. És hogy milyen jó lenne ebből az álomból felébredni, hát bízom benne, hogy hamarosan eljön ennek is az ideje. Ma már úgy érzi, a nyilvánosság előtt vállalt küzdelmének küldetése is van: szeretne erőt adni azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. „Nekem ez annyi erőt, energiát ad, a lételemem segíteni. Azokat a dolgokat, amik nálam működnek, nyilván csak azt tudom megosztani tapasztalatként azokkal, akik hozzám fordulnak segítségért. A célom az, hogy ha teljesen meggyógyultam, és hiszem, hogy a Jóisten fogja a kezem, és ezen az úton vezet, akkor mindenkinek tudjak segíteni.” Néhány hete ünnepelte a 48. születésnapját, amelyet családja egy horvátországi hajóúttal tett emlékezetessé, később pedig Rubint Réka lányával, Larával Olaszországba is ellátogatott. Mint mondja, a betegsége óta minden együtt töltött pillanat felbecsülhetetlen értéket képvisel. Amikor az embert megkörnyékezi a halál szele, akkor minden pillanatot százszor jobban értékelsz. Nekem nagyon fontos az, hogy a családommal sok időt töltsek. Ez az elmúlt időszak, ez még jobban felértékelte ezeket a pillanatokat. Úgyhogy hát gondolhatod, hogy mit kívántam a születésnapi gyertyámat elfújva… Bízom benne, hogy a Jóisten megadja nekem még az időt. Bár ezen a nyáron először nem vállalt munkát, a mozgásról nem mondott le. A futást egyelőre kerékpározásra és úszásra cserélte, emellett új hobbikat is talált magának. „Soha nem hittem volna, hogy az, ami régen így ment, annak töredékét sem fogom tudni megcsinálni, de nem baj. Most csinálok helyette mást. Meditálok, főzök, imádok főzni. Nagyon keveset sütöttem, elkezdtem sütni. Tehát olyan dolgokat kezdtem el csinálni, amit korábban nem. Amikor Zalán vagy a nagyfiam, Norbi elmennek futni, akkor elkísérem őket biciklivel. Korábban nagyon keveset kerékpároztam, most a futást átváltottam kerékpárra. Elkezdtem úszni, tudtam és tudok úszni, de most elhatároztam, hogy hetente két-három alkalommal pont azért, hogy a tüdőkapacitásomat növeljem, elmegyek úszni, és ebben nagy segítő partnerem Zalán. Úgyhogy van, aki jön velem.” A végső célja pedig semmit sem változott: győztesként szeretne kijönni ebből a küzdelemből. Szoktam olvasni a különböző kommenteket, akik azt firtatják, hogy nem vagyok beteg. Amikor megkaptam négy évvel ezelőtt a diagnózist, akkor sem mondtam azt, hogy beteg vagyok, hanem azt mondtam, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldanom. Mindent meg fogok annak érdekében tenni, és most is ezt mondom, hogy győztesként jöjjek ki ebből. Soha nem fogom feladni.