● news.bsdnet.hu

A Missouri Egyetem kutatói olyan lila kukoricaváltozatokat vizsgálnak, amelyek a jövőben természetes alternatívát kínálhatnak a mesterséges élelmiszer-színezékekkel szemben. A fejlesztés különösen azért érdekes az élelmiszeripar számára, mert a növényi eredetű pigmentek egyik gyakori problémája a gyenge hő-, fény- és tárolási stabilitás. A Mizzou Mezőgazdasági, Élelmiszer- és Természeti Erőforrások Karának szakemberei olyan kukoricafajtákkal dolgoznak, amelyeket hagyományosan Dél-Amerikában termesztenek. A szemek intenzív lila árnyalatát antociánok adják, vagyis ugyanabba a természetes pigmentcsoportba tartozó vegyületek, amelyek például az áfonya, a vöröskáposzta és a szőlő színéért is felelősek. Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re , hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket. A kutatók figyelme elsősorban a kukoricaszem vékony külső rétegére, a perikarpiumra irányul. Ebben koncentrálódnak ugyanis a színért felelős antociánok. Pavel Somavat , a Missouri Egyetem mezőgazdasági és mérnöki karához is kapcsolódó kutató arra mutatott rá, hogy éppen ez a külső réteg rejti a lila kukorica szempontjából különösen értékes összetevőket. A mesterséges színezékekkel szemben az antociánok természetes eredetűek . Emellett antioxidáns tulajdonságú növényi vegyületek is, ezért az élelmiszeripari felhasználásuk nemcsak technológiai, hanem táplálkozástudományi szempontból is érdekes lehet. Az élelmiszergyártók számára régóta nehézséget jelent egyes szintetikus színezékek természetes eredetű alternatívákkal való kiváltása. A természetes pigmentek ugyanis sok esetben érzékenyek a hőre, a fényre és az oxigénre. Feldolgozás során emiatt részben lebomolhatnak, halványulhatnak, illetve változhat a színük. Ez komoly technológiai hátrány lehet olyan termékeknél, amelyek gyártása magas hőmérsékleten történik, vagy hosszabb eltarthatósági időt igényelnek. Az élelmiszeripari feldolgozás során egyes összetevőknek akár mintegy 121 Celsius-fokos hőterhelést is el kell viselniük, majd ezt követően heteken vagy hónapokon keresztül meg kell őrizniük elfogadható színüket és minőségüket. Lila kukorica – Fotó: pexels.com A Missouri Egyetem kutatócsoportja ezért kifejezetten azt vizsgálta, mennyire stabilak a lila kukoricából származó színanyagok olyan körülmények között, amelyek az élelmiszeriparban is gyakoriak. A kutatócsoport azt is vizsgálta, hogy élelmiszeripari felhasználásra alkalmas védőanyagokkal tovább lehet-e növelni a pigmentek stabilitását. Az eredmények szerint bizonyos vegyületeknél a megőrzött színtartalom közel 97 százalékos szintig emelkedett. Ez jelentős előrelépés lehet a természetes színezőanyagok gyakorlati felhasználása szempontjából. A védő technológia arra is lehetőséget adhat, hogy a lila kukorica pigmentjeiből olyan poralapú termékeket állítsanak elő, amelyek hosszabb ideig tárolhatók, könnyebben szállíthatók, és egyszerűbben adagolhatók az élelmiszeripari gyártás során. A természetes színezékek számára az italok különösen nehéz alkalmazási területet jelentenek. A savas közeg, a fényhatás és a hosszabb tárolási idő egyaránt gyorsíthatja a növényi eredetű pigmentek bomlását. A kutatók ezért italrendszerben is tesztelték a lila kukoricából származó színanyagokat. Az eredmények alapján ezek a pigmentek savas környezetben is megfelelő stabilitást mutattak. Hét hét hűtött tárolás után is csak csekély színveszteséget figyeltek meg. A vizsgálatok alapján a lila kukoricából előállított természetes színezékek több italtermékben is alkalmazhatók lehetnek. A kutatók szerint a lehetséges felhasználási területek között szerepelhetnek a gyümölcslevek, az ízesített vizek és a sportitalok is. Ezeknél a termékeknél különösen fontos a szín hosszabb távú megőrzése, hiszen a fogyasztói megítélésben a termék megjelenése is meghatározó. A lila kukorica pigmentjei ezért nem csupán egy különleges növényi összetevőt jelenthetnek, hanem technológiailag is használható lehetőséget kínálhatnak a természetesebb összetételű élelmiszerek fejlesztéséhez. A kutatásnak nemcsak élelmiszeripari, hanem mezőgazdasági oldala is van. Missouri az Egyesült Államok jelentős kukoricatermelő államai közé tartozik, ahol elsősorban hagyományos sárga kukoricát termesztenek. A Missouri Egyetem kutatói az elmúlt mintegy öt évben azon dolgoztak, hogy a dél-amerikai eredetű lila kukoricát az amerikai Kukoricaöv termesztési körülményeihez is jobban hozzáigazítsák. A cél az, hogy olyan növényanyagot hozzanak létre, amely nemcsak intenzív színanyagot termel, hanem agronómiai teljesítménye is megfelelő a helyi gazdálkodók számára. A fejlesztésben Sherry Flint-Garcia, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Mezőgazdasági Kutatószolgálatánál dolgozó genetikus is részt vesz. A kutatócsoport olyan hibrideket fejleszt, amelyekben az erőteljes lila szín és a jó termeszthetőség egyszerre jelenhet meg. A probléma ugyanis az, hogy a különösen intenzív színű fajták közül több nem teljesít megfelelően Missouri éghajlati és termesztési viszonyai között. Ezért ezeket olyan kukoricavonalakkal keresztezik, amelyek már bizonyítottan jól alkalmazkodnak a térséghez. A cél olyan hibridek létrehozása, amelyek a helyi termelők számára is gazdaságosan termeszthetők, miközben megfelelő mennyiségű antociánt termelnek. A Missouri Egyetem kutatása jól mutatja, hogy egy mezőgazdasági alapanyag fejlesztése milyen szorosan összekapcsolódhat az élelmiszeripari innovációval . A lila kukorica esetében egyszerre zajlik a növény genetikai és termesztési tulajdonságainak javítása, valamint a pigmentek kinyerésének, stabilizálásának és feldolgozásának fejlesztése. A lila kukorica így a mezőgazdasági termelők és az élelmiszeripar számára egyaránt új lehetőséget jelenthet: a gazdálkodók speciális, nagyobb hozzáadott értékű növényt termeszthetnek, miközben a feldolgozóipar stabilabb, növényi eredetű színezőanyaghoz juthat. Forrás: phys.org Indexkép: shutterstock.com