● news.bsdnet.hu

Baka András 1952. december 11-én született Budapesten pedagóguscsaládba. Eleinte nem készült jogászi pályára, a Szent István Gimnázium fizika–kémia tagozatára járt. Később úgy érezte, inkább a humán tudományok állnak hozzá közelebb, ezért fordult a jog felé. 1978-ban az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi doktorátust. 1978–1990 között a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos kutatója, 1990-1998 között az Államigazgatási Főiskola főigazgatója volt. Az emberi jogi, kisebbségi jogi kérdések iránt érdeklődött, ebben a témakörben számos publikációja jelent meg. Az 1980-as évektől az Egyesült Államok több egyetemének vendégprofesszora. 1988 óta az állam- és jogtudomány kandidátusa. Nem állt távol tőle az érdekvédelem területe sem, hiszen az 1980-as évek végén a Tudományos Dolgozók Szakszervezetének (TUDOSZ), illetve az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülésnek (ÉSZT) elnökeként is tevékenykedett. Amikor Magyarország 1990 novemberében csatlakozott az Európa Tanácshoz, egyszersmind jogosult lett bírót jelölni az Emberi Jogok Európai Bíróságába. Az Antall-kormány választotta ki a magyar jelöltet. Baka ekkor pártonkívüliként az MDF parlamenti képviselője volt, emellett nemzetközi jogászként és emberi jogi kutatóként már komoly szakmai ismertséget szerzett. A végső döntést az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése hozta meg: a tagállamok által jelölt más személyekkel együtt 1991. május 20-i hatállyal választotta meg bírónak. 1998-ban és 2004-ben is újraválasztották. Mandátuma több mint tizenhat és fél évig, 2008. január 19-ig tartott. Straub Dániel ügyvéd az Élet és Irodalom 2008. május 9-i számában elemezte a strasbourgi bíróság első magyar bírójának tevékenységét, aki működése alatt több száz ítélet és több ezer döntés meghozatalában vett részt. Előadó bíróként a bíróság 2. szekciójának kamarájában leginkább a Magyarországról érkező beadványokkal foglalkozott. Negyvenöt esetben jegyzett különvéleményt vagy párhuzamos indoklást. Tizenkilenc olyan ügyben volt különvéleményen, amelyről a nagykamarában, illetve plenáris ülésen döntöttek. Straub megfogalmazása szerint nagykamarai különvéleményei száz százalékban az állami oldalnak voltak kedvezők. A szólásszabadságot érintő, a panaszt elutasító döntéseket mindig megszavazta, a panasznak helyt adó döntések nagy többségében viszont kisebbségben maradt, vagyis a jogkorlátozás megengedhetősége mellett érvelt. Ez történt a Goodwin kontra Egyesült Királyság ügyben is, amelyben a bíróság elvi éllel kimondta, hogy az újságírókat információforrásuk kiadására kötelezni csak kivételes esetekben, életfontosságú köz-, illetve magánérdek védelme esetén lehetséges, márpedig az adott ügyben egy szokványos, az üzleti sajtóban mindennapos hírről volt szó. Ennek ellenére az általa is támogatott kisebbségi vélemény messzemenőkig a Lordok Háza érvelésére hagyatkozott, és a jogkorlátozást megengedhetőnek találta. Straub szerint ugyanakkor mégsem könnyű feladat értékelni Baka strasbourgi bírói működését. „Valószínűleg hosszabb és alaposabb elemzések kellenek majd ahhoz, hogy bírói filozófiáját, ha volt ilyen, egyértelműen meg lehessen határozni” – jegyezte meg. Az viszont bizonyos, hogy a különösen ellentmondásos ügyekben inkább a tagállamok érveire volt fogékony, az ezekhez írt különvéleményei határozottan konzervatív szemléletet tükröztek. Visszaérkezése után három hónappal, 2008. április 30-án Sólyom László államfő a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölte, tekintettel arra, hogy elődjének, Lomnici Zoltánnak június 26-án lejár a mandátuma. Jelölésekor éppen két hete volt a Fővárosi Ítélőtábla bírája. A főbírói székig vezető út nem alakult zökkenőmentesen. A kudarcok sora már a jelölés után megkezdődött: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 15 tagja 2008. május 5-én hat igen, hét nem szavazattal és két tartózkodás mellett nem támogatta megválasztását, majd május 26-án a parlamentben is zátonyra futott a szavazás: 170 képviselő voksolt mellette, 191 ellene. A köztársasági elnök 2009. május 28-án ismét Bakát jelölte, ám a június 15-i titkos szavazáson másodszor sem sikerült megszereznie a megválasztásához szükséges kétharmados többséget, mert 184 igen és 108 nem szavazat mellett 54 érvénytelen voksot adtak le. Harmadik jelölése már sikerrel járt: az Országgyűlés 2009. június 22-én titkos szavazáson 309 igen és 36 nem szavazattal, 22 érvénytelen voks mellett hat évre a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta. Aztán hat év helyett már két és fél év múlva mennie kellett. Lényegében azért szüntették meg 2012. január 1-jével a Legfelsőbb Bíróság elnöki megbízatását, mert bírálta a második Orbán-kormány igazságszolgáltatási terveit. Többek között élesen kritizálta: A renitens főbírót jogszabály-módosítással mozdították el, mégpedig úgy, hogy egy új feltételt támasztottak a Kúria elnökével szemben: azt, hogy ötéves bírói szolgálati jogviszonnyal kell rendelkeznie. Ebbe az öt évbe viszont nem számították bele a nemzetközi bíróságon eltöltött időt. A köznyelvben lex Bakaként emlegetett szabályt az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénybe illesztették be. Az exfőbíró 2016. június 23-án nyert pert korábbi munkahelyén, Strasbourgban a magyar állam ellen. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nagykamarája szerint mandátumának idő előtti megszüntetése sértette a véleménynyilvánítás szabadságához és a tisztességes eljáráshoz való jogát is. A bíróság 100 ezer euró nem vagyoni kártérítést is megítélt számára. Az ügy lezárult, meg nem is. Az eljárás befejeződött a jogerős marasztaló ítélettel, azonban a magyar állam még mindig adós két intézkedéssel: továbbra sincs megfelelő hazai jogorvoslat a legfelsőbb bírói vezetők megbízatási idő előtti megszüntetésére, ahogy nem valósult meg a bírák szabad véleménynyilvánításának intézményi védelme sem. Politikai aktivitásának egyik fontos állomása volt 2025. február 22-én a bírák tüntetése , ahol felszólalásában hangsúlyozta: A bírók véleménynyilvánítási szabadsága nemcsak jog, hanem kötelesség is. Olyan helyzetben, amikor a bírósági rendszerben anomáliák vannak, amikor az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatalommegosztás vagy a jogállamiság veszélyben van, a bíróknak kötelességük felszólalni ezek védelmében, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten azért, hogy az állam működése ellenőrizhető és a polgárok törvény előtti egyenlősége biztosított legyen. Ki emeljen szót a bírósági igazgatás szabályszerű működéséért, az igazságszolgáltatás függetlenségéért, a hatalommegosztás érvényesüléséért, vagy a jogállam lebontása ellen, ha nem a bírók? De a 2026-os parlamenti választások után sem rejtette véka alá a véleményét. Június 1-jén az Euronews érdeklődésére elmondta, hogy a Fidesz által kinevezett állami vezetők kétharmaddal való eltávolítását az alkotmányosság helyreállításához szükséges lehető legszűkebb körben kell tartani: Úgy vélem, hogy Magyarországon 2026-ban nem pusztán kormányváltás történt, hanem annál több. Az emberek elsöprő többséggel nyilvánítottak véleményt a korábbi autokratikus rendszerről. Ki-ki vérmérséklete szerint, különböző okokból, de a társadalom túlnyomó része a változás mellett szavazott. Elsöprő többséggel szavazott Európa mellett, a jogállam visszaállítása mellett, a túlcentralizált rendszer megváltoztatását kívánva. Egy ilyen történelmi helyzetben egyes tisztségviselőknek – és itt hangsúlyoznám, hogy ez csak egy nagyon szűk kört érinthet – az elmozdítása elsősorban politikailag indokolható. Az ő tevékenységük még a jelen Alaptörvény szabályaival sem volt összhangban és fennáll a lehetőség, hogy politikai kinevezettként a szükséges változások útjába állnak. Ezzel együtt nem sokkal később csatlakozott a június 18-án közzétett nyílt levél aláíróihoz, amelyben jogtudománnyal foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók támogatásukról biztosították a NER időszakából hivatalban maradt vezető közjogi tisztségviselők leváltását. Amióta megszűnt Sulyok Tamás köztársasági elnök megbízatása, az új elnök hivatalba lépéséig az államfő feladat- és hatásköreit az Országgyűlés elnöke , Forsthoffer Ágnes látja el teljes jogkörben. És alighogy Sulyok elhagyta a Sándor-palotát, a kormányfő felkérte Polgár Juditot köztársasági elnöknek, holott előzőleg ajánlásokat várt az államfői tisztségre. Lépése a kormánypárti tábort is megosztotta, ráadásul a világhírű sakkozónő nem vállalta a felkérést . Az államfőjelölt-casting első lépéseként hozott vezéráldozat láthatóan óvatosabbá tette a miniszterelnököt, aki Polgár Judit visszalépése után már nem nevezett meg új jelöltet. Viszont július 21-én közös fotót tett közzé Fülöp Botond ügyvéddel, akit a közvélemény Vidéki Prókátorként és a kegyelmi botrány kirobbantójaként ismert meg, aztán július 23-án Romsics Ignác Széchenyi-díjas történésszel, majd augusztus 5-én Baka Andrással . Utóbbi köztársasági elnöki jelölését vetítette előre az a tény is , hogy a találkozót követően még ugyanazon a napon a Tisza-frakció kezdeményezte : az Országgyűlés augusztus 11-én válassza meg az új államfőt. (Borítókép: Baka András 2011. december 20-án Fotó: Huszti István / Index)