● news.bsdnet.hu

A 11. századi szabály bevezetése azonban korántsem jelentette azt, hogy mindenki be is tartotta a nőtlenség fogadalmát. A korabeli feljegyzések szerint számos pap továbbra is együtt élt a feleségével vagy ágyast tartott, sőt olyan magas rangú egyházi vezetők is akadtak, akiknek köztudottan gyermekei születtek. A korai kereszténység első évszázadaiban a papok házassága nem számított szokatlannak , sőt teljesen elfogadott jelenség volt. A magasabb rangú egyházi vezetők között is sok volt a nős ember, a papi élettel szemben támasztott elvárások hangsúlya pedig a házasságban is inkább az erkölcsös, példaértékű életmódon és a hűségen volt. A cölibátus ugyan erénynek számított , de még nem volt minden egyházi személy számára kötelező. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A fordulat a 11–12. században, a gregorián reformok idején következett be. A latin egyház vezetői úgy vélték, hogy a cölibátus biztosítja a papok teljes elköteleződését Isten szolgálata mellett, miközben megakadályozza azt is, hogy az egyházi vagyon a papok családján keresztül öröklődjön és aprózódjon tovább. A döntés mellett szóló gazdasági érv nagyon egyszerű: ha az egyházi személyek törvényes örökös nélkül maradnak , a birtokok és javak nem osztódnak szét a leszármazottak között, hanem az egyház kezében összpontosulnak. A cölibátus teljes papságra való kiterjesztését végül a II. Callixtus pápa által összehívott 1123-as és az 1139-es lateráni zsinatok tették végérvényesen kötelezővé a nyugati keresztény egyházban. Ezeken mondták ki az egyházi személyek házasságainak érvénytelenségét és a házasélettől való tartózkodás kötelességét. A rendelkezés ellenére azonban sok pap nem mondott le a családi életről: egyesek tovább éltek korábbi feleségükkel, mások szeretőt vagy ágyast tartottak . A középkori krónikák gyakran panaszkodnak arra, hogy a szabály betartatása rendkívül nehéz volt. Nemcsak egyszerű papok, hanem magas rangú egyházi méltóságok is megszegték az előírást. Előfordult, hogy gyermekeiket hivatalosan „unokaöcsként” tüntették fel, hogy elkerüljék a botrányt. Ennek hátterében legtöbbször politikai befolyás és anyagi érdekek álltak. A legismertebb példa VI. Sándor pápa , akinek Cesare és Lucrezia Borgia is a gyermeke volt , jóllehet ezt hivatalosan sokáig igyekeztek leplezni. Míg Cesarét apja már korán magas egyházi pozíciókhoz juttatta, addig Lucrezia fontos politikai szerepet töltött be ferrarai, modenai és reggiói hercegnéként. Innen ered a „nepotizmus” kifejezés is, amely a latin nepotes – vagyis unokaöcsök – szóból származik. A papi cölibátus feleslegességét és tarthatatlanságát a 16. század eleji reformációs mozgalom is egyértelműen megfogalmazta, és el is utasította azt. Bár a cölibátus a nyugati katolikus egyház egyik meghatározó szabályává vált, nem terjedt ki a teljes keresztény világra. A keleti egyházakban ma is lehetséges, hogy a papok felszentelésük előtt házasságot kössenek , míg a később létrejött protestáns egyházak többsége eltörölte a kötelező cölibátust. A kérdés aktualitása egyáltalán nem múlt el , és a női papság mellett ez az egyik legélőbb egyházi vita tárgya: vajon tényleg nem lenne összeegyeztethető az egyházi szolgálat a családi élettel? Kapcsolódó: ismert egyházi személyek már a középkorban leírták azokat a tüneteket, amiket ma a kiégéssel azonosítunk. Elveszett harmónia Megrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől. Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában! hirdetés