● news.bsdnet.hu

Most új kutatások szerint a hajhullás sem pusztán internetes rémtörténet: bizonyos GLP-1-alapú gyógyszerek használóinál valóban valamivel gyakrabban diagnosztizálnak alopéciát. Egy friss elemzés ráadásul arra jutott, hogy a tirzepatidot – Európában például Mounjaro néven – használóknál nagyobb lehet ennek az esélye, mint a szemaglutidot szedőknél. A különbség különösen a nőknél volt feltűnő. Fontos azonban, hogy a vizsgálat megfigyeléses volt, így önmagában nem bizonyítja, hogy közvetlenül a gyógyszer okozza a hajhullást. Az nference egészségügyi adatelemző vállalat kutatói olyan pácienseket hasonlítottak össze, akik tirzepatidot vagy szemaglutidot kezdtek használni, és a kezelés előtt nem szerepelt hajhullás a kórtörténetükben. A testsúlycsökkenést is figyelembe vevő elemzésben 11 046 tirzepatidot és ugyanennyi szemaglutidot használó embert hasonlítottak össze. Egy év alatt újonnan kialakult alopéciát a tirzepatidot kapók 4,24 százalékánál, míg a szemaglutidot használók 3,33 százalékánál regisztráltak. Ez nem jelenti azt, hogy minden huszadik Mounjaro-használó szükségszerűen elveszíti a haját. A számok egészségügyi adatbázisban rögzített diagnózisokra vonatkoznak, és a két csoport között abszolút értelemben kevesebb mint egy százalékpont volt a különbség. A kutatók külön megvizsgálták a nőket is. Ebben a csoportban a tirzepatidot használók 5,44 százalékánál jelent meg új hajhullás, szemben a szemaglutid mellett mért 3,63 százalékkal. Vagyis nagyjából minden 18. tirzepatidot használó nőnél és minden 28. szemaglutidot használó nőnél szerepelt új alopécia-diagnózis az adatokban. A tirzepatidcsoportban ráadásul a hajhullással érintettek között nagyobb arányban fordultak elő bizonyos endokrin állapotok, köztük pajzsmirigy-alulműködés, menstruációs zavarok és policisztás ovárium szindróma, azaz PCOS. Ez azért lényeges, mert ezek az állapotok önmagukban is összefügghetnek hajritkulással vagy fokozott hajhullással. A fogyókúrák és jelentős testsúlycsökkenés régóta ismert kísérőjelensége lehet az úgynevezett telogén effluvium. Ilyenkor valamilyen jelentős testi változás vagy terhelés hatására a szokásosnál több hajszál kerül egyszerre nyugalmi fázisba, majd hónapokkal később fokozott hullás kezdődhet. Jelentős fogyás, betegség, műtét, lázas állapot vagy erős stressz egyaránt kiválthatja. A folyamat sok esetben átmeneti. Éppen ezért korábban sok szakértő azt feltételezte, hogy a GLP-1-kezelések mellett megfigyelt hajhullás elsősorban magának a gyors fogyásnak a következménye. Az új tirzepatid–szemaglutid összehasonlítás azonban némileg bonyolítja ezt a képet. A tirzepatid mellett akkor is magasabb maradt az alopécia gyakorisága, amikor a kutatók hasonló mértékű fogyást elért embereket vetettek össze. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a fogyáson kívül más tényezők is szerepet játszanak. Hogy pontosan mik, azt egyelőre nem tudjuk. Az orvos figyelmeztet: hajhullást okozhatnak ezek a népszerű fogyasztó injekciók? / Fotó: Northfoto Nem ez az egyetlen friss vizsgálat, amelyben összefüggést találtak a GLP-1-alapú gyógyszerek és a hajhullás között. A The BMJ orvosi folyóiratban 2026 júliusában megjelent kutatás 2-es típusú cukorbetegek egészségügyi adatait elemezte. A GLP-1-gyógyszert kezdőknél 37 százalékkal magasabb relatív kockázatot találtak a hajhullásra, mint az SGLT-2-gátlót szedőknél, a DPP-4-gátlókat használókhoz képest pedig 68 százalékkal magasabbat. A százalékok elsőre ijesztően hangzanak, de az abszolút kockázat alacsony maradt: a kutatásokban nagyjából évi 3–9 új hajhullásos eset jutott ezer emberre. Ez jól mutatja, miért fontos különbséget tenni relatív és abszolút kockázat között. Az alopécia egyszerűen hajvesztést jelent, és számos különböző állapot gyűjtőneve. A The BMJ vizsgálatában elsősorban nem hegesedő hajhullással találtak összefüggést. Ilyenkor a hajtüszők nem pusztulnak el véglegesen, így a haj visszanövése lehetséges. A jelentős fogyással összefüggő telogén effluvium szintén rendszerint átmeneti. Az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia szerint a fokozott hajhullás gyakran csak néhány hónappal a kiváltó esemény után válik látványossá, és sok esetben magától rendeződik, amikor a szervezet alkalmazkodik. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden GLP-1-kezelés mellett kialakuló hajhullás automatikusan telogén effluvium lenne. Más hajbetegségek is előfordulhatnak, ezért tartós vagy szokatlan hajvesztésnél érdemes kivizsgálást kérni. Jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a tirzepatid vagy a szemaglutid közvetlenül megtámadná a hajtüszőket. Az nference kutatása sem képes ezt bizonyítani, hiszen megfigyeléses vizsgálatról van szó, ráadásul a tanulmány jelenleg lektorálásra benyújtott preprint, tehát még nem esett át a végleges tudományos szakértői ellenőrzésen. Lehetséges magyarázat lehet a gyors súlycsökkenés , a szervezet számára jelentős anyagcsere-változás, az alacsonyabb energia- vagy fehérjebevitel, hormonális problémák vagy több tényező együttes jelenléte. Érdekesség, hogy az nference elemzésében a hajhullást mutató csoportnál nem találtak egyértelmű csökkenést a vizsgált ferritin-, vas-, B12-vitamin-, folát-, D-vitamin- és cinkértékekben. Vagyis az sem állítható egyszerűen, hogy minden eset mögött tápanyaghiány húzódik meg. A jelenség nem teljesen új. Egy 2026-os dermatológiai összefoglaló szerint az európai tirzepatid-termékinformáció a hajhullást gyakori mellékhatásként sorolja fel, elsősorban azoknál, akik túlsúly vagy elhízás miatt részesülnek kezelésben. A szemaglutidot tartalmazó Wegovy termékinformációjában szintén szerepel hajhullás; a klinikai vizsgálatokban 2,5 százalékos arányt figyeltek meg, szemben a placebocsoport 1 százalékával. Az amerikai Zepbound-vizsgálatokban – amely ugyanúgy tirzepatidot tartalmaz, mint a Mounjaro – a hajhullás a nőknél jóval gyakoribb volt, mint a férfiaknál: 7,1 százalék kontra 0,5 százalék. Európában a tirzepatid Mounjaro néven a 2-es típusú cukorbetegség mellett testsúlykezelésre is engedélyezett. A Woman.bg cikke azt írja, hogy az amerikai gyógyszerhatóság jelenleg vizsgálja, milyen kapcsolat lehet az Ozempic, a Wegovy és a Mounjaro, valamint a hajhullás között. A legfrissebb FDA-információ ennél pontosabb képet mutat. Az FDA már korábban biztonsági jelzésként azonosította az alopéciát ennél a gyógyszercsoportnál. A hatóság tájékoztatása szerint többek között a Mounjaro és az Ozempic amerikai alkalmazási előírását 2024 decembere és 2025 májusa között frissítették az alopéciával kapcsolatos információkkal. A Wegovy és a Zepbound esetében pedig az FDA úgy ítélte meg, hogy az akkor érvényes termékinformáció megfelelő, ezért további szabályozói intézkedést nem tartott szükségesnek. Vagyis a hajhullás lehetséges kapcsolata már nem teljesen új, jelenleg felfedezett jelenség. A gyógyszert nem érdemes önállóan abbahagyni pusztán azért, mert több hajszálat látsz a kefében. A GLP-1- és tirzepatidkezeléseknek jelentős egészségügyi előnyeik lehetnek, és az esetleges hajhullás okát előbb tisztázni kell. Érdemes jelezni a kezelőorvosnak, különösen akkor, ha a hajhullás intenzív, hónapokon át tart, foltokban jelentkezik, vagy a fejbőrön gyulladás, viszketés, fájdalom is kialakul. Az orvos vagy bőrgyógyász ilyenkor azt is mérlegelheti, nem áll-e a háttérben pajzsmirigybetegség, vashiány, más hiányállapot, hormonális probléma, öröklött hajritkulás vagy egyéb betegség. A megfelelő kalória- és fehérjebevitel szintén fontos lehet, főként akkor, ha a gyógyszer annyira csökkenti az étvágyat, hogy valaki tartósan túl keveset eszik. Vitaminokat és ásványi anyagokat azonban nem érdemes találomra, nagy dózisban szedni: bizonyos tápanyagok túlzott bevitele maga is problémát okozhat. A jelenlegi bizonyítékok alapján a hajhullás valóban előfordulhat GLP-1-alapú fogyókúrás és diabéteszgyógyszerek mellett, és egy új vizsgálat szerint a tirzepatid esetében valamivel magasabb lehet a gyakorisága, mint a szemaglutid mellett. A kutatás azonban nem bizonyítja, hogy közvetlenül a hatóanyag okozná a problémát, és az érintettek nagy többségénél nem alakult ki diagnosztizált alopécia. A mérleg másik oldalán pedig ott vannak ezeknek a gyógyszereknek a bizonyított előnyei a testsúly, a vércukor és bizonyos esetekben a szív-érrendszeri kockázatok szempontjából. Ezért a kutatás legfontosabb üzenete nem az, hogy a gyógyszereket kerülni kell. Inkább az, hogy a hajhullást sem érdemes automatikusan azzal elintézni, hogy „csak a fogyástól van”. Ha megjelenik, különösen nőknél vagy már fennálló pajzsmirigy-, hormonális vagy hajhullásos probléma mellett, érdemes komolyan venni és egyénileg kivizsgálni. Forrás: Woman.bg