● news.bsdnet.hu

Tarjányi Péter közösségi oldalán reagált arra, hogy a Tisza-frakció Baka Andrást jelöli köztársasági elnöknek . A szakértő szerint a döntés jóval túlmutat azon a kérdésen, hogy ki lesz Magyarország következő államfője: szerinte Baka személye négy szereplőt – magát Bakát, Magyar Pétert, a Fideszt és végső soron a magyar választókat – szembesít egy-egy kényelmetlen dilemmával. Tarjányi felidézi, hogy Baka András 1991 és 2008 között az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája volt, majd a Legfelsőbb Bíróság elnöke lett, mandátuma azonban a Fidesz kétharmados hatalomra kerülése után, az igazságügyi rendszer átalakításának kritikája miatt idő előtt megszűnt: az ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája végül Magyarországot marasztalta el. Tarjányi szerint ellentmondás feszül aközött, hogy Baka 2011-ben elfogadhatatlannak tartotta egy közjogi méltóság mandátumának alkotmányos változtatással történő, idő előtti megszüntetését, most viszont annak a többségnek a jelöltje, amely alkotmánymódosítással szüntette meg Sulyok Tamás államfői mandátumát. A szakértő hangsúlyozza, hogy a két eset jogilag nem azonos, az elvi kérdést azonban szerinte nem lehet megkerülni: „meddig mehet el egy kétharmados hatalom csak azért, mert megteheti?”. Tarjányi úgy véli, Magyar Péter azzal, hogy Bakát jelöli, olyan embert akar a Sándor-palotába küldeni, akinek pályája jórészt arról szól, hogy a közjogi intézményeknek a politikai hatalommal szemben is meg kell őrizniük a függetlenségüket. Ugyanakkor rámutat: Baka függetlensége nem akkor fog igazán kiderülni, amikor a Fidesznek mond nemet, hanem amikor először a Tisza kétharmadának üzeni, hogy „ezt jogilag talán megtehetitek, de szerintem nem helyes”. A szakértő szerint ez a pillanat Magyar Pétert is próba elé állítja: kiderül, hogy elfogadja-e egy valóban független elnök döntését, vagy az csak addig kellene neki, amíg egyetért a kormánnyal. A Fideszt illetően Tarjányi azt írja, a párt jelenleg azért nem vesz részt az államfőválasztásban , mert illegitimnek tartja Sulyok Tamás mandátumának idő előtti megszüntetését. Ezzel az állásponttal szerinte az a baj, hogy 2010 után éppen a Fidesz rendelkezett kétharmaddal, és Baka András mandátuma is az akkori közjogi átalakítás következtében szűnt meg idő előtt, ezért a szerző szerint jogos a kérdés: „2011-ben hol volt ez az önkorlátozás?”. Ez – teszi hozzá – nem menti fel a Tiszát, csak azt mutatja, hogy korlátokat mindenki könnyen követel a hatalomtól, amikor az már nem az övé. Gondolatmenete végén Tarjányi azt a tágabb, szerinte legfontosabb kérdést veti fel, hogy a köztársasági elnök személyét miért pártfrakciók döntik el, nem pedig közvetlenül a választók. Mivel az Alaptörvény szerint az államfő feladata a nemzet egységének kifejezése, álláspontja szerint érdemes volna megfontolni a közvetlen elnökválasztást is, ez azonban szerinte együtt járna az elnöki jogkörök, valamint a kormányhoz és az Országgyűléshez fűződő viszony újragondolásával. Zárásként Tarjányi azt írja, Baka András ügye mögött valójában az a visszatérő magyar politikai kérdés húzódik, hogy „az intézményeinket mindig az aktuális hatalomhoz igazítjuk, vagy végre a hatalmat kényszerítjük arra, hogy tisztelje az intézményeinket”, és ebből szerinte most nemcsak Baka és Magyar Péter, hanem az egész ország vizsgázik. (Borítókép: Tarjányi Péter 2026. május 19-én. Fotó: Németh Kata / Index)