● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: magnific[sz] „Szeretem őt, és ő bánt engem.” Ha ez a két, egymást kioltó mondat egyszerre pörög a fejedben, olvass tovább. Az agyad éppen egy ősi, önvédelminek hitt, de valójában életveszélyes üzenettel bombáz, hogy megússza a teljes mentális összeomlást. A jelenségnek neve is van, és azt is tudjuk már, miért olyan pokolian nehéz felismerni a bántalmazást, amikor benne élsz. A Psychology Today cikkében szereplő hölgy, Kathy is pontosan ezt élte át, amikor a partnere reggeli üvöltözése és azzal való fenyegetőzése után, hogy elhagyja, délután egy zokogó, bűnbánó férfit kapott vissza, aki a stresszre fogta az egészet. Ott ült a kocsiban a ház előtt, és pörgette a mentőövet jelentő gondolatokat. „Nem mindig ilyen. Tényleg szeret engem. Talán én provokáltam ki. Talán olyannak látom a dolgot, ami nem is az.” Aztán kiszállt, és visszament. Megint. Ami Kathy fejében lezajlott, az a kognitív disszonancia tökéletes esettanulmánya. Az agyunk ugyanis utálja az ellentmondásokat. Ha a reményeink (szeretem a párom, ő is engem) frontálisan ütköznek a valósággal (megaláz, bánt, félelemben tart), az elviselhetetlen belső feszültséget kelt. Mivel egy kapcsolatból kilépni bonyolult és ijesztő, az agy a legkisebb ellenállás felé mozdul: inkább átírja a valóságot. Elkezdi gyártani a kifogásokat, magyarázatokat, és elhiteti velünk, hogy a helyzet nem is annyira súlyos. A dolog biológiai része pedig még ennél is durvább. A krónikus stressz és félelem fizikailag is átalakítja az agyat. A félelemközpont, az amygdala folyamatosan túlpörög, ami szorongáshoz és pánikhoz vezet. Eközben a józan tervezésért, a tanulásért és a logikus döntéshozatalért felelős agyterületek, a hippocampus és a prefrontális kéreg szó szerint zsugorodni kezdenek. A fókusz a pillanat túlélésére szűkül, a logikát pedig felváltja a remény, hogy a bántalmazó majd megváltozik. Ez a biológiai csapda vezet oda, hogy az áldozat újra és újra visszatér, mert a mentális egyensúly helyreállításának egyetlen ismert módja a disszonancia megszüntetése, vagyis a bántalmazás tényének figyelmen kívül hagyása. Az agy számára a visszatérés tűnik a legbiztonságosabb, legkönnyebb opciónak. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, „Túlreagálom?”, tegyük fel a kíméletlenül őszinte kérdést: „Mi történt valójában?” Ez a kérdés segít szétválasztani a tényeket a magyarázkodó, mentegető történetektől, amiket gyártunk magunknak. A következő lépés pedig egy még mélyebb önreflexiós kérdés lehet: „Mi zajlott le bennem, ami miatt a visszatérés biztonságosabbnak, könnyebbnek vagy lehetségesebbnek tűnt, mint szembenézni a történtek valóságával?” Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a 06-80-20-55-20-as számon éjjel-nappal, ingyenesen hívható. [kapcsolodo]/a-baratod-nem-lajkolja-a-posztodat-lehet-hogy-nem-teged-utal-hanem-a-sajat-kudarcaitol-retteg/[kapcsolodo]