● news.bsdnet.hu

Magyar Péter  bejelentése szerint  október 22-én, az 1956-os forradalom 70. évfordulója előtt egy nappal feloldják az ügynökakták titkosítását, nyilvánosságra hozzák és kereshetővé teszik az iratanyagot. A Tisza-kormány több lépcsőben szabályozza a folyamatot. Első lépésben a július 7-én elfogadott, és július 10-én kihirdetett 2026. évi XXVIII. törvény két jogszabályt módosít: Ennek a szabályozásnak nem az a lényege, hogy minden iratot azonnal nyilvánosságra hoznak, hanem az, hogy rendszerszinten biztosítsák a minősített állambiztonsági iratok teljes körű és folyamatos felülvizsgálatát. A törvénymódosítás alapján a minősítéseket rendszeresen, legalább kétévente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy csak azok az iratok maradjanak minősítve, amelyeknél ez továbbra is indokolt. Emellett a felülvizsgálati folyamat szakmai támogatására létrehozzák a Minősített Iratok Felülvizsgálatát Segítő Tanácsadó Bizottságot is. Második lépésben a kormány július 21-én benyújtotta az ügynökakták nyilvánosságáról szóló törvényjavaslatot , amelynek címe Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról . A törvényjavaslat zárószavazására előreláthatóan augusztus 24-én vagy 25-én kerül sor. Az új szabályozás szerint a titkosszolgálatok kötelesek lesznek átvizsgálni a náluk lévő összes iratot, és dönteni a minősítés fenntartásáról, a nyilvánosság elé nem kerülő dokumentumokat pedig egy civil szakértőket is magában foglaló bizottság vizsgálja felül. Az iratok egy része október 22-én válik kutathatóvá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Elsőként a hálózati személyek beszervezési adatait tartalmazó hatos kartonok és a mágnesszalagok tartalma válik nyilvánossá, amelyre 1990 januárjában az operatív, hálózati és kémelhárítási nyilvántartásokat másolták át. A hatos kartonok a hálózati személyek beszervezésével kapcsolatos adatokat tartalmazzák. Minden hálózati személynek volt hatos kartonja, amely a személyi adatait, a fedőnevét és a csoportfőnökség megjelölését tartalmazta. Ezeket a kartonokat a hálózati személy tartója és a beszervezést engedélyező tiszt írta alá, de maga a beszervezett személy nem. Ráadásul a hatos karton megléte önmagában nem bizonyítja a tényleges ügynöki tevékenységet. Ez a dokumentum a beszervezés tényét és körülményeit rögzíti, de azt, hogy az egyén végül valóban jelentett-e, milyen rendszerességgel tette ezt meg, vagy adott esetben megpróbált-e szabotálni, a konkrét munkadossziék és jelentések részletes elemzésével lehet kihámozni. A mágnesszalagokra 1990 januárjában a G-, H- és K-adattárat másolták át. A G-adattár az úgynevezett operatív nyilvántartást, a H-adattár az úgynevezett hálózati nyilvántartást, a K-adattár a Központi Kémelhárítási Adattár nyilvántartását tartalmazta. Ezeket az adatokat rendszerezés nélkül, ömlesztve másolták át a szalagokra. A kormány ígérete szerint év végéig folyamatosan teszik közzé az úgynevezett B -dossziékból fennmaradt aktákat. Ezek a hálózatokkal kapcsolatba került személyek nevét, beszervezési aktáit és a róluk készült értékeléseket tartalmazzák, és az is kiderül belőlük, hogy kiktől gyűjtötték be az információkat a beszervezett személyek. Az iratok nem válnak teljes egészükben nyilvánossá, mert a személyi azonosítókat kitakarják, és nem jelennek meg személyiségi jogok védelme miatt az egészségi állapotra, szexuális életre vagy kóros szenvedélyekre vonatkozó különösen érzékeny adatok sem. Hack Péter professzor emeritus szerint a teljes aktanyilvánosság nem is az egykori ügynököket, hanem inkább a célszemélyeket hozná lehetetlen helyzetbe. Hosszú évtizedek után kiderülne például, ki kit csalt meg, azaz súlyosan sérülne az áldozatok magánélethez való joga. Miközben a megbízók, az szt-tisztek nevei már nyilvánosak. Kétségkívül voltak ügynökök, akiket megzsaroltak, de 36 év alatt lett volna idejük szembenézni a múltjukkal – vélekedett a jogászprofesszor. Emellett le kell számolni azzal az illúzióval is, hogy ma még hiánytalanul megtalálható az egykori állambiztonsági ügynökök és besúgók pontos névsora. Katona Csaba történész egy plasztikus példával világította meg a helyzetet : a becslések szerint az 1526-os mohácsi vész előtt mintegy egymillió magyar vonatkozású oklevél keletkezhetett, amelyekből ma alig 130 ezer áll a kutatók rendelkezésére. Bár a korszak így is kutatható, a kép elkerülhetetlenül töredékes. Hasonló a helyzet az állambiztonsági múltunkkal is. Bár a pártállami hálózatnak a becslések szerint több mint százezer közvetlen vagy közvetett beépített embere és segítője volt, a legfontosabb adatokat tartalmazó, úgynevezett hatos kartonok mindössze nagyjából 36 ezer személyről maradtak ránk. (Borítókép:  A Történeti Levéltár iratraktára. Fotó: Wikipédia)