● news.bsdnet.hu

Kedden, az Országgyűlés rendkívüli ülésén megválasztják Magyarország új köztársasági elnökét. Az államfő megválasztását hosszú politikai és alkotmányos vita előzte meg: Magyar Péter már a választási kampányban azt ígérte, hogy eltávolítja Sulyok Tamást, mert álláspontja szerint a volt államfő a Fidesz érdekeit képviselte, és nem tudta megtestesíteni a nemzet egységét. A Fidesz kezdettől fogva alkotmányellenesnek és a jogállamiságot sértő lépésnek nevezte Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését. Ennek ellenére július 13-án az Országgyűlés tiszás többsége elfogadta az Alaptörvény tizenhetedik módosítását , amely megszüntette a köztársasági elnök megbízatását. Az átmeneti időszakban az Országgyűlés elnöke, Forsthoffer Ágnes gyakorolja az államfői jogköröket, kedden pedig már az új köztársasági elnökről dönt a parlament. A Tisza Párt – mint azt frakciójuk szombaton bejelentette – Baka Andrást , a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét jelöli, a Mi Hazánk Tóth Máté energiajogászt . A Fidesz és a KDNP illegitimnek tartja az eljárást, ezért bojkottálja a jelöltállítást. A parlamenti erőviszonyok alapján ugyanakkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a Magyar Péter jelöltje kapja meg a szükséges kétharmados támogatást. Fontos emlékeztetni ugyanakkor, hogy a kedden megválasztott államfő csak átmeneti köztársasági elnök lesz. Az Alaptörvény 17. módosítása értelmében megbízatása az új alkotmány hatálybalépéséig, de legfeljebb öt évig tart. Magyar Péter a júliusi Reddit-kérdezz-felelek során egyértelművé tette, hogy támogatja a köztársasági elnök közvetlen, nép általi megválasztását. Felmerül a kérdés: megváltozhat-e Magyarország államberendezkedése, lehet-e ez egy lépés a félelnöki rendszer felé? Kovács János politikai elemző az Origónak azt mondta: önmagában az államfő közvetlen választás még nem jelentené azt, hogy Magyarország elhagyná a parlamentáris államberendezkedést. Mint kifejtette, bár a közvetlen választás kétségkívül erősebb demokratikus legitimációt adna az államfőnek, ebből nem következik automatikusan a jogköreinek bővítése. Elméletileg létrejöhet egy olyan hibrid modell is, amelyben a köztársasági elnököt közvetlenül választják ugyan, de továbbra is alapvetően reprezentatív szerepet tölt be. Ebben az esetben az államfő politikai súlyát nem elsősorban az alkotmányos jogkörei, hanem a saját szerepfelfogása határozná meg. A politológus példaként Sólyom Lászlót említette, aki köztársasági elnökként a rendelkezésére álló korlátozott alkotmányos eszközökkel is aktív szerepet vállalt a közéletben. A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a közvetlen köztársaságielnök-választás gondolata nem új keletű. 1989-ben az MSZMP is ezt a modellt támogatta, míg a rendszerváltó ellenzék inkább a parlamenti választás mellett állt ki. A négy igenes népszavazás egyik legfontosabb kérdése éppen az volt, hogy még a régi Országgyűlés, vagy már az első szabadon választott parlament döntsön az államfő személyéről. A politológus szerint a rendszerváltó pártok attól tartottak, hogy egy kizárólag közvetlen legitimációval rendelkező köztársasági elnök túl erős politikai szereplővé válhat, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy az államfőt a parlament válassza meg. A közvetett választás ugyanis egyfajta politikai szűrőt jelent: a jelöltnek nemcsak a társadalom, hanem a parlamenti többség bizalmát is el kell nyernie. A politológus szerint a valódi fordulópontot nem a választás módja, hanem a köztársasági elnök jogkörei jelentenék. – A parlamentáris rendszerben a végrehajtó hatalom a kormány kezében van, míg a félprezidenciális rendszerben annak egy része az államfőhöz kerül – magyarázta. Jelenleg a magyar köztársasági elnök döntéseinek jelentős része miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzéshez kötött, vétójoga korlátozott, a honvédség főparancsnokaként betöltött szerepe pedig elsősorban szimbolikus. A végrehajtó hatalmat a kormány és annak vezetője, a miniszterelnök gyakorolja. Ez csak akkor változna meg érdemben, ha az államfő önálló végrehajtó hatásköröket kapna. – Ilyen lenne például, ha megszűnne az ellenjegyzési kötelezettség bizonyos ügyekben, ha a köztársasági elnök önálló döntési jogot kapna olyan területeken, amelyek jelenleg a kormányhoz tartoznak, vagy ha jelentősen megerősödne a vétójoga és nagyobb mozgástere lenne a parlament feloszlatásában – sorolta Kovács János. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, a politikatudományban nincsenek teljesen tiszta modellek: Franciaország, Románia vagy korábban Finnország is eltérő módon valósította meg a félprezidenciális berendezkedést. A szakértő szerint a félprezidenciális rendszer egyik legfontosabb sajátossága, hogy a végrehajtó hatalom megoszlik a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. Míg a kormányfő elsősorban a belpolitikai és államigazgatási feladatokért felel, addig az államfő jellemzően – Ez azonban együtt járhat az úgynevezett kohabitáció, vagy magyarul társbérlet kialakulásával is, amikor az államfő és a kormányfő eltérő politikai oldalhoz tartozik – hangsúlyozta Kovács János, majd kiemelte: ez lassíthatja a döntéshozatalt, de önmagában nem bénítja meg az állam működését. A politológus ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a parlamentáris rendszer sem feltétlenül jelent erősebb fékeket és ellensúlyokat. Ha ugyanis a miniszterelnök mögött stabil, akár kétharmados parlamenti többség áll, akkor rendkívül könnyen érvényesítheti politikai akaratát. Ezzel szemben egy félprezidenciális rendszerben egy erős jogosítványokkal rendelkező államfő valódi ellensúlyt képezhet a kormány számára. Kovács János szerint egy közvetlenül választott, de változatlan jogkörökkel rendelkező államfő esetében az elnökválasztási kampány továbbra is elsősorban a pártok versenyéről szólna. A választás eredményét is úgy értékelnék, hogy melyik politikai erő jelöltje győzött. Más lenne azonban a helyzet, ha a közvetlen választás erősebb alkotmányos jogosítványokkal párosulna. Egy ilyen választás jelentősége már közelítene egy országgyűlési választáséhoz – emelte ki. Ebben az esetben ugyanis a választók már nem pusztán egy reprezentatív közjogi méltóságról döntenének, hanem egy olyan politikai szereplőről, aki meghatározó befolyással bírhat a külpolitikára, az európai ügyekre vagy akár a honvédelmi döntésekre is. A kampány emiatt személyesebbé válna, és részben elszakadna a hagyományos pártpolitikai logikától. A szakértő mindezek fényében azonban rámutatott arra, egyetlen stabil parlamenti többséggel rendelkező kormánynak sem feltétlenül áll érdekében egy túl erős köztársasági elnöki intézmény létrehozása. Nem nagyon látom, hogy a mindenkori kormánytöbbségnek miért érné meg önként létrehozni egy olyan köztársasági elnöki intézményt, amely később érdemben korlátozhatná a saját mozgásterét – emelte ki. A politológus úgy véli, ha a közvetlen választás mellé valóban jelentős végrehajtó jogosítványok is társulnának, azzal a kormány saját döntési szabadságát korlátozná. Sokkal valószínűbbnek tartja azt a forgatókönyvet, hogy egy esetleges alkotmányozás során ugyan bevezethetik a közvetlen államfő-választást, de az államfő jogkörei legfeljebb mérsékelt mértékben változnának. – Ezért nem számítok olyan mélységű alkotmányos reformra, amely alapján már azt lehetne mondani, hogy Magyarország félprezidenciális rendszerre tért át – jegyezte meg. A világ országaiban az elnök kiválasztása, jogkörei, feladatai és kötelezettségei merőben eltérhetnek egymástól országonként. Franciaországban félelnöki rendszer működik. Ott a közvetlenül választott államfő jelöli ki a miniszterelnököt, a munkamegosztás pedig úgy alakul, hogy az elnök a külpolitikáért, a miniszterelnök pedig a belpolitikáért felel. Hasonló a helyzet Portugáliában és Romániában is és Oroszország és Ukrajna is ilyen rendszernek minősül. Csehországban és Lengyelországban is direkt módon választják ki a köztársasági elnököt, az állampolgárok által hatalommal felruházott elnök erősebb pozíciót tölt be az ország demokratikus életében. Lengyelországban nem véletlenül olyan kiélezett a helyzet politikailag, hiszen mind Donald Tusk miniszterelnök, mind pedig Karol Nawrocki köztársasági elnök választás útján került a hivatalába, annak ellenére, hogy teljesen eltérő politikát képviselnek. De nem csak ez a két ország az, ahol direkt választják az elnököt. Írországban, Montenegróban, Szerbiában, és Szingapúrban is ugyan ez a helyzet. Az elnök azonban ezekben az országokban államfő, de nem kormányfő. Vannak azonban olyan országok ahol a két szerep egybeér. Az első és legkézenfekvőbb példa az Egyesült Államok, ahol az elnök nemcsak a kormány, de az állam feje is . Ezt a rendszert egyébként rengeteg ország átvette, köztük Törökország, Brazília, Chile, és Indonézia is. Az elnököt ebben az esetben különálló hatalomként, a törvényhozástól függetlenül választják. Vannak azonban olyan országok is, ahol az elnöki rendszer van érvényben, azonban ennek ellenére a miniszterelnöki tisztség is létezik. Ilyen például Argentína, Dél-Korea és Tunézia is. Ebben a berendezkedési formában a miniszterelnök titulusa eltérő lehet, de lényegében ugyan azt takarja, feladata pedig nem a kormány vezetése, hanem az elnök munkájának a segítése. Vannak azonban a világnak olyan országai is, ahol abszolút nem létezik az elnöki tisztség fogalma. Ezek elsődlegesen a monarchiák , így például Nagy-Britanniában és Japánban sincs elnöki poszt. Azonban itt is mutatkoznak eltérések, hiszen az előbb említett két ország alkotmányos monarchia, így az uralkodó csak szimbolikus politikai hatalommal rendelkezik, az országot azonban a parlament és a kormány irányítja. Az abszolút monarchiákban, mint például Szaúd-Arábiában a király abszolút törvényi hatalommal bír. Meglepő módon azonban Svájcban sincs elnök, ahol a Szövetségi Tanács közösen gyakorolja az államfő és a miniszterelnök jogköreit.