● news.bsdnet.hu

A döntéssel lezárult az a politikai és közjogi folyamat egy fontos lépcsője, amely Sulyok Tamás államfői megbízatásának megszűnése után indult el, és ami végül a szeptembertől induló alkotmányozó folyamattal és e közjogi tisztség valamilyen formájú újraértelmezésével (vagy konzerválásával) zárul. A Tisza Párt képviselőcsoportja – saját közlésük szerint – a jelöltállítás előtt több lehetséges személyről is egyeztetett, a végső frakciódöntésre azonban már csak három név maradt versenyben. A frakció végül elsöprő többséggel Baka András jelölése mellett döntött, aki a felkérést elfogadta. A köztársasági elnöki tisztség azt követően üresedett meg, hogy az Országgyűlés 2026. július 13-án elfogadta az Alaptörvény tizenhetedik módosítását , amely a záró és vegyes rendelkezések közé illesztett szabállyal kimondta: a módosítás hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik . Sulyok Tamás az aláírásra rendelkezésére álló ötnapos határidő végéig kivárt, majd 2026. július 18-án aláírta és elrendelte a módosítás kihirdetését; az új szabályozás július 19-én hatályba lépett, így Sulyok államfői mandátuma 2026. július 20-án ért véget. A lépés éles politikai és közjogi vitát váltott ki. A Tisza Párt elsőként Polgár Judit sakkolimpiai bajnokot, nemzetközi nagymestert tartotta a legalkalmasabb jelöltnek a köztársasági elnöki tisztségre, a felvetés azonban – többek között a folyamat gyorsasága - a párt támogatói között is vitát váltott ki. Polgár Judit végül nem vállalta a jelöltséget, ezért a Tisza-frakció folytatta az egyeztetéseket az új államfőjelölt személyéről. A Tisza Párt a köztársaságielnök-jelölés során azt hangsúlyozta, hogy olyan személyt keres, aki képes a pártpolitikai logikán túlmutató, köztiszteletben álló közjogi szereplőként megjelenni. A párt korábbi kommunikációjában fontos szempontként szerepelt a pártpolitikai távolság, a szakmai tekintély, a nemzeti egység képviselete, valamint az, hogy az új államfő az alkotmányos átmenet időszakában stabilizáló szerepet töltsön be. A nyilvánosságban korábban több név is felmerült, amely alapján a Tisza-tábor egy része olyan jelölteket is szívesen látott volna a Sándor-palotában, akik elsősorban az Orbán-korszak következetes kritikusaiként váltak ismertté. Magyar Péter elmondása szerint a frakció végül három személyről döntött, akiknek a nev e "nem okozhatott meglepetést azoknak, akik követték a jelöltállítás körüli politikai folyamatot." A miniszterelnök közlése alapján a három név Fülöp Botond ügyvéd, Romsics Ignác történész és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke volt. Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, hogy a felmerült jelöltek mennyiben illeszkedtek a Tisza Párt által felállított mércéhez, illetve a párt szavazótáborának egy része által megfogalmazott elvárásokhoz. Hallerné Nagy Anikó, az Országgyűlés Tisza párti alelnöke szerint Baka András személye – szakmai múltja és emberi előélete alapján – garancia lehet arra, hogy az alkotmányozási folyamatban az ország érdekei kerüljenek előtérbe, és az új köztársasági elnök képes legyen megtestesíteni azt a nemzetegyesítő szerepet, amelyet a Tisza Párt szerint az államfőtől el kell várni. A jelölés ugyanakkor nem váltott ki teljes politikai egyetértést. A Fidesz és a Mi Hazánk már a választás előtt jelezte, hogy nem támogatja Baka Andrást. Bóka János, a Fidesz frakcióvezetője illegitimnek nevezte az államfőválasztáshoz vezető folyamatot, míg a Mi Hazánk részéről Toroczkai László Baka korábbi nyilatkozataira hivatkozva bírálta a jelölést . A vita középpontjában nemcsak Baka személye, hanem az államfői tisztség megüresedésének módja és az alkotmányos átmenet politikai értelmezése is állt. Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatása 2026. július 20-án szűnt meg, ezért az Alaptörvény alapján az Országgyűlésnek a megszűnéstől számított harminc napon belül, vagyis legkésőbb 2026. augusztus 19-ig kellett új államfőt választania. A köztársaságielnök-választást az Országgyűlés elnöke tűzi ki, a képviselők pedig titkos szavazáson döntenek, az átmeneti időszakban, az új államfő hivatalba lépéséig a köztársasági elnök feladat- és hatásköreit az Országgyűlés elnöke gyakorolja (Forsthoffer Ágnes). A választást úgynevezett jelölési eljárás előzi meg. Ennek során köztársasági elnöknek bármely, harmincötödik életévét betöltött magyar állampolgár megválasztható, de a jelöltté váláshoz az országgyűlési képviselők legalább egyötödének , a 199 fős parlamentben legalább 40 képviselőnek az írásbeli ajánlása szükséges. Minden képviselő csak egy jelöltet ajánlhat, és aki több személyt támogatna ajánlásával, annak valamennyi ajánlása érvénytelen. Mivel a Fidesz, valamint a KDNP nem vesz részt a folyamatban, így a Mi Hazánk nem tudta összegyűjteni a szükséges aláírásokat Tóth Máténak, akinek a neve így nem kerülhetett fel a szavazólapra. A választás alapvetően kétfordulós, az első szavazáson az a jelölt válik köztársasági elnökké, aki megkapja az országgyűlési képviselők kétharmadának támogatását. Ha ez nem sikerül, második szavazást kell tartani, amelyben főszabály szerint az első forduló két legtöbb szavazatot kapott jelöltje vesz részt, és ekkor már az lesz megválasztva, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapja. A teljes szavazási eljárást legfeljebb két egymást követő nap alatt be kell fejezni. Mivel Baka András a 2026. augusztus 11-i titkos szavazás első fordulójában megszerezte a szükséges kétharmados támogatást, a választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon, 2026. augusztus 19-én lép hivatalba, hivatalba lépése előtt pedig esküt tesz az Országgyűlés előtt. Baka András 1952. december 11-én született Budapesten, középiskolai tanulmányait a budapesti Szent István Gimnázium fizika-kémia tagozatán végezte. Jogi diplomáját 1978-ban szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán , summa cum laude minősítéssel, majd az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében kezdett dolgozni. Kutatóként elsősorban összehasonlító jogi, alkotmányjogi, emberi jogi és kisebbségi jogi kérdésekkel foglalkozott, 1988-ban az állam- és jogtudomány kandidátusa lett. Pályája a rendszerváltás előtti években közéleti irányt is vett. Részt vett a Tudományos Dolgozók Szakszervezete , a TUDOSZ megalapításában, majd a szervezet elnöke lett, 1989-ben pedig az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés első soros elnökeként is szerepet vállalt. 1990-ben az Államigazgatási Főiskola főigazgatójává választották, ezt a tisztséget 1998-ig töltötte be, miközben főiskolai tanárként is dolgozott. A rendszerváltás után rövid ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett: a TUDOSZ képviseletében az MDF fővárosi listájáról került be az első szabadon választott parlamentbe , de a pártnak nem lett tagja. Képviselőként az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság titkára volt, valamint az MDF-frakció emberi jogi munkacsoportját vezette. Parlamenti mandátumáról azt követően mondott le, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága magyar bírájává választották. Strasbourgban 1991 és 2008 között dolgozott, vagyis közel két évtizeden át vett részt az európai emberi jogi bíráskodásban. Az Emberi Jogok Európai Bíróságán nemcsak bíróként járt el, hanem 1999 és 2008 között a bíróság egyik szekciójának alelnöke is volt, és részt vett a bíróság Nagykamarájának, valamint több belső testületének munkájában. Saját szakmai életrajza szerint több ezer ügyben működött közre, köztük több mint háromezer magyar vonatkozású ügyben. Baka András pályájának egyik fontos szakmai-életrajzi kapcsolódása Sólyom Lászlóhoz kötődik. A két jogász az 1970-es évek végén az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott együtt, majd Sólyom László köztársasági elnökként őt jelölte a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségére. A jelölés első alkalommal nem kapta meg a szükséges parlamenti támogatást, és a főbíróválasztás hosszabb politikai patthelyzetté vált. Baka Andrást végül Sólyom ismételt jelölése után, 2009. június 22-én választotta meg az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökévé. Elnöki megbízatása eredetileg hat évre szólt, vagyis 2015-ig tartott volna, ám az új Alaptörvényhez kapcsolódó bírósági szervezeti átalakítások következtében 2012. január 1-jén, három és fél évvel a várt időpont előtt megszűnt. A Legfelsőbb Bíróság helyébe a Kúria lépett, de az új szabályozás a Kúria elnökének megválasztásához már legalább ötéves magyar bírói szolgálati viszonyt írt elő , miközben Baka strasbourgi bírói éveit e feltétel szempontjából nem vették figyelembe. Baka személye azért vált kellemetlenné a kormányzó Fidesznek, mert Legfelsőbb Bíróság elnökeként több alkalommal is bírálta a bírósági rendszert érintő kormányzati átalakításokat, köztük a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítását és az igazságszolgáltatási igazgatás átszervezését. Mandátumának idő előtti megszüntetése után az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amelynek Nagykamarája 2016. június 23-án kimondta, hogy Magyarország megsértette Baka András bírósághoz forduláshoz való jogát, valamint a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. A strasbourgi ítélet szerint Baka elnöki megbízatásának megszüntetése nem választható el attól, hogy hivatalos minőségében nyilvánosan állást foglalt az igazságszolgáltatást érintő reformokról. Baka András története a mostani államfőválasztás szempontjából különös politikai és közjogi jelentőséget kapott. Miközben Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatása egy Alaptörvény-módosítás következtében szűnt meg , Baka András korábbi főbírói mandátuma szintén egy alkotmányos és bírósági szervezeti átalakítás nyomán ért véget idő előtt. A két ügyben közös, hogy mindkettő az intézményi folytonosságról és a politikai többség alkotmányozó mozgásterének határairól szóló viták középpontjába került. Baka ügyében az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája 2016. június 23-án kimondta, hogy Magyarország megsértette a volt főbíró bírósághoz forduláshoz való jogát és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát. A strasbourgi bíróság szerint mandátumának idő előtti megszüntetése összefüggésben állt azokkal a szakmai kritikákkal, amelyeket Baka hivatalos minőségében a bírósági reformokkal kapcsolatban megfogalmazott. Az ítélet azt is hangsúlyozta, hogy az ügynek visszatartó hatása lehetett más bírákra és bírósági vezetőkre , amikor a bíróságok függetlenségét érintő kérdésekben nyilvánosan kívántak volna megszólalni. Baka András strasbourgi bírói múltjával kapcsolatban az elmúlt napokban ismét előkerült a Korbély-ügy is, amelyet a politikai vitákban gyakran leegyszerűsítve úgy mutatnak be, mintha Baka András „felmentette” volna Korbély János t. Ez jogi értelemben pontatlan megfogalmazás, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága nem büntetőbíróságként járt el, nem Korbély büntetőjogi felelősségéről, vagy bűnösségéről döntött, hanem azt vizsgálta, hogy a magyar állam megsértette-e az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Baka András ráadásul nem önállóan, hanem a Nagykamara egyik tagjaként vett részt a 2008. szeptember 19-én kihirdetett ítélet meghozatalában. A Korbély kontra Magyarország ügy az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó tatai sortűzperből indult. Korbély Jánost a magyar bíróságok azért ítélték el, mert az 1956. október 26-i tatai események során a megállapított tényállás szerint fegyverhasználatra adott parancsot, illetve maga is lőtt. A Legfelsőbb Bíróság a cselekményt emberiesség elleni bűncselekményként értékelte, és ötéves szabadságvesztést szabott ki. Strasbourgban ezzel kapcsolatban azt vizsgálták, hogy Korbély elítélése megfelelt-e az Egyezmény 7. cikkének, vagyis a  nullum crimen, nulla poena sine lege  elvének. Ez azt jelenti, hogy senkit nem lehet olyan cselekmény miatt elítélni vagy megbüntetni, amely az elkövetés idején a hazai vagy a nemzetközi jog alapján nem minősült kellően hozzáférhető és előrelátható módon bűncselekménynek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája arra jutott, hogy az ügyben sérült az Egyezmény 7. cikke. A döntés középpontjában az állt, hogy a magyar bíróságok a cselekményt az 1949-es genfi egyezmények közös 3. cikkéhez kapcsolódóan minősítették emberiesség elleni bűncselekménynek, ehhez azonban Strasbourg szerint nem volt kellően bizonyított, hogy a lelőtt Kaszás Tamás olyan személynek minősült volna, aki már letette a fegyvert, vagy más okból harcképtelenné vált. A bíróság azt is kiemelte, hogy a hazai ítéletek elsősorban Korbély és Kaszás konfliktusára összpontosítottak, miközben a másik haláleset és a sérülések kérdését nem kezelték önállóan a bűncselekmény alkotóelemeként. A strasbourgi ítélet ezért nem Korbély János történelmi felelősségének általános megítéléséről szólt, hanem arról, hogy a magyar bírósági minősítés az elkövetés idején alkalmazandó nemzetközi jog alapján kellően előrelátható volt-e. Egyszerűbben fogalmazva: a döntés azt az alapelvet erősítette meg, hogy büntetőjogi felelősséget csak olyan jogi szabály alapján lehet megállapítani, amely az érintett számára az elkövetés idején is hozzáférhető és előrelátható volt. Az EJEB ítéletét követően ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság 2009-ben felülvizsgálati eljárásban ismét jogerősen öt év szabadságvesztésre ítélte Korbély Jánost, vagyis a strasbourgi döntés nem jelentett automatikus magyarországi felmentést. A Korbély-ügy tágabb alkotmányjogi hátteréhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltás utáni magyar jogállami átmenetben már korábban is központi kérdés volt, miként lehet jogállami keretek között felelősségre vonni a diktatúra idején elkövetett, de akkor politikai okokból eljárás nélkül maradt bűncselekményeket. A Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslat célja éppen az volt, hogy lehetővé tegye bizonyos, 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett súlyos bűncselekmények utólagos üldözését, ha azok felelősségre vonását a korabeli politikai rendszer megakadályozta. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök előzetes normakontrollt kezdeményezett, a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság pedig a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban kimondta, hogy a szabályozás sérti a jogbiztonság követelményét, mert az elévülés utólagos kiiktatásával már lezárt büntetőjogi helyzeteket nyitott volna újra. A két ügy mögöttes jogállami dilemmája hasonló, mégpedig az, hogy  a történelmi igazságtétel igénye meddig érvényesíthető úgy,  hogy közben ne sérüljenek a büntetőjog legalapvetőbb garanciái, így különösen a jogbiztonság, az előreláthatóság és a visszaható hatályú büntetőjogi minősítés tilalma, magyarán ne váljon megtorlássá. A Korbély-ügy ezért Baka András pályájának nem politikai értelemben vett „felmentési” epizódja, hanem annak egyik példája, hogy strasbourgi bíróként következetesen az egyezményes alapjogi mércék alkalmazásában vett részt. Éppen ez köti vissza az ügyet az államfői szerephez is, mert a köztársasági elnöknek bizonyos helyzetekben nem a politikai többség pillanatnyi igazságérzetét, hanem az alkotmányos garanciák tartósságát, a jogbiztonságot és az államszervezet demokratikus működését kell szem előtt tartania. Baka András államfői szerepfelfogását előre pontosan nem lehet megjósolni, de eddigi pályája alapján valószínűsíthető, hogy elsősorban jogászi és közjogi természetű lesz, nem pedig közvetlen politikai vagy mozgalmi karakterű. Ez több ponton találkozik a Tisza Párt által meghirdetett államfői mércével, amely a pártpolitikai távolságtartást, a jogállami helyreállításban betöltött stabilizáló szerepet és az alkotmányos intézmények védelmét emelte ki. Baka személye ugyanakkor politikai értelemben nem teljesen semleges, mert a 2010 utáni közjogi rendszerrel, a bírói függetlenség helyzetével és a kétharmados többség alkotmányozó mozgásterével kapcsolatban több kérdésben a Tisza álláspontjához közel álló jogállami kritikát fogalmazott meg. Baka András több közjogi kérdésben, így például a legmagasabb közjogi tisztségeket betöltő szereplők megbízatásának alkotmányos átalakítással történő megszüntetése kapcsán a Tisza Párt álláspontjához közel álló megközelítést képviselhet, ami a Sulyok Tamás mandátumának lezárásával megnyílt államfőválasztási folyamatban különösen érzékeny párhuzamot teremt. Más kérdésekben ugyanakkor nem feltétlenül illeszkedik a kormánypárti állásponthoz, ilyen például más politikai mandátumok időbeli korlátozásának ügye. Bár ezeket a támogató, vagy éppen kritizáló nyilatkozatokat eddig csak véleményként mondhatta el, arra utal, hogy Baka nem egyszerűen a kétharmados többség politikai akaratának végrehajtójaként, hanem önálló közjogi mércével rendelkező államfőként jelenhet meg. Baka András személye a kétharmados kormányzat számára politikailag is kényelmes választás lehet. Egyrészt, egyelőre t öbb alapvető közjogi kérdésben várhatóan nem áll távol attól az iránytól, amelyet a Tisza az alkotmányos átmenet részeként meghirdetett, másrészt visszafogottabb, jogászi szerepfelfogása miatt vélhetően nem olyan köztársasági elnök képe rajzolódik ki, aki rendszeresen saját politikai napirendet épít vagy folyamatosan tematizálja a közvéleményt. Sokkal inkább olyan államfő lehet, aki ritkább, de közjogilag súlyos helyzetekben szólal meg, és akkor is a már ismert alkotmányos eszközökre, így különösen a politikai vétóra, az alkotmányossági kontroll kezdeményezésére és az államszervezet demokratikus működésének jogászi értelmezésére támaszkodik, nem pedig korábban nem használt vagy látványosan aktivista megoldásokra, például önálló törvényjavaslatokkal való közéleti nyomásgyakorlásra. A címlapképen Baka András (középen) figyeli a köztársasági elnökválasztást. Címlapkép forrása: Parlamenti közvetítés