● news.bsdnet.hu

Címlap/Szerelem/Esküvő/A nagy esküvő-tagadástól az oltárig:... Sokáig hittem abban, hogy a szeretet szabadsága nem szorul keretekre, de az élet váratlan fordulatai néha átírják a belső szabályainkat. Ráébredtem, hogy az „igen” nem csupán társadalmi elvárás, hanem a biztonság és az összetartozás kifejezése is lehet. A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát. Sokáig hittem abban, hogy a szeretet szabadsága nem szorul keretekre, és a közös jövőt nem aláírások, hanem a mindennapok tettei hitelesítik. A harmincas-negyvenes éveinkben járva gyakran érezzük úgy, hogy már kinőttünk a hercegnős álmokból, és apraktikum, valamint az őszinte kapcsolódástöbbet ér bármilyen ceremóniánál. Néha azonban az élet hoz egy olyan váratlan fordulatot, amely átírja a belső szabályainkat, és ráébreszt, hogy az a bizonyos „igen” nem csupán egy társadalmi elvárás, hanem abiztonságés az összetartozáslegmélyebb kifejezése is lehet. Évekigén voltam a leghangosabb szkeptikus, ha házasságról volt szó, hiszen szentül hittem abban, hogy egy hivatalos irat semmit nem tesz hozzá egy valódi szövetség erejéhez. Nálunk a prioritások listáján mindig akadt valami kézzelfoghatóbb azesküvőnél: egymás után vágtunk bele két ház teljes felújításába, sokat utaztunk, minden megkeresett forintnak megtaláltuk a helyét a közös céljaink között.Olvass még a témábanSzerelmes vagyok, de az ágyban nem értjük egymástNem az a ciki, ha valaki pornózott, hanem az, ha valaki ezt ellenérvként használja egy vitábanA férfi első szerelme a munkája, nem a feleségeSzemélyes történet: Működhet-e egy kapcsolat a szorongva kötődő és elkerülő kötődő között? Úgy voltunk vele, hogyha egyszer mégis rászánnánk magunkat a házasságra, aztcsakis kettesben, távol a világ zajától tennénk meg. De aztán szülők lettünk, és a romantikus utak terveit felváltotta a családi logisztika. Kialakítottunk egy jól működő egyezséget, miszerint ha bármelyikünknek egyszer csak fontossá válna a papír, az jelzi a másiknak – és ezzel mindketten elégedettek voltunk. Amikorhat évvel ezelőtt a kislányom édesapja mégis feltette a nagy kérdést, a boldog igenem nem egy habos-babos lakodalomnak szólt, hanem annak a gesztusnak, amellyel kifejezte: ő gond nélkül szorosabbra fűzné a szálakat. Akkoriban ezt inkábbcsak egy érzelmi megerősítésnek tekintettem, mintsem egy sürgető feladatnak, így a gyűrű szépen lassan a mindennapjaink részévé vált anélkül, hogy az anyakönyvvezetőhöz siettünk volna. Az élet zajlott tovább a maga medrében, és bár a szándék megvolt, a hétköznapok sodrásában a papírok rendezése továbbra is a „majd egyszer” kategóriába került. Kellett egy jelzés a sorstól, egy olyan momentum, ami kizökkent minket a megszokott rutinból és rámutat arra, hogya halogatás luxusa nem tart örökké. A fordulópontot nem egy romantikus filmbe illő pillanat, hanemegy kényszerű, hathetes ágyhoz kötöttség hozta el– a teljes kiszolgáltatottság állapotában volt időm átértékelni mindent. Miközben szó szerint mozdulni is alig tudtam, rádöbbentem, hogy a „halhatatlanságom” és fiatalságom hite csak illúzió. Ez az állapot egyfajta katalizátorként működött: ráébresztett, hogy bár azesküvő iránti vágyunkalapja a mély szeretet, a gyakorlati oldala is égetően fontos lehet. A legnagyobb bajban a jogi háttér hiánya méltatlan helyzetekbe sodorhatja azt, akit a legjobban szeretek (és fordítva). Hiába a megkérdőjelezhetetlen érzelmi egységünk,hivatalos papírok nélkül a lányom apukájának vajmi kevés beleszólása lenne a közös javaink alakulásábavagy akár a sorsunkat érintő döntésekbe. Ez a felismerés, párosulva azzal a mérhetetlen hálával, amit a százszázalékos támasza iránt éreztem, végleg ledöntötte bennem a falakat. Végül nem a társadalmi nyomás, hanem azegymás iránti felelősség és a biztonságvágya vezetett el minket a dátum kitűzéséig, amely egy csendes, hétköznapi keddre esett. Eddig sem vágytunk ésmost sem vágyunk nagy felhajtásra, csupán arra a tiszta pillanatra, amikor a tanúink és a kislányunk – esetleg a legszűkebb családunk – körében hivatalossá tesszük azt, ami a szívünkben már régóta megkérdőjelezhetetlen. A videó megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript-et, és/vagy fontolja meg egy HTML5 videót támogató böngésző használatát.