● news.bsdnet.hu

Októberben választásokat tartanak Latin-Amerika legnépesebb országában, Brazíliában. A nem éppen népszerűsége csúcspontján lévő jelenlegi baloldali elnök, Luiz Inácio Lula da Silva egy fontos reformmal növelné pártja újraválasztási esélyeit: bevezetné az 5 napos munkahetet. Ezt azzal érné el, hogy a heti munkavégzést 40 órában maximálná a jelenlegi 44 helyett –hívta fela figyelmet a Financial Times. Mennyi brazilt érintene a változtatás?A kormányszámításai szerintez a gyakorlatban mintegy 15 millió munkavállaló, vagyis a bejelentett dolgozók harmada számára jelentené azt, hogy heti hat nap helyett immáron csak ötön kellene dolgoznia. Noha a munkavállalók jelentős része már jelenleg is átállt az öt napra – akár úgy, hogy 40 órában dolgoznak, akár úgy, hogy a hét két napján 2-2 órával tovább maradnak –, a 44 órás szabályozás miatt még mindig sokan ragadtak a "hagyományos", hat napos munkarendben. A miniszterek szerint a kevesebb heti munkaóra kedvező lenne a családok számára, valamint a dolgozók egészségén és jóllétén is javítana, így végeredményben a munka termelékenysége is nőne. A reformterv támogatottsága nem meglepő módon elég nagy: 10-ből 7 ember támogatja a Datafolha közvélemény-kutató nemrégi felmérésében. Ahogyan a Financial Times is megjegyzi, nehéz olyan dolgozót találni, aki teljes mértékben a változtatás, és ezzel a kevesebb munkaidő ellen lenne. Aggodalmak azért mégis akadnak. Rogério Oliveira, egy sao paulo-i biztonságtechnikai cég értékesítője például a jövedelme jelentős részét kitevő jutalék nagy részét szombatonként szokta bezsebelni. Reméli azonban, hogy a munkáltatója engedi majd, hogy valamelyik hétköznap pihenjen szombat helyett. Az üzleti szféra többnyire a reform ellen foglal állást. A Sao Paolo-i Kereskedelmi Szövetség szerint a munkavállalók óránkénti költsége 10 százalékkal emelkedhet, és a mezőgazdaság, a kiskereskedelem és a szolgáltatási szektor különösen súlyosan érintett lehet. A közgazdászok közt nincs teljes egyetértés az ügyben. Az ARX Investimentos vezető közgazdásza, Gabriel Leal de Barros szerint a magasabb munkaerőköltség miatt csökkenni fog a termelékenység, ami "végül alacsonyabb GDP-hez és közép-, valamint hosszú távon magasabb inflációhoz vezet". Az Ipea think-tank szerint azonban az átállásnak kezelhetőek lennének a költségei, és a munkahelyek elvesztésére sem találtak bizonyítékot, ellenben a vállalatok a hatékonyabbá válással szerintük képesek lehetnek az alkalmazkodásra. Egy kipihentebb munkás egyben egy hatékonyabb munkás is – fogalmazta meg tömören az egyik legkézenfekvőbb érvet Guilherme Boulos, a jelenlegi kormány minisztere. "Kevesebb munkahelyi balesete lesz, és kevesebbet is hiányzik majd munkából kimerültség miatt." A vita legszórakoztatóbb érvét azonban minden bizonnyal egy jobboldali konzervatív törvényhozó és lelkész, Marcos Pereira szolgáltatta, aki az emberek lelki üdvözülését féltette a rövidebb munkahetektől: Jobban ki lesznek téve a drogoknak és a szerencsejátékoknak. Szabadidő helyett a gonosz jöhet el – mondta a Folha de S.Paulo lapnak, igaz, később ezért bocsánatot kért. A lelkész úréhoz hasonló érvelés hazánkban is elhangzott. A Népszabadság 1982. március 31-i számában Kékesdi Gyula "A szabadidő veszélyeiről" címmel egy egész cikket szentelt a témának, emlékeztetett aMúlt-kortörténelmi magazin. A veszély nem a szabadidőben rejlik, hanem az unalom szülte céltalanságban, amellyel némelyek ma még a kétnapos pihenőnek nekivágnak – filozofált Kékesdi. Az írásban több módon is illusztrálja, hogy micsoda átgondolatlan döntés volt magyar munkások millióinak több szabadidőt engedni. "Mindjárt példák is felsorakoztak, s nem is csaka fiatalok céltalan ődöngéseiről,hanem a felnőttekről is, akik még nem tudnak mit kezdeni a két szabadnappal, illetverosszul használják fel ezt az értékes lehetőséget.A társaság legfiatalabb tagja a szomszédját említette meg, aki azelőtt csak vasárnap itta le magát a sárga földig, most viszont már szombat délelőtt is jó alkalma nyílik az italozásra." Persze lehetséges, hogy az italozás okát társadalmi szinten nem a plusz szabadidőben, hanem inkább a kommunizmus által kínált nem túl fényes életperspektívában lett volna érdemes keresni. Akárhogy is, kicsit több, mint 40 év távlatából talán biztonsággal kijelenthetjük, hogy az 5 napos munkahét nem okozta a magyar társadalom végleges erkölcsi züllését. A cikk apropója az volt, hogy1981 áprilisában a kommunista vezetés kormányrendeletben döntött a 40 órás munkahét bevezetéséről, ami egy 42 órás átmeneti időszak után 1984-től lépett életbe. A norma egészen sokáig a 6 napos munkahét volt: a vasárnap Európában – jelentős részben a kereszténységhez kapcsolódó szokásoknak köszönhetően – nagyon régóta pihenőnapként funkcionál. Az ipari forradalom időszakában is ez volt a szokás, a munkanapok azonban jóval hosszabbak voltak: az 1800-as években a brit ipari munkások zöme napi 12 órát, vagy akár még többet robotolt. Robert Owen textilgyár tulajdonos és politikai filozófus a kizsákmányolás okozta társadalmi károkat látva már akkor felszólalt az embertelen körülmények ellen, és 1817-benmeg is alkottaa8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra kikapcsolódásszlogenjét, ami minden bizonnyal az olvasóknak is ismerősen cseng a Beatrice száma nyomán. Ugyan a textilgyáros saját vállalatában be is vezette a 8 órás munkaidőt, ennek széles körben való elterjedésére még sokat kellett várni. Az USA-ban az első nagyobb cég a T-modell gyártásáról elhíresült Ford volt, ami éppen 100 éve, 1926-ban vezette be az 5 napos munkahetet. Az Egyesült Államokban 1940-ben vált ez egy minden munkavállalóra érvényes szabállyá, Franciaországban 1936-ban. Ezzel szemben Magyarországon Rákosi idején, 1951-ben még csak a 48 órás, tehát 6 napos munkahétről döntöttek. Ez fokozatosan csökkent: a Kádár-korszakban 1967–1975 között fokozatosan 44 órára mérsékelték a heti munkaidőt. Ez volt a "minden második szabad szombat" rendszere. A szombati munkavégzés azonban egyre kevésbé volt valójában hatékony, kezdett a tettetett munkavégzés napjává válni – végül ahogyan fentebb is említettük, 1981-ben döntöttek kivezetéséről. A munka és szabadidő viszonyáról szóló viták természetesen azok után sem szűntek meg, hogy a 40 órás munkahetet sikerült kivívni a világ országainak jelentős részében. A diskurzus átterelődött arra, hogy vajon a 4 napos munkahét nem lenne-e hatékonyabb a több pihenőidő miatt. Az utóbbi években azonban más jellegű problémák is egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek, különösen a koronavírus járvány után: az online munkavégzés térnyerésével a munka és magánélet tereinek összecsúszása, a folyamatos elérhetőség állította emberek millióinak mentális egészségét kihívások elé. Miközben a társadalom még erre sem talált igazán választ, sokan már amiatt aggódnak, hogy egyáltalán lesz-e elég munkahely, vagy az AI fejlődése tömeges elbocsátásokhoz vezet majd. A munka világának átalakulása tehát továbbra sem lezárt történet, csupán a kérdéseink alakultak át radikálisan. Címlapkép forrása: Ton Molina/Bloomberg via Getty Images, a képen Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnök látható.