● news.bsdnet.hu

– Az Angyalok városába pár szem popcornnal a hasunkban szokás érkezni, hogy aztán világhírű énekes, vagy színész váljon belőlünk. Vagy ha nem is ez, mindenesetre sikerüljön elhelyezkedni a film- vagy a zeneiparban, esetleg valamelyik techóriás szolgálatába állni. Mondjuk, menő termékfotósként, ahogyan Mark Laita is tette. Az összes amerikai világmárka túlárazott kütyüjét lefotózta már, amikor tekintetét és kameráját egy kevésbé „szexi” témára irányította. Mark Laita (@mark_laita) által megosztott bejegyzés Nem kell Los Angelesben különösképpen kajtatni a Skid Row után. Ha nagyon akarod, ki tudod kerülni, de a belvárosban van, és ötven sarkon át húzódik. Azzal kapcsolatban, hogy mekkora a „lakossága”, változó adatok vannak: nagyjából nyolcezer ember élhet ott, a hivatalosLos Angeles-i hajléktalan-nyilvántartásszerint pedig tavaly 4402 hajléktalan tartózkodott életvitelszerűen a negyedben, ebből 2600-nak semmilyen menedékhelye nem volt. Ha az ember összegyűjti a bátorságát, és rákeres az interneten, milyen is ez a Skid Row, akkor egy sátortengert lát, amely hosszú-hosszú utcákon át nyúlik, illetve borzalmas állapotban lévő embereket, és rengeteg szemetet. Nem kell megijedni, nincs itt semmi látnivaló, minden rendszernek megvannak a maga vesztesei és nyertesei. Nos, az amerikai kapitalista rendszer vesztesei már az 1930-as évek óta ide zarándokoltak, gyakorlatilag létrehozva egy várost a városban, a hajléktalanok városát. Amerika nyugati partján, Kalifornia államban jó az idő egész évben, és a gazdag emberek gyakran adományoznak ételt, ruhákat Skid Row lakosainak. Los Angeles is igyekszik szociális alapú lakhatást nyújtani, tehát mondhatjuk, hogy még ez a legjobb hely arra, hogy a társadalom kitaszítottja legyél.„Köszönöm nektek, hogy reményt adtok a jövőre nézve” – egy gimnáziumi tanárnő levele a diákjaihozWMN Life– 2026. május 8. –WMN WMN Life– 2026. május 8. –WMN Egy-két éve találtam rá a csatornára, és azóta minden héten megnézek pár interjút. Mark azt mondja, 13 éve járja Skid Row utcáit, és naponta akár 6-8 videót is leforgat.Állítása szerintmég ünnepnapokon sincs megállás, ő a legdolgosabb ember, akit ismer. Az a fránya amerikai munkaetika! A hét év alatt, amióta a csatornát létrehozta, közel ötezer embert vett videóra, amint elmesélik az életüket gyermekkoruktól kezdve, amiből szépen lassan az is kibontakozik, hogyan is landoltak jelenlegi helyzetükbe, vagyis a Skid Row-n. Ennek az ötezer videónak egy válogatását lehet Mark LaitaYouTube-csatornáján megtekinteni. @soft_white_underbelly által megosztott bejegyzés Mark a legtöbb interjúban, amelyet vele készítenek mások, kifejti rétegelméletét, miszerint a hajléktalanság „csupán” a jéghegy csúcsa, a legláthatóbb, és számokban is kifejezhetőbb jelenség, amit a városvezetés, a kormány, és egyéb döntéshozók igyekeznek így vagy úgy, de kezelni, leginkább elrejteni a szerencsésebb populáció elől. Ám ha ezt az első réteget lefejted, ott találod a szerfüggőséget, ami már egy keményebb dió, hiszen a szociális ellátórendszer párosul Amerikanem túl igazságos egészségügyi rendszerével, és már meg is van a baj. Mark szerint még ezt a réteget is van hova fejteni, mert a szerfüggőség alatt általában ott lapul valamilyen alattomos mentális betegség. A nyilvántartás szerint a „súlyos mentális betegség” kategóriába 1490 Skid Row-i lakost lehetett besorolni 2022-ben, ők elsősorban a paranoid skizofrénia, a bipoláris személyiségzavar, a súlyos depresszió tüneteit mutatták. @soft_white_underbelly által megosztott bejegyzés A mentális betegség mélyén Mark szerint valamilyen gyerekkori trauma rejtőzik. Talán nem véletlen, hogy mindegyik interjúját úgy kezdi, hogy megkérdezi, hol nőtt fel az illető, eredetileg hova valósi, majd következnek a szülők, a testvérek, az iskola stb. Bár korábban olvastam Máté Gábor könyveit, aki szintén a gyerekkori trauma és a függőségek kapcsolatát boncolgatja, valójában a Mark Laita által készített interjúkat látva értettem meg, mit is jelent ez, hiszen a megszólalók kilencven százaléka olyan gyerekkorról mesél, amit soha senkinek nem lenne szabad megtapasztalnia. Elhanyagolás, verbális, fizikai, és szexuális abúzus széles skálájáról számolnak be, valamint súlyos transzgenerációs örökségeket cipelnek: már az édesapja is ki-be be járkált a börtönből, már az édesanyja is súlyos drogfüggő volt. Tehát a pozitív családi minták, és a gondoskodó, értő szeretet teljes hiánya jellemzi az interjúalanyok többségének gyerekkorát. Hamar fel kellett nőniük, a bántalmazó családi közegből pedig amint lehetett, elmenekültek. Gyorsan beszippantotta őket egy rossz társaság, és ha a szerhasználat jött előbb, akkor annak fedezésére bocsátották áruba a testüket (vagy mások az övéket), ha pedig szexmunkából igyekeztek fenntartani magukat, előbb-utóbb jött a szerhasználat is. Gyakran mentális betegségük tüneti kezelésére kezdtek el használni illegális szereket, egyfajta öngyógyításként, de olyan is akadt, akinek a masszív droghasználat következményeként jött elő mentális betegsége. @soft_white_underbelly által megosztott bejegyzés Ez maga a tömény nyomor, gondolhatnánk, ki akarja magát ilyesmivel kínozni egy kellemesnek induló szombat estén? És ugyan minek?! Annak ellenére, hogy lelkileg megterhelő olykor, a csatorna azért egyedi és fontos mégis, mert hangot ad azoknak, akiket nemhogy senki meg sem hallgat, de leginkább rájuk sem néz. Megszokhattuk, hogy a domináns társadalmi osztályok alakítják a diskurzust a kevésbé domináns társadalmi osztályokról. A többségi narratíva gyakran arról szól, hogy igenis minden lehetséges, csak akarni kell. Ez a nagybetűs Amerikai Álom. Nos, Mark nemcsak hogy hagyja, meséljék el ezek az emberek a saját élettörténetüket, úgy, ahogyan azt ők tudják, akarják, hanem videóin keresztül kicsit rá is világít arra, amit a többségi társadalom nem szeret elismerni: nem igaz, hogy csak akarni kell. Akarni persze nem árt, de olyan hátrányokból indultak Skid Row lakói, amit egy átlagember gyakorlatilag képtelen felfogni. Ehhez a felismeréshez igenis kell az az erős egyes szám első személyű elbeszélés tőlük, és egy nagy adag empátia tőlünk. @soft_white_underbelly által megosztott bejegyzés Meglepő egyébként, hogy ebből a bizonyos empátiából mennyi megmutatkozik még a kommentszekciók zord világában is az egyes videók alatt. Nagyon sok a bátorító szó, a kedvesség, a biztatás – ítélkező, rosszindulatú mondatokat pedig csak elvétve találni, ami egy négymilliós követőbázisú csatornánál egészen rendkívüli. Tartozom egy vallomással. Szeretek magamra toleráns, világlátott, nyitott szellemű emberként gondolni, azonban aSoft White Underbellycsatorna videói engem is próbára tettek. A saját előítéleteimmel ugyanis csak a videók nézése közben szembesültem igazán. Ekkor döbbentem rá, hogy igenis azt gondoltam, mindenki a maga szerencséjének kovácsa, és bár ezt hangosan soha nem mondtam volna ki, az első 10-15 videó nézése közben magától felbuggyant a tudatalattimból. Az a pöffeszkedő többségi hozzáállás öntött el, hogy mi az, hogy ez a sok lusta drogos a havi fizetésem többszörösét megkeresi szexmunkával, majd el is szívja crackben. Így lehet élni, kérem szépen, hogy nem kell hajnalban kelni, egész nap egy üvegkalitkában robotolni, majd hullafáradtan beesni a boltba, csupa túlárazott holmit levadászni, és a kimerültségtől elnyűtten bedőlni az ágyba. A másik pöffeszkedő előfeltevésem az volt, hogy ezekre a társadalom perifériáján élő emberekre nem jellemző az a fajta önreflexió, hogy valós képük lenne a saját helyzetükről, és az odáig vezető ok-okozati összefüggésekről. De talán ez volt a leginkább húsba vágó felismerés számomra mind közül, ahogy Mark beszélgetőpartnerei szép módszeresen elregélik, hogyan hagyta őket cserben a családi szövetség, amelyben bíztak, az iskola, ahova jártak, a szociális ellátórendszer, az állam, az ország, a lehetőségek országa. Sokszorosan cáfoltak rá ezek a videók bármire, amit korábban gondoltam az ennyire mélyen lévő emberekről. Egy biztos, ebben az óriási bizalomvesztett állapotban is volt még bennük annyi nyitottság, közölni és kapcsolódni vágyás, hogy a sebezhetőségüket még inkább közszemlére téve leüljnek a kamera elé, és végre a saját hangjukon meséljék el a saját történetüket. ASoft White Underbellycsatornát eléred a YouTube-on. Engem különösen elgondolkodtatott Johnny, a volt bandatag; John, a fetanilfüggő; és Peaches, a transznemű prostituált története. Kiemelt kép: YouTube / Soft White Underbelly Wilson Luca