50 ezer fokos „tűzfal” húzódik a Naprendszer határán, a legendás Voyager-szondák mégis átjutottak rajta

A Naprendszer pontos határainak kijelölése régóta foglalkoztatja a csillagászokat, hiszen a bolygók pályáján túl, még a Nap gravitációs vonzáskörzetét – vagyis a saját domíniumát – jelentő Oort-felhő előtt is húzódik egy alapvető fizikai választóvonal. Ez a határfelület nem más, mint a heliopauza, ahol a csillagunkból kiáramló, elektromosan töltött részecskék alkotta napszél összecsap a csillagközi térből érkező anyagáramlással. Amikor a Naprendszer áthalad a csillagközi anyagon, a részecskék nyomásának kiegyenlítődése egy olyan torlódási hullámot hoz létre, amely a tengeren haladó hajók orrhullámához hasonlítható. A NASA 1977-ben indított legendás szondái, a Voyager–1 és a Voyager–2 ezen a dinamikusan változó régión áthaladva érték el a csillagközi teret. A csillagunk aktivitásától függően pulzáló, tüdőszerűen táguló és összehúzódó védőburok szélét a két eszköz pontosan emiatt eltérő távolságokban érte el. A mérések során a műszerek meglepően magas, 30 ezer és 50 ezer kelvin közötti hőmérsékletet regisztráltak ezen a határvidéken. Bár az elképesztő értékek miatt a sajtóban elterjedt a „tűzfal” elnevezés, a szondák sérülés nélkül élték túl az áthaladást. Ennek fizikai oka, hogy a rendkívül magas energiájú részecskék ebben a térrészben annyira alacsony sűrűségben jelennek meg, hogy az ütközések alacsony száma miatt nem tudott elegendő hő átadódni a fémtestű űreszközöknek. Az áttörés után a szondák további váratlan tudományos eredményekkel szolgáltak a csillagközi tér szerkezetéről. A Voyager–2 mágneses mérései megerősítették a Voyager–1 korábbi megfigyelését , amely szerint a heliopauzán kívüli mágneses mező párhuzamosan igazodik a helioszférán belüli irányokhoz. Ez a felfedezés bizonyította, hogy a két mágneses tér igazodása nem csupán véletlen egybeesés volt, hanem a Naprendszer közvetlen környezetének általános jellemzője. Közel fél évszázados küldetésük után a Voyager-szondák továbbra is az egyetlen olyan ember alkotta tárgyak, amelyek a rendkívüli forróságú zónán túlról küldenek felbecsülhetetlen értékű adatokat a Földre. (Forrás: IFL Science , fotó: NASA/JPL-Caltech)