● news.bsdnet.hu

Miután az országnak nem volt elegendő saját olajforrása, a vezetés a szénalapú szintetikus üzemanyagok előállításában látta a megoldást. Erre „született meg” az ipari komplexum, amely azzal vált a korszak egyik legnagyobb és legmodernebb hidrogénező létesítményévé, hogy nagyrésztFelső-Sziléziából érkező szénből benzint állított elő.Ezzel a technológiával a német hadsereg is elegendő üzemanyaghoz juthatott. Az 1938-ban alapított gyár építése rendkívüli tempóban zajlott: a néhány év alattmintegy 1500 hektáros területetelfoglaló létesítménysaját kikötővel és fejlett infrastruktúrával kapcsolódott az Odera vízi útjaihoz. A termelés 1940-ben indult meg, és a gyár a korszak egyik legmodernebb technológiáját alkalmazta:a szén hidrogénezésével állított elő folyékony üzemanyagot.Ennek révén nemcsak gépjárművekhez szükséges benzint és dízelt gyártottak, hanem repülőbenzint is, amely létfontosságú volt a Harmadik Birodalom légiereje, a Luftwaffe számára. Emellettkenőanyagok és egyéb vegyipari termékek is készültekitt. A termelés 1943-ra érte el csúcspontját, amikor a létesítmény a német szintetikus üzemanyag-termelés jelentős részét adta. Pölitzet 1939-ben közigazgatásilag Szczecinhez csatolták, és a gyors ipari fejlődés nyománúj lakótelepek épülteka német munkások számára. A gyár működtetéséhez azonban nem csak önkéntes munkaerőt alkalmaztak: a háború előrehaladtávalegyre több kényszermunkást, hadi- és koncentrációs tábori foglyot hurcoltak ide. Őketa gyárkörül kialakított táborokban helyezték el, és embertelen körülmények között dolgoztatták. A létesítmény így nemcsak ipari, hanem humanitárius szempontból is tragikus helyszínné vált. A második világháború idején az üzem többkoncentrációs tábor– köztük a Stutthof, Sachsenhausen és Ravensbrück – altáboraként is funkcionált, és a munkaerő jelentős részét is a foglyok adták. Mint ismert, a náci Németország és szövetségesei 1933 és 1945 között több mint 44 ezer tábort és egyéb fogvatartási helyet – köztük gettókat – hoztak létre, amelyeket kényszermunkára, politikai és ideológiai ellenfelek internálására, valamint tömeges megsemmisítésre használtak. 1939 és 1945 közöttmintegy 30 ezer embert kényszerítettek munkára a Hydrierwerke Pölitz üzemben,közülük hozzávetőleg 13 ezren vesztették életüket. A komplexumot 1944-től rendszeres bombázások érték – legalábbtizenkét nagy légitámadástis elszenvedett. Noha a németek igyekeztek különféle módszerekkel védeni az üzemet, az épületekben egyre súlyosabb károk keletkeztek.1945-re a gyár megszűnt,amely igencsak nagy részben hozzájárult a német hadigazdaság összeomlásához. A háború után, 1946-ban a területszovjet ellenőrzésalá került, amellyel megpecsételődött az üzem sorsa. A még használható berendezéseket leszerelték és a Szovjetunióba szállították, ahol újra felhasználták azokat. A bontási munkákat nagyrészt német hadifoglyok végezték. Amit nem tudtak elszállítani, azt egyszerűen hátrahagyták. Az ezt követő években lengyel mérnökök folytatták a bontást, és alengyel hadsereg gyakorlóterületként is használtaa helyszínt. Egy azonban biztos: miután a térség később Lengyelországhoz került, az egykori ipari óriás lassan eltűnt a gazdasági térképről. Maa területhátborzongató képet fest. A sűrű növényzettel benőtt romok között még mindig felfedezhetők az egykori gyár elemei, köztük szétszórva a régi benzintartályok. Ugyancsak láthatóka betonvázak, a bunkerek és az egykori ipari épületek maradványai, valamint egy teherpályaudvar és egy erőmű darabjai,ahogyan megmaradt az egykor félkész termékek kezelésére használt szénfeldolgozó építmény is. A területen felismerhető még az üzemanyag-égető acélváza és több védelmi létesítményis, köztük a tojás alakú, egyetlen személy védelmére szolgáló szilánkálló cellák, a légoltalmi óvóhelyek és az úgynevezett Wassermann-típusú bunkerek a jellegzetes betoncsúcsaikkal. Bár a romok látványa magával ragadja az arra járókat,a terület felfedezése cseppet sem veszélytelen. Amellett, hogy a földön mindenhol törmelék hever, és a kiálló fémdarabok is sérülést okozhatnak, a még bejárható, föld alatti járatokat és bunkereket is csak nagy odafigyeléssel szabad megközelíteni. Ha úgy döntesz, hogy egy lengyelországi utazásod alkalmával mégis megtekintenéd az üzemi területet, érdemes a helyszínre szervezett túrákon részt venned. Kapcsolódó: Több mint hétezren dolgoztakSztálin ajándékán, mégsem szeretik ma a helyiek Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét! A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket. Tekintsd meg a kötetet, kattints ide! hirdetés