● news.bsdnet.hu

Magyar Péter kommunikációs túlterheléssel fedi el kormánya kezdeti nehézségeit, miközben lejárt a kormányok esetében hagyományos száznapos türelmi idő. A szakpolitikai területeken több bizakodásra okot adó döntés született, de néhány meggondolatlan miniszterelnöki komment és személyzeti hiba kijózanítóan hatott a Tisza drukkereire. A hibák súlya azonban viszonylagos, ha mindezt az Orbán-kormányok kontraszelektált, senkit sem elbocsátó világához mérjük. A 24.hu beszámolója szerint Magyar Péter saját értékelésében több mint száz vállalást teljesítettnek mond a kormány az első száz napban: megnyitotta az utat csaknem 6000 milliárd forintnyi uniós forrás előtt, megszüntette a különleges jogrendet, nyolc évben maximálta a miniszterelnöki ciklusok számát, leváltotta a közmédia vezetését, és állítása szerint rekordalacsonyra csökkent az inflá­ció, miközben elismerte, hogy az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelem és a szociális ellátórendszer rendbetétele még hátravan. A Fidesz-frakció ezzel szemben „Facebook-kormányzásként” jellemzi ugyanezt az időszakot: állítása szerint Magyarék kapkodással és az előző kabinet hibáztatásával kormányoznak, és nem teljesítették többek között a családi pótlék, az anyasági támogatás, a GYES és a GYET megduplázására, illetve a szociális ágazat 25 százalékos béremelésére tett ígéretüket. Magyar a paksi vészhelyzetet élőben kommentálva hozta ki magából a maximumot, de a látvány csak felerősítette: kevesebb politikai tartalom fért a száz napba, mint ígérték – a jogállam-helyreállítás csúszik, Polgár Judit államfőválasztása körül fájó pofonba szaladt. Az ellenzéket bokszzsáknak tekinti, a túlszabályozás cégeket sodort nehéz helyzetbe, egy Facebook-kommentje miatt vontak vissza egy M1-es kinevezést, és több tárcánál okoztak csalódást a személyi döntések. Mindez törpe probléma az Orbán-korszak kontraszelekciójához és a megjósolt apokalipszishez mérve: az ország békésen működik, erős forinttal, érkező uniós pénzekkel. A Miniszterelnökségen Ruff Bálint politológusból lett kormányfő-helyettes meglepően gyorsan felépítette a kormányzati koordinációt, és a legtöbb tárca személyzeti kérdéseibe is beleszólt, hogy minél kisebb támadási felületet hagyjon a kinevezetteknek – ehhez képest az általa priorizált ügynök- és vagyonvisszaszerzési törvény jóval lassabban készül el, mint amit ő maga ígért. Orbán Anita külügyminiszter két hét alatt olyan megállapodást kötött Ukrajnával, amit a korábbi kormány éveken át halogatott, bizonyítva, hogy a minisztérium szakértői gárdájára érdemes volt építeni; a nagyköveti karban végrehajtott tisztogatás során azonban 34 misszióvezetőt hazahívtak, köztük a washingtonit és a moszkvait is, amivel jelentős feszültséget okoztak a diplomáciában. Bóna Szabolcs agrárminiszter szakértőként a tudásalapú, teljesítményhez kötött támogatási rendszert szeretné meghonosítani, és betiltotta az ukrán agrárimportot is, viszont a miniszteri jogkörei annyira szűkösek, hogy a zöldség-gyümölcs áfájának csökkentése és az árrésstop kivezetése is más tárcákon bukott el. Gajdos László környezetvédelmi miniszter gyorsan betiltotta a kotorékozást, az állatok cirkuszi szerepeltetését és elrendelte a tarvágási moratóriumot, ugyanakkor a nyakába szakadt azbesztszennyezés és a történelmi aszály kezelése egyelőre csak rutinintézkedéseknél áll, érdemi eredmény még nem látható. Görög Márta igazságügyi miniszternél – aki a kormányalakítás első botlása után, egy hét alatt lett a korábbi jelölt utódja – teljesült az Európai Ügyészségbe lépés, a közérdekű vagyonkezelő alapítványok átalakítása és a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállítása is, miközben hiányzott a saját maga által is fontosnak nevezett társadalmi egyeztetés, és Sulyok Tamás államfői leváltásának módját is sokan bírálták. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a betegek komfortérzetét közvetlenül javító, szimbolikus lépésekkel indított – ilyen volt a kórházi klímaprogram vagy az arcfelismerő beléptetőkamerák leszerelése –, ám a friss országleltár szerint a kórházi szervezeti egységek közel ötöde jelenleg is szünetel, és a dolgozóknak ígért bérrendezés, valamint a hosszú várólisták kérdése továbbra is megoldatlan. Kapitány István miniszter alaposan átvilágította a hozzá tartozó állami vállalatokat, az Eximbanknál összesen mintegy ezermilliárd forintos ügyben tett feljelentést, a nagy bejelentéseken – energiaválság-kezelés, uniós források hazahozatala – túl azonban a munka eddig jobbára a beígért és elindított szakaszban maradt. Kármán András pénzügyminiszter a takarékos működésre hivatkozva megfékezte az áprilisban brutálisra hízott költségvetési hiányt, de az adóhatóság elnöki posztjára szánt, korábban nagy felháborodást kiváltó kinevezés kudarca miatt végül pályázatot kellett kiírnia. Kátai-Németh Vilmos szociális és családügyi miniszter alatt a gyermekvédelemben történt a legérzékelhetőbb változás – a javítóintézetek visszakerülnek a büntetés-végrehajtástól, miniszteri biztos vizsgálja a bántalmazási ügyeket –, míg a szociális ágazat dolgozói még mindig várják az ígért 25 százalékos azonnali béremelést. Lannert Judit oktatási miniszter szinte a nulláról állította fel az egységes, nulláéves kortól a felnőttképzésig terjedő oktatási minisztériumot, és visszaadta a tantestületeknek, igazgatóknak a szakmai autonómiát, ám az éles, konfliktusos kérdésekben – alaptanterv, tananyagcsökkentés, felsőoktatás átalakítása – még nem esett döntés. Lőrincz Viktória vidékfejlesztési miniszter megkezdte az egyeztetést az önkormányzati szövetségekkel, amelyek közös javaslatcsomagot is összeállítottak neki, de a tárca alá tartozó fejlesztési központ vezetésére egy korábbi, uniós programokat irányító fideszes szakember kinevezése komoly tiltakozást váltott ki. Pósfai Gábor belügyminiszter a Decathlon éléről érkezve leválasztotta a nemzetbiztonsági szolgálatokat a korábbi Miniszterelnöki Kabinetirodától, és politikamentes, autonóm működést ígért nekik, a minisztérium azonban lassan pörög fel, és az alacsony fizetések miatt a rendőrség állományának morálja és a tömeges leszerelések kockázata is növekszik. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter tapasztalata és kapcsolatai révén a leggyorsabban szervezte meg saját minisztériumát a Tisza-kormányban, ám érdemi rendszerváltás helyett inkább csak sorcsere történt: a korábban háttérbe szorított vezetők térnek vissza, és néhány személyzeti döntés máig borzolja a kedélyeket. Tanács Zoltán a Gondosóra-program felülvizsgálata során több mint 6500 dokumentum átnézése után feljelentést tett hűtlen kezelés és költségvetési csalás gyanújával, miközben a korábbi kormány elavult informatikai struktúráinak megújítása és a túlárazott közbeszerzések ügye jogilag összetett, ezért lassan halad. Tarr Zoltán kulturális miniszter felmentette az Iparművészeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár vitatott vezetőit, de a nagy intézményi kérdések – a Nemzeti Színház vezetése, a Magyar Művészeti Akadémia jövője – és a tárca átfogó kultúrpolitikai iránya még egyáltalán nem körvonalazódik. Vitézy Dávid közlekedési miniszter a rövid távú feladatokat jól kezelte, az utazási élmény nem lett rosszabb a tavalyinál, és elindította a hosszú távú, uniós forrásokra épülő fejlesztések előkészítését is, míg a mohácsi Duna-híd felfüggesztése és az M6-os autópálya koncessziójának visszavétele az örökölt, túlárazott projektek problémáira világított rá.