● news.bsdnet.hu

Egy kutatócsoport 3160 madárfaj 116 000 dalát elemezte, és megállapította, hogy mindegyik nyolc alapvető hangtípusból áll, amelyeket „motívumoknak” neveztek el – olvasható a Science folyóiratban. Minden dal ezen motívumok – háromféle trilla, háromféle síp, kaotikus hangok és harmóniák – kombinációiból épül fel, mondják a kutatók. A madárdal a természet egyik legkifinomultabb hangalapú kommunikációs formája. A madárdalok változatossága és összetettsége lenyűgözte a biológusokat, de éppen a sokféle dal miatt nehéz volt globális szinten tanulmányozni azokat – írja a BBC összefoglalója a kutatásról. „Elképesztő a sokféleség. Teljesen más dalokat fogsz hallani, ha elmész Ázsiába, Afrikába, Amazóniába” – mondta Quentin Bacquelé vezető kutató, a Saint-Etienne Egyetem PhD-hallgatója. Bacquelé a kollégáival egy globális madárdal-adatbázist használt – több ezer önkéntes által feltöltött felvételeket, ebből jött össze az a bizonyos 116 000 dalból álló minta, amelyet elemeztek. A kutatók azt vizsgálták, hogyan változott az egyes dalok hangmagassága és hogyan fejlődött a ritmusuk, mielőtt a dalokat hasonlóságuk szerint csoportosították volna. Az utóbbiban segített a mesterséges intelligencia, amellyel összehasonlították a több ezer dalt, hogy megtalálják, mi köti össze őket. Az eljárás feltárta „a madárdalok látványos sokfélesége mögött meghúzódó egyszerűséget”. Egy kulcsfontosságú megállapítás az volt, hogy a madarak környezete – a trópusi erdőtől a mérsékelt égövi tájig – alakítja, hogyan „komponálják” a dalaikat. Tehát a trópusi erdőkhöz alkalmazkodott madarak más akusztikus építőelemeket, vagy motívumokat használnak, mint a mérsékelt égövi madarak. Bacquelé magyarázata szerint az egyszerűbb motívumok, mint például a lapos sípok, gyakran megtalálhatók trópusi környezetben, nyilvánvalóan azért, mert segítenek a madaraknak hallatni magukat a nyüzsgő biodiverzitású „hangvilágban” és a sűrű növényzetben. Az összetettebb kompozíciók – ultragyors trillákkal és sok információt tartalmazó kombinációkkal – gyakoribbak a mérsékelt égövi erdőkben, ahol a madarak hajlamosak közelebbről kommunikálni. Ez egyfajta evolúciós kompromisszum: egy nagyon összetett dal sok információt szolgáltat, de nehéz ezt az információt nagy távolságokon, komplex környezetekben továbbítani. Bacquelé szerint a környezet és a természetes hangzásvilág közötti kapcsolatot az emberi tevékenység is alakítja. „Ez a kutatás új utat nyitott arra, hogy a dalokat a környezettel természetesen összefüggőnek tekintsük – mondta a BBC Newsnak. – Megpróbálhatjuk ezeket a motívumokat felhasználni annak megértésére, hogyan tudnak a madarak alkalmazkodni az általunk keltett új háttérzajhoz.” „Ha egy erdőre gondolsz, a városod vagy akár a házad közelében, a madarak énekére gondolsz, amit reggel hallasz, amikor kimész a szabadba – folytatja. – Egy erdőben élő madárnak van egy meghatározott dala, de ha elpusztítjuk az erdőt, akkor az a dal már nem biztos, hogy alkalmazható az új környezethez.” Ez a kutatás inkább a madárdal társas-evolúciós funkciójára világít rá, ugyanakkor mindez érdekes biológiailag is: arról, hogy mi teszi lehetővé, hogy a madarak hihetetlen pontossággal és gyorsasággal irányítsák a hangmagasságukat és a hangszínüket itt írtunk korábban . (Forrás: BBC, fotók: Unsplash)