← Vissza

news.bsdnet.hu

NER-bástyák és -hálózatok Bécsben – Ha nem voltál a rendszer híve, ignoráltak

Magyar Hang 2026-05-20 04:55
Május 11-én, két nappal az új Országgyűlés beiktatása után a bécsi magyar nagykövetség bejáratánál a NER kétnyelvű manifesztója fogadott. Tizenkilenc éve élek és dolgozom Bécsben jogászként, vállalkozóként és iskolaalapítóként, de ez volt az első alkalom, hogy nem csupán szavazópolgárként, hanem meghívott vendégként léphettem át aStrattmann-palotaküszöbét. A belépőt végül nem civil teljesítményem, hanem az Andrássy Egyetem alumnája státuszom jelentette. Bécs tele van a NER „emlékműveivel”: azosztrák sajtószerint azMCC500 milliárdos közvagyonából megvásárolt Modul University Vienna (MUV) mellett ott aVienna Institute for Global Studiesis. Ezek az intézmények előszeretettel tartanak a bécsi Collegium Hungaricum (CH) és a nagykövetség munkatársaival „kézfogásos-aláírós” szeánszokat, miközben olyan látnokokat futtatnak, mintHilton Root, aki amerikai professzorként vizionálja Európa végét. Adódik a kérdés: mi haszna van a magyar adófizetőnek abból, hogy az állam külföldön – Bécs mellett Brüsszelben is – milliárdokkal kitömött think tankekbe invesztál? Miközben aCHkapui szélesre tárultak a „Nokedli Bohóc” típusú produkciók előtt, az értéket képviselő, ausztriai magyar társadalmi, kulturális és oktatási vállalkozókról egyszerűen nem vettek tudomást. Közel másfél évtizede váltottam a nemzetközi ügyvédi irodák világából a pedagógiára: azóta kétiskolát alapítottam Bécsben. 2019-ben szerettem volna (amerikai fenntartóval karöltve) Magyarországon is Montessori-iskolát és képzőközpontot létrehozni, de a szakmai terv már az ingatlanpályázaton elvérzett. Az ingatlanosok nyíltan utaltak rá: a kiemelt projektekben már megvannak a „NER-es favoritok”, így potenciális bérlőként labdába sem rúghattunk. Arról, hogy nemzetközileg elismert szakértővé képeztem magam, és gyakorló iskolánkba Magyarországról is várunk hospitáló pedagógusokat, azosztrák közszolgálati média (ORF)is riportot készített. A magyar képviselet azonban a létezésünkről sem akart tudni. Nem úgy a kiváltságosokról: a Reddit szerint „sofőrrel kocsikázott, gazdag orosz és arab gyerekeknek” szánt MUV projektjei bezzeg megkapták a kellő publicitást a követségtől és a CH-tól is. Pedig a követségi apparátus 40-60 fős létszámára tekintettel elvárható lenne, hogy a valódi szakmai teljesítményekre is jusson sajtófigyelem. Érdemes elvégezni egy gyors fejszámítást: aModul Universitymagyarországi többségi tulajdonosának közel6,5 milliárdos saját tőkéjébőlharmincöt olyan Montessori-gyakorlóiskolára és pedagógusképző-intézetre futotta volna, mint az enyém. Ebből a pénzből az egész országot el lehetett volna látni korszerűen képzett pedagógusokkal, javítva a válságban lévő alapfokú oktatás helyzetén. Miért külföldi egyetembe fektetett a magyar állam, mikor otthon az alap- és középfokú oktatás talpra állítása lett volna a legsürgetőbb? Nem egyedi eset a mellőzöttségem. Tóth Erzsébet Fanni egyetemi oktató, a bécsiFemspacealapítója találóan fogalmaz: „(el)hallgatással verésben” részesültünk; ez az ignorálás az erőszak egyik legkifinomultabb formája. A Benes-dekrétumok utóéletét is vizsgáló kutató párhuzamot von a történelmi traumák és a jelen között. – Olyan magasan képzett magyar nőknek segítek, akik az országváltás után a szakmai életüket nem tudták kicsomagolni a bőröndből. Nekik alapítottam egyesületünket, amelynek mentorprogramját az osztrák állam nemzetközi „best practice”-ként mutatta be. A saját hazánk külképviselete eközben csenddel vert minket. „Nőügy” voltunk. Migráns nőügy. Szivárványcsaládokat is befogadó, CEU-s családoknak is segítő, „bonyolult” ügy. Rendezvényeinkhez termet más, NER-közeli egyesülettel ellentétben mi ingyen soha nem kaphattunk, ahogy másféle támogatásra sem számíthattunk. Soha egyetlen nagykövetségi fogadásra nem voltunk hivatalosak, pedig Bécs után Ausztria második legnagyobb városában, Grazban is létesült egy alszervezetünk, és az elmúlt évtizedben több száz nőnek segítettük a külföldi szakmai újrakezdését – mondja. Hasonló helyzetben van Bencze Mariann vállalkozása, aKultPultis, amely a magyar kultúra NER-en kívüli krémjét hozza Bécsbe 2014 óta – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, saját szervezésű helyszíneken, piaci alapon. Sem a CH, sem a nagykövetség nem tartja számon. A múlt heti alumni eseményen elmondtam: önkéntes kultúrmisszióm, hogy iskolámban magyar tudósokról, írókról meséljek, a diákjaim pedig lelkesen éneklik a magyar népdalokat, köztük a Tavaszi szél címűt – ennek említését néhány diplomáciai szájhúzás fogadta. Amikor megfogalmaztam a kívánságomat, hogy a jövőben láthassuk végre a magyar tehetség sokszínűségét pártállásra való tekintet nélkül, a moderátor megkért: adjam tovább a mikrofont. Milyen jó lenne egy olyan ország, amelyik nem elhallgattatni akarja sikeres polgárait, hanem büszke a kreatív, értéket teremtő vállalkozóira! Amely valóban mindent megtesz azért, hogy hazacsatornázza a külföldön megszerzett tudást. Hogy legközelebb ne kelljen átadnunk a mikrofont, amikor értéket szeretnénk közvetíteni.
Eredeti cikk megtekintése →