● news.bsdnet.hu

Ha valaki aranygyűrűt visel az ujján, egy olyan anyagot hord a testén, amely már jóval a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti születése előtt jelen volt a világűrben. Az univerzum legkorábbi időszakában ugyanis még kizárólag hidrogén, hélium és némi lítium létezett. A legmasszívabb csillagok belső magjában zajló magfúzió egymást követő szakaszaiban a hidrogéntől egészen a vasig jönnek létre a nehezebb elemek. A vas keletkezésével azonban a csillag energiatermelő motorja leáll, a nálánál is nehezebb atommagok megformálásához ugyanis már nem felszabaduló, hanem kívülről befogott energiára van szükség. Ez azt jelenti, hogy az aranyhoz vagy a platinához hasonló elemek már nem a csillagok békés életciklusában, hanem rendkívüli energiájú kozmikus események során kovácsolódnak össze. Az asztrofizikusok régóta tudják, hogy a vasnál nehezebb elemek mintegy fele az úgynevezett gyors neutronbefogási folyamat során keletkezik. Azt viszont a mai napig heves viták övezik, hogy pontosan milyen asztrofizikai környezetek biztosítják az ehhez szükséges extrém feltételeket. A lehetséges helyszínek között a szupernóva-robbanásokat , a fekete lyukak körüli akkréciós korongokat, valamint a neutroncsillagok – a kiégett óriáscsillagok összeroppanása után visszamaradt, elképesztően sűrű csillagmagok – összeolvadását egyaránt számon tartják. Különösen nagy fejtörést okoz a kutatóknak az a rejtély, miként keletkezhettek nehézelemek az univerzum legkorábbi korszakában. Ebben az időszakban ugyanis még nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy a neutroncsillagok ütközései széles körben lejátszódhassanak. A Columbia Egyetem kutatói archivált adatok elemzésével egy új, figyelemreméltó forrásra bukkantak a magnetárok – vagyis a világegyetem leghatalmasabb mágneses mezőjével rendelkező, elképesztően sűrű neutroncsillagok – gigantikus kitöréseinek képében. Az elméleti modellek szerint, amikor egy ilyen magnetár külső kérge a rendkívüli energiáktól felhevül és kilökődik, hatalmas sebességgel szóródnak szét a világűrben a frissen szintetizált nehézelemek. A szakértők egy 2004 decemberében megfigyelt óriáskitörés méréseit vizsgálva pontosan azt a mintázatot azonosították, amelyet az elemképződés elmélete megjósolt. Bár a magnetárkitörések a becslések szerint a galaxis nehézelemeinek csupán 1–10 százalékáért felelősek, az eredmény kulcsfontosságú láncszem lehet az univerzum kémiai fejlődésének megértésében. Az mindenesetre bizonyos, hogy a telefonjainkban vagy az ékszereinkben lévő fémek egy óriási kozmikus kataklizma során kovácsolódtak össze, jóval a Föld születése előtt . (Forrás: IFL Science , fotó: NASA, ESA, D. Player (STScI))