● news.bsdnet.hu

A szimulátorjátékok műfaján belül alapvetően két, egymástól igencsak eltérő irányzat alakult ki. Az egyik tábor képviselői a lehető legpontosabban próbálják modellezni az adott szakmát vagy tevékenységet, legyen szó repülőgépek vezetéséről, földművelésről vagy éppen kamionozásról. Ezekben sokszor már az indulás előtti ellenőrzőlista átnézése is komolyabb koncentrációt igényel, mint máshol egy teljes küldetés teljesítése. A másik oldal jóval lazábban kezeli a szimuláció fogalmát. Ezek a játékok inkább egy hétköznapi tevékenységet használnak fel kiindulópontként, hogy aztán abszurd humorral, horrorisztikus elemekkel vagy egyszerűen teljes őrülettel forgassák ki azt. A Meat Grinder: Hotdog Simulator egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik: első pillantásra egy egyszerű hotdogozót kell igazgatnunk, néhány órával később viszont már sírokat fosztogatunk az éjszaka közepén. A Panic Panda játékának hangulatát a manapság különösen népszerű, PlayStation 1-es korszakot idéző indie látványvilág alapozza meg. A ködös utcák, a vaskos pixelek, az elmosódott textúrák és az alacsony poligonszámú karakterek kifejezetten jól illenek Grimshore nyugtalanítóan kihalt településéhez. Valódi horrorra azonban nem érdemes számítani: a körítés ugyan komor, a játék sokkal inkább morbid komédiaként működik. Történetünk egy buszon kezdődik, ahol főhősünk éppen Grimshore felé tart. Azért költözik a csendesnek tűnő kisvárosba, hogy maga mögött hagyja homályos múltját, és új életet kezdjen saját hotdogozója vezetésével. Már az utazás során találkozunk egy finoman szólva is gyanús öregemberrel, aki később is fontos szerepet játszik abban, hogy vállalkozásunk beszerzési módszerei meglehetősen sajátos irányt vegyenek. [+] Az üzlet nappal még egészen hagyományosan működik. A fagyasztóból elővett húst először át kell küldenünk a darálón, a masszából kolbászokat készítünk, majd ezeket megsütjük. Közben felvágjuk a kiflit, összeállítjuk a rendelést, végül pedig a vendég kívánságának megfelelő szósszal egészítjük ki az elkészült hot dogot. A kiszolgálás több egymásra épülő lépésből áll, így különösen a kezdeti időszakban kellemes ritmusa van a munkának. A bevételből nemcsak az elfogyott alapanyagokat pótolhatjuk, hanem idővel újabb munkaállomásokat is üzembe helyezhetünk. Egyrészt a sült krumpli készítésének lehetőségét oldhatjuk fel, valamint üdítőket is kínálhatunk a vendégeknek. A választék bővülésével az egyes rendelések összetettebbé válnak, így már arra is figyelnünk kell, nehogy odaégjen a krumpli, miközben a következő kolbászt próbáljuk a kiflibe tuszkolni. Az utánpótlásról szintén nekünk kell gondoskodnunk. Ha elfogy a kifli, a szósz vagy valamelyik másik hozzávaló, újabb szállítmányt kell rendelnünk. Mindeközben az éttermet sem árt rendben tartani: össze kell szednünk a vendégek után maradt szemetet, fel kell takarítanunk a koszt, és időnként a mosdóban is várnak ránk olyan meglepetések, amelyek után talán jobb nem azon gondolkodni, mi kerül a darálóba. [+] A valódi problémát a hús ára jelenti. A hivatalos utánpótlás meglehetősen költséges, a vállalkozásnak viszont működnie kell, ezért főhősünk hamar alternatív beszerzési forrás után néz. Grimshore temetőjében szerencsére rengeteg olyan „alapanyag” található, amelyért nem kell fizetni – feltéve, hogy van nálunk egy ásó, és nem zavar különösebben a sírrablás gondolata. Éjszakánként tehát bezárjuk az éttermet, kisétálunk a temetőbe, kiássuk a frissen elhunyt helyieket, majd a maradványaikat visszavisszük a konyhába. Innen már ugyanaz a folyamat következik, mint bármelyik másik hús esetében: darabolás, darálás, kolbászkészítés, aztán másnap mehet minden a grillre. A vendégek láthatóan elégedettek, így talán tényleg jobb, ha senki nem kérdezi meg, mitől ilyen különleges a ház ajánlata. Az egyetlen akadályt a temető környékén járőröző rendőrök jelentik. Legalábbis elméletben, a gyakorlatban ugyanis a mesterséges intelligenciájuk rendkívül egyszerű. Könnyedén lerázhatók, útvonalaik gyorsan kiismerhetők, és időnként még azt sem veszik észre, ami közvetlenül előttük történik. [+] A helyzeten az sem segít, hogy minden kiásott holttest pontosan ugyanúgy néz ki. Egy ennyire rövid játéknál talán nem tűnne komoly problémának a kevés modell, a temető rendszeres látogatása miatt azonban gyorsan feltűnik az ismétlődés. Mintha Grimshore összes volt lakóját ugyanaz a személy játszaná, aki ráadásul már többször is elhunyt. A játék második felében megnyílik a különleges szószok elkészítésének lehetősége. Grimshore területén több rejtett hozzávalót találhatunk, amelyeket különféle kombinációkban a turmixgépbe dobva új recepteket fedezhetünk fel. Ezek között olyan fantáziadús nevű készítmények szerepelnek, mint a Neuro Sauce vagy a Main Character Sauce. A házi szószok nem pusztán a kínálatot bővítik, mindegyik saját mellékhatással rendelkezik. [+] A Meat Grinder alapötlete szórakoztató, a nappali és éjszakai tevékenységek közötti kontraszt pedig az első néhány alkalommal kifejezetten jól működik. A kiszolgálás azonban hamar monotonná válik, a fejlődési lehetőségek pedig túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy hosszabb távon is fenntartsák az érdeklődést. Miután feloldottuk a krumplit és az üdítőket, lényegében már csak ugyanazokat a feladatokat ismételjük egyre több rendelés mellett. Kár érte, mert a koncepcióban jóval több lehetőség rejlett. A nagyobb választék, változatosabb vendégek, kiszámíthatatlanabb rendőri járőrök vagy többféle éjszakai beszerzési módszer sokat dobhatott volna az élményen. A játék kooperatív módban is lényegesen szórakoztatóbb lehetett volna: miközben az egyik játékos a grillt kezeli, a másik előkészíthetné a rendeléseket, vagy akár közösen is indulhatnánk a temetőbe az aznapi készletért. A Meat Grinder azonban kizárólag egyjátékos élmény, így minden feladat és az azokkal járó ismétlődés is ránk marad. A történet durván két óra alatt teljesíthető, és a lezárása sem különösebben emlékezetes. A stáblista után tovább vezethetjük az éttermet, megkereshetjük a hiányzó hozzávalókat és kipróbálhatjuk az összes különleges szószt, komolyabb új tartalomra azonban már nem érdemes számítani. A Meat Grinder: Hotdog Simulator kizárólag PC-re jelent meg. A tesztjátékot a kiadó Ultimate Publishing biztosította. Összefoglalás : A Meat Grinder: Hotdog Simulator rövid, morbid érdekességként képes működni. A PS1-es látványvilág, a fekete humor és a temetőből feltöltött húskészlet kellően bizarr alapot teremt, a felszín alatt azonban egy túlságosan egyszerű és hamar ismétlődő szimulátor lapul. Két órára kellemesen beteg szórakozást kínálhat, utána viszont leginkább azok maradnak majd a pult mögött, akiknek tényleg mindene a vendéglátás. A Meat Grinder: Hotdog Simulator legfőbb pozitívumai: A Meat Grinder: Hotdog Simulator legfőbb negatívumai: Balga Bence