● news.bsdnet.hu

A dokumentum szerint az orosz hadiipar teljesítménye 2021 óta több mint tizenhétszeresére emelkedett a tüzérségi lőszerek területén. A számadatok önmagukért beszélnek: az orosz üzemek 2025-ben körülbelül hétmillió tüzérségi gránátot, aknavetőt és rakétát állítottak elő. Ebből több mint hárommillió darab a klasszikusnak számító 122, 152 és 203 milliméteres kaliberű tarack lőszer volt. Mellettük kétmilliónál is több aknavető gránát, csaknem egymillió páncéltörő lőszer és félmillió, rakéta-sorozatvetőkhöz használt töltet hagyta el a gyárakat. Ez a hatalmas mennyiség az Exxpresselemzéseszerint lehetővé teszi a Kreml számára, hogy a folyamatos harcok ellenére folyamatosan újratöltse tüzérségi tartalékait, amelyek a háború 2022-es megindítása előtt húszmillió darabra rúgtak. Az észt hírszerzési elemzés szerint Oroszország nem csupán a saját forrásaira támaszkodik. 2023 óta Moszkva a becslések szerint öt-hétmillió lövedéket kapott Észak-Koreától és Irántól. Különösen beszédes adat, hogy 2025 második felében az orosz hadsereg által az ukrán frontvonalakon elhasznált tüzérségi lőszerek mintegy felét már az észak-koreai szállítmányok tették ki. Az orosz állami beszerzés költséghatékonysága is figyelemreméltó, hiszen egy hagyományos, 152 milliméteres lövedék előállítása alig több mint ezer euróba kerül, ami töredéke a hasonló nyugati típusok árának. Vlagyimir Putyin elnök azonban nem elégszik meg a hagyományos fegyvereknél. 2025 őszén utasítást adott egy önálló, pilóta nélküli rendszerekkel foglalkozó haderőnem felállítására. Ez a nagyszabású reform mintegy százkilencven zászlóalj létrehozását irányozza elő, amelyek a szárazföldi erők, a légideszantosok és a tengerészgyalogság munkáját segítik majd. Különösen aggasztó lehet a NATO keleti szárnya számára, hogy már megalakult egy tengeri drónokra épülő egység, Leningrád közelében pedig egy közvetlen parancsnoksággal rendelkező drónezred jött létre. Ezek az alakulatok Oroszország felderítő és precíziós csapásmérő képességét hivatottak drasztikusan javítani a balti államok közvetlen szomszédságában. A nyugati szankciók ugyan megnehezítik az orosz hadiipar dolgát, különösen a félvezetők és a gépgyártáshoz szükséges alkatrészek terén, de megállítani nem tudják azt. Moszkva közvetítőkön, harmadik országokon és bonyolult hálózatokon keresztül továbbra is beszerzi a szükséges technológiát. Oroszország gazdasága egyértelműen hadigazdálkodásra állt át: miközben a civil szektor recesszióval küzd, a hadiipar szárnyal. Az észt jelentés szerint bár közvetlen támadástól jövőre „még” nem kell tartani, az orosz katonai képességek folyamatos erősödése miatt a szövetségesek nem dőlhetnek hátra.