● news.bsdnet.hu

A Szent István Filharmonikusok Gaudeamus-sorozata ötödik előadásához érkezik, amelyet május 10-én, vasárnap 18 órakorkor rendeznek meg a Zeneakadémia Nagytermében. A Tündértánc – Dvořák és Csajkovszkij nyomában című koncert a romantika két kiemelkedő zeneszerzőjének világába nyújt betekintést. A Szent István Filharmonikusok Gaudeamus-sorozata ötödik előadásához érkezik, amelyet május 10-én, vasárnap 18 órakorkor rendeznek meg a Zeneakadémia Nagytermében. A Tündértánc – Dvořák és Csajkovszkij nyomában című koncert a romantika két kiemelkedő zeneszerzőjének világába nyújt betekintést. Az est fókuszában a hangszeres virtuozitás, valamint a balettzene drámai és mesés világa áll. Az est karmestere a világszerte elismert, Kossuth-díjas Baráti Kristóf, közreműködő szólistája pedig a Junior Prima-díjas Tomasz Máté csellóművész, aki jelentős hazai és nemzetközi sikereket tudhat magáénak. Dvořáksokáig nem tartotta a csellót méltó szólóhangszernek: szerinte „fent nyöszörög, lent morog” – s e véleménye mellett jó ideig ki is tartott. Első csellóversenye után, 1865-ben fogadalmat tett: többé nem ír darabot erre a hangszerre. Csajkovszkijbalettjeinek születését is hasonló vonakodás előzte meg. A komponista 1875-ben kapott felkérést első balettjére, a Hattyúk tavára. Az orosz mester a szimfónia szerzők komolyságával látott munkához, a dallamokat, s a történetet az egyes szereplőkhöz igazította. Kritikusai – akik értetlenül szemlélték a koncertterembe illő balettzenét – fanyalogva fogadták balettjét. De amíg Kulius Reisinger, A hattyúk tava koreográfusa szabad kezet adott Csajkovszkijnak, addig 1890-ben a Csipkerózsika balettnél Marius Petipa jóval határozottabb követelményeket támasztott irányába, túlságosan szűk keretek közé szorítva a zeneszerző fantáziáját. Szerencsére mindkét komponista esetében feloldódtak a kezdeti kételyek. Csajkovszkijlátványos jelenetekkel, izgalmas történelmi táncokkal, szólókkal és duettekkel ajándékozta meg a táncosokat, új szintre emelte a műfaj irodalmát: balettjeiben Mozart muzsikájának szépsége, Beethoven formai gondolkodása tükröződik, amit saját, hasonlíthatatlanul érzékeny zenei nyelvezete gazdagít. Dvořákpedig – harminc évvel korábbi fogadalmát megszegve – döntött úgy mégis barátja, a híres cseh csellista, Hanus Wihan (1855–1920) hatására, hogy ismét csellóversenyhez fog. Az eredmény: a hangszer irodalmának egyik legnagyobb remekműve, amely nemcsak a hangszer határait tágítja ki, hanem zeneszerzői életművének is koronája. Mindössze három hónap alatt írta meg hagyományos háromtételes versenyművét amerikai évei végén. A szenvedélyes, erősen ritmizált nyitó szonáta tételét saját Lass mich allein (Hagyjatok magamra) című dalkompozícióját idéző, bensőséges hangvételű Andante követi, melyen ismét a honvágy hangjaira ismerhetünk, ám a Prágában átdolgozott zárótétel már derűs, életvidám Rondóval ér véget. Műsor: Antonín Dvořák: h-moll csellóverseny No. 2 op. 104 (Tomasz Máté) Pjotr Iljics Csajkovszkij: Részletek a Hattyúk tava és a Csipkerózsika balett zenéiből Közreműködik:Tomasz Máté(cselló) Vezényel:Baráti Kristóf