Megvan, mi semmisítheti meg Trump és von der Leyen korszakbontó paktumát
Portfolio
2026-05-20 11:00
Szerda virradórakompromisszumszületett az Európai Unió három intézménye, a Bizottság, a Tanács és a Parlament között arról, hogy milyen feltételek mellett hajlandók végrehajtani a gyakorlatilag tíz hónapja álló megállapodást.
Bár az USA a július végén kötött megállapodást követően relatíve rövid időn belül foganatosította az EU-nak ígért 15 százalékos vámplafont, ami akkor jelentős vámcsökkentést jelentett a 27,5 százalékos tarifával terhelt autóipar számára,az uniós döntéshozás legkorábban idén év elejére tudta megígérni az amerikai termékekre vonatkozó vámmentességeket.
A januári végrehajtás azonban elmaradt, miután Trump több uniós országra extra vámokat akart kiszabni azért, mert azok nyíltan szembementek vele a Dániához tartozó Grönland elfoglalására tett nyilatkozatai miatt.
Az ügyet végül sikerült elsimítani, de ahogy arról részletesen beszámoltunk, az EP nemzetközi kereskedelemért felelős szakbizottsága (INTA) különböző védőzáradékok beépítésévelpróbálta garantálni, hogy hasonló ne fordulhasson elő. Ezek között szerepelt volna
Ez az utolsó azért különösen fontos, mert bár Trump és tárgyalói folyamatosan arra hivatkoznak, hogy a tarifamaximalizálással eleget tettek az ígéretüknek,
a valóságban nemcsak fenntartották az 50 százalékos fémvámokat, hanem azokat elkezdték alkalmazni azok származékaira is, így bizonyos mértékben acélt és alumíniumot tartalmazó gépekre, gépjárművekre is.
Bár ezt a Turnberryben kötött paktum szerinta korábbi forgalmat alapul vevő kvótarendszerben kezelték volna, az USA nem volt hajlandó beszélni ennek előremozdításáról,azt inkább egyfajta lehetőségként lengette be bármikor, amikor valamit el akart érni az EU-nál, legyen szó Grönlandról vagy a digitális szabályozások felülvizsgálatáról.
Ennek fényében nem meglepő, hogy végül ez maradt a kulcselem az új kompromisszumban is, ami annak ellenére is jóval megengedőbbre sikerült, hogyTrump korábbi vámfegyverének alkalmazását törvénytelenneknyilvánítottaaz USA legfelsőbb bírósága, így egy időre jelentősenkiüresedteka további vámfenyegetései.
Az amerikai elnök legfrissebb fenyegetése visszaemelte volna a vámokat 25 százalékra az EU-ból érkező gépjárművekre. Bár ennek jogi megvalósíthatóságát már az is megkérdőjelezi, hogyvon der Leyen egy gyorstelefonhívássalkitolta a szokásos kéthetes ultimátumot július 4-ig,mégis ez volt a gyújtópont, ami végül megállapodásra kényszerítette az uniós intézményeket. Az új szabályok szerint:
Bár ez erős garanciának hangzik, ebben az esetben a döntés még mindig a Bizottság kezében van, így nem lesz elég, ha a lépést a Parlamentből követelik:több tagállamnak, köztük az autóexportjára rendkívül kényes Németországnak is arra az álláspontra kellene jutnia, hogy a helyzet tarthatatlan.
Az évente mintegy 1800 milliárd euróskereskedelmi kapcsolatelvesztésének kockázata azonban továbbra is hosszú árnyékot vet, éstovábbra is irreális bármilyen olyan forgatókönyv, amelyben teljesen megszűnne a szolgáltatás- és áruforgalom.
Ráadásul egyes felmérések szerint egyelőre az a tapasztalat, hogyaz európai termékekre kivetett tarifákat több mint 90 százalékban az amerikai importőrök és vásárlók fizetik meg,még ha azt fontos is megjegyezni, hogy a magas tarifák középtávon jelentősen csökkenthetik a keresletet.
Mindez mindenképpen rosszabb helyzetet teremt az EU számára a korábbi, 2,5 százalék körüli általános vámszinthez képest.
A megállapodás végső formájában kulcsszerepet játszó, és az INTA-t vezető parlamenti tárgyaló, Bernd Lange a szerdai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy elégedett a végeredménnyel. A Rolling Stones egyikszámátidézve úgy fogalmazott, hogy
Nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz, de ha próbálkozol, megkaphatod, amire szükséged van.
– ezt a szükséges védőhálót sikerült most elérniük Lange szerint.
Ő is kiemelte, hogy a fémszármazékokra vonatkozó vámtételek bizonyultak a legérzékenyebbnek. Az ötórás egyeztetésből két órát kellett erre szánni, így éjfél után még hajnal kettőig folytak a tárgyalások.
Ez meglátása szerint még az amerikai vámhatóságoknak is komoly fejfájást okozott, mivel hosszú munka minden terméknél meghatározni, hogy hány százalékban tartalmazza az adott fémeket. Ennek ellenéretovábbra is ez a legérzékenyebb tényező, amelyre nem tudják milyen választ adhat az USA.
Szerinte alapvetően abban hibázott a Bizottság, hogy nem érte el a konkrét feltételek írásba foglalását, és kérdésre azt is elmondta, hogyő nem feltétlenül ment volna bele ebbe a megállapodásba.Ennek ellenére úgy véli, hogy
bár egyértelműen egyenlőtlen a szerződés, Ursula von der Leyen a körülményekhez képest jól állt ki az Európai Unióért.
A Bizottság és több tagállam célja akkor az volt, hogy egyrészt garantálja az USA támogatását Ukrajnában, másrészt hogyminél előbb eloszlassa a totális vámháború miatti aggodalmakat, ezért a komoly feltételek elhagyása mellett jelentősberuházási ígéreteketis tett a tagállamok nevében, amelyeket azonban nem tud garantálni.
Bár végső soron a tagállamok adják az unió költségvetését, és így ők a legnagyobb tényezők abban, hogy milyen pozíciót képvisel a Bizottság,az egész EU–USA-megállapodás jó példája annak, hogy a Parlament jelentős hatással tud lenni a sokszor a fejük fölött megkötött paktumok végső formájára.
A kérdésben a Néppárt felelős tárgyalói is külön sajtótájékoztatót adtak, akik szerint bár természetesen nem ideális a megállapodás, de szükséges volt. Részükről Jörgen Warborn kereskedelmi ügyekért felelős képviselő azt emelte ki, hogymivel nagyjából az ő alapjavaslataikhoz tértek vissza, jó lett volna, ha nem húzzák ezzel az időt.Meglátásában
itt nem az anti-trump fellépésnek, hanem a pro-európai vállalatok hozzáállásnak kellett érvényesülnie.
A mostani kompromisszum után az Európai Parlament júniusi plenáris ülésén fogadhatja el az újragondolt feltételrendszert, amelynek sikerében Lange meglehetősen biztos.Ez lesz az utolsó alkalom arra, hogy jóváhagyják az USA-nak ígért vámkedvezmények bevezetését, hogy az törvényerőre emelkedhessen még a július 4-i határidő előtt.
Címlapkép forrása: This photograph is provided by THE WHITE HOUSE as a courtesy and may be printed by the subject(s) in the photograph for personal