● news.bsdnet.hu

Az Arianespace nem hozta nyilvánosságra, hogy mennyibe kerül egy Ariane 6 indítása, de az biztos, hogy az európai kormányoknak minden indítást több tízmillió euróval kell támogatniuk, ezért egyre nagyobb a vita arról, érdemes-e növelni a program kapacitását. Azóta, hogy két évvel ezelőtt sikeresen bemutatkozott, az európai Ariane 6 rakéta nyolc küldetést hajtott végre, és mindegyik biztonságosan elérte a Föld körüli pályát. A nagyméretű, egyszer használatos rakéta több mint 20 tonna hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az európai rakétatudósok és tervezők javára írható, hogy az Ariane 6 bevezetése lényegesen zökkenőmentesebb volt, mint az Egyesült Államok hasonló hordozórakétáié, a Blue Origin New Glennjéé és a United Launch Alliance Vulcan rakétájáé, amelyeknek egyaránt komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük. Az Ariane 6 rakéta sikeres bemutatkozása ellenére azonban a jövőjét beárnyékolják a magas költségek. Az Európai Űrügynökség felfüggesztette az Ariane 6 rakéta "Block 3" néven tervezett fejlesztéseit. Az Ariane 6 "Block 3" változatának egyik kulcsfontosságú eleme a könnyű ICARUS felső fokozat lett volna, amely szénszálas kompozit szerkezeteket használt volna. A fejlesztés törlésének következményei vannak az Európai Űrügynökség egyes tudományos küldetéseire nézve is, köztük egy olyan szondára, amelyet a Szaturnusz jeges holdjához, az Enceladushoz küldenének. Talán ennél is fontosabb kérdés, hogy mit árul el az Ariane 6 jövőbeli változatainak törlése a program hosszú távú sorsáról. Bizonyos szempontból a hordozórakéta óriási sikert ért el. Megbízható hozzáférést biztosított Európa számára a világűrhöz a kontinens legfontosabb műholdjai számára, miután az ukrajnai háború arra kényszerítette Európát, hogy felhagyjon az orosz rakéták használatával, és megszüntette Európa kényszerű ráutaltságát az Elon Musk tulajdonában lévő SpaceX rakétáira. Az a tény azonban, hogy az Ariane 6 finanszírozását biztosító európai miniszterek visszakoztak a fejlesztésektől, arra utalhat, hogy egyre türelmetlenebbek a rakéta költségei miatt. Az Arianespace nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mennyibe kerül egy Ariane 6 indítása, de az összeg valószínűleg 80 és 100 millió euró között lehet. A rakétának számos európai ügyfele van, és egy jelentős amerikai vállalat, az Amazon is megrendelői közé tartozik, amely 18 indítást kötött le annak érdekében, hogy Amazon Leo műhold-konstellációját pályára állítsa. Eddig három Amazon-küldetésre került sor, mindhárom idén történt. Ez akár kereskedelmi sikernek is tűnhet, Európa azonban valószínűleg minden egyes ilyen magánmegrendelésen pénzt veszít. A kontinens eddig mintegy 3,6 milliárd eurót fektetett az Ariane 6 rakéta és a Francia Guyanában található indítóhely fejlesztésébe, de ezzel még nincs vége. Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség főigazgatója nyilvánosan megerősítette , hogy évi kilenc indítással számolva az űrügynökségben részt vevő európai kormányoknak továbbra is minden egyes indítást 32-38 millió euróval kell támogatniuk. Ha a fejlesztési költségeket és a folyamatos támogatást együtt számoljuk, az európai adófizetők több mint 100 millió eurót tesznek bele minden egyes indításba még azelőtt, hogy az ügyfél bármit is fizetne a rakéta üzemeltetőjének, az Arianespace-nek. Európa jelenlegi célja az, hogy az Ariane 6 rakéta évente kilenc vagy tíz alkalommal repüljön, de a növekvő globális indítási igény és a rendelkezésre álló kapacitás hiánya miatt felmerült, hogy növelni kellene az elérhető Ariane 6 rakéták számát. Aschbacher júniusban azt mondta, hogy Európa a tervek szerint jövőre már képes lesz összesen tíz Ariane 6 indításra, ezzel teljesítve az Arianespace számára kitűzött célt. Hozzátette azonban, hogy az ügynökség különböző forgatókönyveket vizsgál annak érdekében, hogy ezt a kapacitást évi 12, 15, vagy akár 20 indításra növelje. Mivel az Ariane 6 rakéta egyszer használatos, Európának növelnie kell a hordozórakéta minden egyes elemének gyártását, a szilárd hajtóanyagú rakétamotoroktól és az első fokozat hajtóműveitől kezdve egészen a felső fokozatokig és a hasznos terhet védő orrkúpokig. Aschbacher azt mondta, reményei szerint az idei év végéig "egyértelművé" válik, hogy az európai miniszterek milyen terveket szánnak az Ariane 6 gyártásának felfuttatására, ha egyáltalán vannak ilyen terveik. A kérdés azonban nem feltétlenül lesz könnyű a miniszterek számára, mivel a rakétagyártás növeléséhez beruházásokat kell végrehajtaniuk a gyárakba és más logisztikai infrastruktúrába. És vajon megéri-e ezt megtenni a növekvő kereskedelmi kereslet kielégítéséért, ha ennek a keresletnek a megszerzéséhez az egyetlen út az, hogy jelentős támogatásokkal mesterségesen alacsonyan tartsák a hordozórakéta indítási árát? A miniszterek dönthetnek úgy is, hogy ezeket a forrásokat inkább az Ariane rakéták következő generációjába érdemes befektetni. Az új hordozórakéta legalább részleges újrafelhasználhatóságot alkalmazna, és versenyképesebben vehetné fel a harcot az Egyesült Államokban és Kínában egyre nagyobb számban megjelenő újrafelhasználható hordozórakétákkal. A miniszterek idei döntése arról, hogy növelik-e a kapacitást, sokat elárulhat majd arról, hogyan gondolkodnak az Ariane 6 hosszú távú jövőjéről.