● news.bsdnet.hu

Virág Andrea úgy látja, bár az MSZP és a Demokratikus Koalíció sincs jó helyzetben, pénzügyileg más lehetőségek állnak a két párt előtt. A DK azzal, hogy megugrotta az 1 százalékot, jogosulttá vált állami támogatásra – ami persze függ Magyar Péter kormányának pártfinanszírozásra vonatkozó átalakítási terveitől –, és vissza sem kell fizetnie a kampánypénzt. Az MSZP, miután nem szerepelt a szavazólapon, nem számíthat további közpénzdotációra. A politológus ugyanakkor leszögezte, az MSZP és a DK olyan állapotban van, hogy nem a pénzügyi kérdések határozzák meg politikai feltámadásuk esélyeit: Ezeknek a pártoknak nem igazán van politikai tere. Ha rövid távon nem is, hosszú távon lehet politikai tér és igény is egy baloldali pártra, viszont jelenlegi tudásunk alapján azt gondolom, ez a formáció nem a ma ismertek valamelyike lesz. A választók sokszor elutasították az említett szereplőket, ezért sem valószínűsítem, hogy akár a DK, akár az MSZP brand újraépíthető lehet, és népszerű alternatívát kínálhat. Virág Andrea minimális esélyt lát arra, hogy valamilyen formában túlélje a két párt a következő négy évet, viszont ez nem egyenlő azzal, hogy számottevő támogatottságot érjenek el. „Ebből a szempontból is lesz jelentősége a 2029-ben esedékes önkormányzati és európai parlamenti választásoknak. Kérdés, hogy ezek a szereplők milyen formában tudnak indulni, különösen az önkormányzati választáson. Helyi szinten képviselői és polgármesteri pozíciói vannak még a baloldalnak” – hívta fel a figyelmet a politológus. A baloldali pártok külön indulva vagy együttműködve, tizenhat év alatt sem tudták elérni azt a támogatottságot, amelyet Magyar Péter a Tisza Párttal alig több mint két év munkájával produkált. Virág Andrea ezzel kapcsolatban kifejtette: Választói csalódottság lengte körül a baloldali pártokat, amiben benne volt a 2010 előtti világ kiépítéséből származó örökségük. A 2010 előtti kormányok idején a felelősségvállalás hiánya is megfigyelhető volt, részben ez vezetett a Fidesz-kétharmadig. 2010 után sem történt komolyabb szembenézés az MSZP és a DK részéről, ami hozzájárult a Fidesz rendszerének stabillá válásához, ebben Gyurcsány Ferencnek kiemelkedő felelőssége van. Zárójelben jegyzem meg, az április 12-i vereség óta egyelőre a Fidesznél sem látjuk ezt a szembenézést, pedig tanulhatnak a 2010 előtt kormányzó pártok hibáiból. Virág Andrea szerint a szembenézés hiánya hitelességi deficithez vezetett a baloldalon, ami magával hozta azt is, hogy képtelenek voltak választók széles tömegeinek valódi, alternatív jövőképet adni. A politológus rámutatott, hogy a DK és az MSZP nem kezelte olyan hatékonyan a Fidesz támadásait és a leköszönő kormánypárt által felvetett témákat, mint a Tisza Párt. Az ellenzéki pártok sokszor beleestek abba a hibába, hogy a politikájuk a nagyvárosi, egyébként is inkább baloldalibb, liberálisabb, progresszívebb szavazótábornak szólt, miközben a kistelepüléseken élőknek más a problémaérzékelésük, kulturális és identitáskérdésekben szintén máshogy gondolkodnak az LMBTQ-tól a menekültekig, ahogy a valláshoz való viszonyuk is eltérő lehet. Virág Andrea úgy vélekedett, Magyar Péter jól ismerte fel, hogy szakítani kell az ellenzék nagyvárosi közegnek történő megfelelési vágyával. Orbán Viktor korábbi kihívói részéről többségében a személyes jelenlét hiánya is kézzelfogható volt, vagy ahogy a politológus megfogalmazta: „Magyar Péter az elmúlt két évben permanens országjárásban volt, miközben a korábbi ellenzék részéről ez inkább csak a jelszavak szintjén jelent meg. Ezek a jelszavak – például a »le kell menni vidékre« – önmagukban is sokat elárulnak arról, hogyan gondolkodtak a kérdésről. A baloldali országjárás elsősorban a kampányidőszakokban realizálódott, akkor is kiemelten a Budapesten kívüli nagyvárosokat érintette, kevésbé az aprófalvakat. Ebben sokkal fegyelmezettebb és szorgalmasabb volt a Tisza kampánya.” Az április 12-i választáson rendkívül heterogén szavazótömeg – benne baloldali választópolgárokkal – támogatta a Tisza Pártot. Virág Andrea a következő évek egyik legizgalmasabb kérdésének tartja, hogy egyben tartható-e ez a „színes választói nagykoalíció”. A politológus szerint a Tisza-tábornak van egy erős, közös alapja, ami túlmutat Orbán Viktor leváltásán, viszont egy ennyire heterogén választói koalícióban számottevő a véleménykülönbség is. Érzékeny és nehéz egyensúlyozás lesz Magyar Péteréktől, hogy mindenkinek adjanak valamit, akár szakpolitikai, akár szimbolikus ügyekben, viszont senkinek ne adjanak annyira sokat, hogy azzal másokat elidegenítsenek – foglalta össze a Tisza dilemmáját Virág Andrea, hozzátéve, hogy már az Országgyűlés alakuló ülése is ezt az egyensúlyozást mutatja, ahol felcsendül majd a Himnusz, a Szózat, a székely himnusz, a cigány himnuszként emlegetett dal, valamint az Örömóda. A zászlóválasztás is ezt a megfontolást tükrözi: a konzervatívabb szavazóknak gesztus, hogy marad az Országházon a székely zászló, viszont elégedettek lehetnek azok is, akik az uniós lobogót hiányolták, ami visszakerül az épületre. Virág Andrea a leendő kormány összetételében szintén érzékeli a „minden irányba tegyünk egy gesztust” gondolatot: „Vannak inkább konzervatívabb politikusok, miközben baloldalibb, liberálisabb személyeket is azonosíthatunk a zöld politika megjelenítőivel együtt. A különböző beállítottságú emberek eltérő szempontokat tudnak bevinni a kormányba, ami a rendkívül színes szavazótábor egyben tartását is szolgálhatja.” (Borítókép: Magyar Péter 2026. április 12-én. Fotó: Stiller Ákos / Bloomberg  / Getty Images) Kövesse az Indexet Facebookon is!