● news.bsdnet.hu

Az elmúlt évtizedben több kutatócsapat is kezdte feltárni az egykori bázist, amelynek következtében megállapították, hogy komoly fertőzés csapott ki annak idején az Alexandra-földi kutatóállomáson, ugyanis 1944-ben a táborban élő összes férfi nyers jegesmedvehúst fogyasztott, a fertőzött hústól pedig bélférgesek lettek. A felfedezés nagy jelentőséggel bírt, mivel évtizedeken át nem tudták beazonosítani a náci meteorológiai állomás pontos koordinátáit a Ferenc József-földön. A helyszínen egy elhagyatott, romos épületegyüttesre bukkantak, amelyről bebizonyosodott, hogy a Harmadik Birodalom egyik legészakibb, titkos bázisa volt a második világháború alatt. A Schatzgräber, azaz Kincskereső névre keresztelt állomás 1943 szeptemberében kezdte meg működését. Feladata stratégiai fontosságú volt: a náci hadvezetésnek pontos időjárási adatokra volt szüksége az Északi-tengeren közlekedő szövetséges konvojok és a német tengeralattjárók mozgásának tervezéséhez. A kutatók több mint 500 tárgyi emléket gyűjtöttek össze a helyszínen, köztük: benzines hordókat és gépalkatrészeket, náci jelzésekkel ellátott személyes tárgyakat, meteorológiai mérőműszerek maradványait, és meglepően jó állapotban konzerválódott iratokat. A legénység a készletek kifogyása miatt kezdett el jegesmedvére vadászni, csakhogy a húst azonban nem sütötték át megfelelően, így a teljes állomány megfertőződött trichinellózissal, azaz fonalféreg-fertőzéssel. A súlyosan beteg katonákat végül egy német tengeralattjárónak kellett kimenekítenie, az állomást pedig sorsára hagyták. Ezt követően tengeralattjáróval kellett őket elszállítani a zord vidékről. A sziget stratégiai jelentősége a hidegháború alatt erősödött meg ismét, amikor az amerikaiak és az oroszok egyaránt szerettek volna minél nagyobb befolyásra szert tenni az Északi-sarki térségben, és megszerezni a régió gazdag természeti erőforrásait.