● news.bsdnet.hu

Sebaj, Magyar Péter továbbra is kullog a feladatkörét illető minimális elvárások mögött. A protokolláris káosz pedig csak hab volt a tortán. Magyar Péter kullogott Tusk mögött, mellett, néha előtte is a katonai fogadáson, láthatóan azt sem tudva, éppen hol kellene állnia. Ez önmagában még megbocsátható lenne. Relatíve kezdő. De pontosan ebből látszik az is, mennyire amatőr a környezete. Alapvető protokoll szabályokat egy közepes minisztériumi felsővezető is ismer. Ha pedig valaki még azt sem tudja felmérni, hogy ki a fogadó fél és ki a vendég, akkor Brüsszelből valószínűleg tényleg csak a szelfik és a bulik maradtak meg. Tudom, ezek nüanszok, amik 3 millió magyart hidegen hagynak, és akik tapsolnak Magyar „ülünk a vonaton” bulis (ciki) hangulatának. De nüansz-e az, amikor Magyarország miniszterelnöke biztosítja az ukrán és EU-báb Tuskot, hogy „én mindenben partner leszek”? Segítek, Péter, ez helyesen minimum így hangozhatna tőled: „én mindenben partner leszek, de csak addig, amíg az országunknak hosszú távon előnyös és hasznos.” A fiai focimeccses indokolatlan anekdotája közben azért elhangzott az is, hogy a két menekült lengyel politikust, akik most már Amerikában vannak, Magyar minden erejével igyekszik majd Lengyelországba visszahozni, hogy a jogállamiság diktatórikus megtestesítője, Tusk alatt legyenek elbírálva. Igen, Péter, Trumpnak nekimenni zseniális ötlet. Bár lehet, megint csak nem gondolta végig, mit beszél. Igaz, ez nála nem számít történelmi ritkaságnak. Aztán szó esett arról is, hogy Magyarországnak nehéz történelme volt, viszont Lengyelországnak extra nehéz – jól van, Péter, szeret már Tusk, nem kell tovább tolni a biciklit, nehogy milliónyi magyar öntudatát döntsd végül romokba a hirtelen jött szerepkörben. A két önfényezés között azonban elhangzottak fontos dolgok is. Eszerint Tusk támogatja Ukrajna mielőbbi csatlakozását az EU-hoz, és Magyarral készülnek paktumra ezzel kapcsolatban (is). Tusk majd segít leválni az orosz energiáról, Magyar pedig izgatottan várja a jegyzeteket és az iránymutatást arról, hogy hogyan kell vasúti rendszert építeni, hogyan kell korrupció ellen harcolni, és lényegében hogyan kell országot vezetni. Arra Magyar nem adott választ, amikor az újságírói kérdésekre Tusk elmondta, hogy az ukrán–orosz háború a keleti oldalon eszkalálódhat más országok felé is. Magyar csak állt, pedig vártam, hogy agresszívan odamondja: „Ez nem igaz, ez csak Orbán és a Fidesz propagandája.” Most mégsem jött a nagy kioktatás. Csak állt csendben. És ez tökéletes keretet adott annak a külpolitikának, amit Magyar Péter visszahozna Magyarországra: egy olyan politikának, amely áhítattal néz külföldre, miközben saját országát folyamatosan lekicsinyli. Merjünk újra kicsik lenni. Azt pedig már meg sem merem kérdezni, miért a találkozó előtt tartották a sajtótájékoztatót. Lehet, én vagyok régimódi, de a „miről fogunk beszélni” helyett talán hasznosabb lenne egyszer a „miről beszéltünk” részt is megvárni. Vagy jön majd a szokásos szelfi, hogy „minden jó lesz”?