● news.bsdnet.hu

Hawaii jelentősebb szigeteinek mind van valamilyen beceneve a hivatalos elnevezés mellett. Oahu, a Gyülekezőhely; Hawaii, a Nagy sziget; Maui, a Völgy-sziget; Kauai, a Kert-sziget. Utóbbitól nem messze azonban van egy sokkal baljóslatúbb névre keresztelt földdarab is: Niihau, a Tiltott sziget. Az elnevezés nem véletlen:még a legközelebbi szárazföl, Kauai lakói sem hajózhatnak át a mindössze 27 kilométerre található szigetre, csak távolról vehetik szemügyre a horizonton tiszta napokon kibontakozó sziluettet. De hogyan alakult úgy ennek a 178 négyzetkilométeres földdarabnak a sorsa, hogy több mint száz éve nem léphetnek itt partra kívülállók? Ennek megértéséhez egészen a1800-ig kell visszamennünk, amikor a skóciai Glasgow-ban megszületettElizabeth McHutchenson. Gyerekkoráról nem sokat lehet tudni, életének első, Niihau története szempontjából fontos momentuma az volt, amikor 1824-ben hozzámentegy hajóskapitányhoz, akit Francis Sinclairnek hívtak. A házaspárnak már hat gyermeke született, amikorúgy döntöttek, hogy Új-Zélandra költöznek, és gazdálkodással kezdenek foglalkozni. Legalábbis a feleség és gyermekei, mert a családapa nem hagyott föl a hajózással. A két tevékenység azonban remekül kiegészítette egymást: amit Elza és a fiatalabb gyerekek megtermeltek, azt a férj és a legidősebb fiú tengeren szállította eladni. A gazdaság virágzott, a család nem panaszkodhatott – egészen 1846-ig, amikor Francis Sinclair hajója elsüllyedt: az apa, a legidősebb fiú és a teljes rakomány odaveszett. Egyik napról a másik a család egész, nehezen összegyűjtött vagyona elveszett, ámEliza McHutcheson Sinclair nem adta föl. Újrakezdte a gazdálkodást, és másodszorra is sikerre vitte a családi farmot. Az asszony 1863-ban újabb költözés mellett döntött, ezúttal Kanadába vitte a családot. Vancouver-sziget azonban csalódást okozott: túlságosan vad és civilizálatlan volt ahhoz, hogy családi gazdálkodással lehessen foglalkozni. Eliza Sinclair új lakóhely után nézett, és majdnem Kalifornia mellett döntött, ámfülébe jutott a szóbeszéd egy ígéretes területről, a Sandwich-szigetekről. Hawaiit hívták akkoriban így, és az asszony nem sokkal később már IV. Kamehameha királlyal tárgyalt azegyik szigetmegvásárlásáról. „Niihau a tiéd” – mondta az uralkodó, amikoraláírta az adásvételi szerződést, amely 10 ezer dollárnak megfelelő aranyról szólt. Majd így folytatta: „eljöhet a nap, amikora hawaiiakmár nem lesznek olyan erősek Hawaiin, mint most. Ha ez megtörténik, kérlek, tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy segíts nekik”. IV. Kamehameha király a feljegyzések szerint még azelőtt meghalt, hogy a tranzakció teljesen befejeződött volna, ám utódja, V. Kamehameha állta elődje szavát.Niihau szigetének ura így 1864-ben Eliza Sinclair és családja lett, ám a királynak voltak bizonyos kikötései: meg kell őrizni a hawaii nyelvet és a niihaui kultúrát. A Sinclairek komolyan vették a feltételt: az 1930-as években teljesen lezárták a szigetet. Niihau azóta is Eliza Sinclair leszármazottainak birtokában van, ésa Robinsonok ma is éppoly komolyan veszik feladatukat, mint elődeik. „Igyekeztünk eleget tenni a király kérésének. A szigetet a nép érdekében tartjuk fenn, és továbbra is úgy gondozzuk, ahogyan ő tette” – mondta 2010-ben egyik ritka nyilatkozatában Bruce Robinson, a szigetet kormányzó testvérpár egyik tagja. IV. Kamehameha király eredetilega tradicionális kultúra és nyelv megőrzésénkívül azért is szabta feltételül a kívülállók kizárását, hogy megakadályozza a betegségek, például a gyermekbénulás és a kanyaró behurcolását. Mára a sziget különleges paradicsommá vált, ahol egészen más szabályok uralkodnak, mint a modern világban. Az itt lakók – 70 és 170 közé becsülik a számukat – megőrizték hagyományos, egyesek szerint primitív életmódjukat.Napjaikat leginkább a halászat és a vadászat tölti ki, se vezetékes víz, se elektromosáram-hálózat nincs a szigeten. A helyiek nyugodt, lassú élete élnek, a természettel tökéletes összhangban. Noha kívülállók nem léphetnek be a szigetre,aki Niihaun születik, nincs bezárva: az itt lakók bármikor elhagyhatják a szigetet, és bármikor vissza is térhetnek. Sokan meg is teszik: a legtöbb huszonéves fiatal meg akarja tapasztalni, hogy milyen máshol az élet. Nohaa szigetennincsenek aszfaltozott utak és autók,bizonyos technológia újdonságok ezért az idők során ide is beszüremkedtek. A helyiek általában biciklivel közlekednek, szinte minden házon van napelem, és hetente érkezik áruszállítmány hajóval. Bármit azonban nem lehet ide rendelni: ma is érvényben van a még Eliza Sinclair idejében hozott szabály:nem lehet alkoholos italt és dohányt fogyasztani, és fegyvere sem lehet senkinek. Aki ezeket az előírásokat megszegi, arra akár száműzetés is várhat. A helyiekkel szemben az is elvárás, hogy minden vasárnap összegyűljenek a templomban istentiszteletre. Egy korábbi lakos elmondása szerint azt sem nézik jó szemmel, ha egy férfinak hosszú haja vagy fülbevalója van. Noha a sziget kétségtelenül ma is méltó becenevére, napjainkban márnem teljes Niihau elszigeteltsége a külvilágtól. Jó pénzért nemcsakhelikopteres túránlehet részt venni, de – persze még borsosabb áron – egész napos vadászszafarikat is szerveznek. A lakott részeket azonban minden ilyen turistaprogram elkerüli, így a helyiek zavartalanul élhetik természetközeli mindennapjaikat. Ahogy Bruce Robinsonfogalmazott 2013-ban: Niihaun „a belső béke és a megújulás olyan érzését lehet megtapasztalni, amit a külvilágban nem élhetünk meg. A nyugati kultúra és a többi hawaii sziget ezt elvesztette. Az egyetlen hely, ahol még megmaradt, az Niihau.” Hawaii egy másik szigetén, Oahun, a Gyülekezőhelyen is akad bőven érdekesség: például amennybe vezető lépcső, amin senki sem mehet föl. Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét! A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket. Tekintsd meg a kötetet, kattints ide! hirdetés