● news.bsdnet.hu

Képzeljük el, hogy a rádió óránként bemondja a hamis hírt, hogy medvét láttak a budapesti Városligetben, és arra kérik a hallgatókat, hogy aki találkozik vele, hívja a szerkesztőséget. Biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan csörög a telefon, és nemcsak olyan hívó lesz, akinek a sógora látta, hanem aki maga is a saját szemével. Ahhoz, hogy egy társadalom jól funkcionáljon, az egyes emberek képesek legyenek együttműködni, egy fontos lélektani jelenség szükséges: a hajlamunk arra, hogy másokkal egyetértsünk, azt gondoljuk, lássuk és tapasztaljuk, amit mások meggyőződéssel mondanak. Ezt a jelenséget használták ki azok az erők, amelyeknek érdekében állt, hogy Magyarországon súlyos problémának láttassák a korrupciót. Az ellenzéki sajtóban a valamilyen mértékben minden országban meglévő valódi korrupciót a hazai vállalkozókat előnyben részesítő, protekcionista gazdagságpolitikával összemosva elkezdték sulykolni a korrupció vádját. Cikkeket írtak a külföldi sajtóban, ezeket visszahivatkozták a hazai lapokban. Majd amikor már jól megdolgozták a közvéleményt, jöttek a magukat függetlennek nevező nemzetközi intézetek, hogy megmérjék az úgynevezett corruption perceptions, magyarul korrupcióérzékelési indexet. És lássanak csodát: az emberek nagy hányada azt válaszolta, hogy súlyosnak érzékeli a korrupciót. Kitartó munkával, az ellenzéki sajtó és politikusok aktív részvételével sikerült a magyar közvéleménnyel nemcsak elhitetni, hogy medve jár a Városligetben, hanem hogy maguk is látták. Hogy az összehangolt befolyásolási művelet mennyire hatékonyan működött, azt a Medián közvélemény-kutató a választások után pontosan megmérte. Arra a kérdésre, hogy ön szerint a választók miért váltották le az Orbán-kormányt, 49 százalék választotta a korrupciót, többen, mint a következő három lehetőséget együtt. A kormánynak minderre sem a kampányban, sem azon kívül nem volt hatékony válasza. Legyen ez tanulság arra az időre, amikor majd újra viselni kell a kormányzati felelősséget.